Tündérek, ördögök, gyerekek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy népmesetábor, ahová ellátogattak a tündérek, a boszorkányok, az ördögök, akiket a “mesebeli számhoz” illően hét táborlakó fogadott.

Ördög ide, boszorkányok oda, a népmesetábort a Mindszentyneumban tartják ez a héten az alsó tagozatba járó diákok számára. A foglalkozásokat Tóth Adél vezeti, aki 2018-tól három évig ténykedett a Goldmark művelődési központ Óperenciás tengeren innen nevű projektjében megalapított Népmesepontban is.

Képernyőkkel teli, vibráló világunkban mondhatni különös élményben lehet része a gyerekeknek ezekben napokban, hiszen olyan birodalomba lépnek be, amelynek szereplői évszázadok óta velünk  élnek. Persze csak a képzeletünkben, és épp ez a lényeg, a történetek úgy születnek meg, ahogy a hallgató, mesélő fantáziája létrehozza, ebben nem segít (vagy épp hátráltat) a képernyő. Szükség is van erre, mert a gyerekek szavaiból kitűnt, ritka vendég náluk a fabula, ha mégis, akkor az is inkább a youtube-ról köszön rájuk. Persze van jó példa is, két kislány is azzal büszkélkedett, nekik szoktak mesélni. A mama, és sokkal jobb mint a tévé, tették hozzá mosolyogva.

A népmesék világának felfedezésre több úton indulnak el: kézműves foglalkozásokon formálódnak a történetek szereplői, környezete, aztán drámajátékon megszemélyesítik a figurákat, és zenével, ritmushangszerekkel teremtik meg a mese hangulatát, derült ki Tóth Adél szavaiból. 

A napi élőszavas, könyv nélküli mesemondásba, pontosabban mesefűzésbe a gyerekek is bekapcsolódnak, ehhez használva a fantáziájuk mellett mindenféle tárgyat. Például a látogatóközpont  öltözeteit, amelyek egyébként a szerzetesrendek ruházatát hivatottak bemutatni. No meg persze azokat, amiket mesehallgatás közben ők maguk készítenek, hogy aztán segítségükkel minden nap más és más világ táruljon fel előttük. Ilyen egyszerű, de érdekes eszköz például a kukoricával töltött cső, amivel az eső hangját lehet imitálni, vagy a háromdimenziós virág és bogár a mezőn játszódó történethez. Így “jelennek meg” aztán a tündérek, boszorkányok, ördögök, állatok, vagy épp Mátyás király, hogy a történetek mindig jó véget érjenek. Ez egyébként a magyar népmeséket jellemzi, mert bőven találni a világ fabulaforgatagában szívbe markoló történeteket. Persze azért azokból is merítenek a táborozók, mert a hősök, a jók mellett, léteznek a másik oldal szereplői is. Ezzel pedig a különböző viselkedéstípusokat, motivációkat is megismerhetik. Pihenésképpen aztán előkerül a diavetítő, és talán nem is tudják, hogy szüleik, nagyszüleik korában kedvelt történetek képei jelennek meg a fehér falon. Erről is lehetne mesélni.