Horvát asszonyok fejdísze

Kerecsényi Edit, a Thúry György Múzeum néprajzos-igazgatója a dél-zalai (Mura menti) horvátok egyik legnagyobb szakértőjeként kutatta és publikálta a kis néprajzi csoport hagyományos anyagi és szellemi kultúráját. A népviselet különleges darabjait a néprajzi gyűjteményben őrzik a múzeumban.

- A hónap műtárgya is innen való - fogalmazott Gyanó Szilvia. - Méghozzá a fiatal menyecskének való ünnepi, két részből álló fejdísz, melyet Tótszentmártonban az egyik utolsó zsnóra- és puculicavarró specialista, Rodek Istvánné készített 1961-ben. A puculica a fejet borító fejkötő, melyre dísztűvel tűzték rá a zsnórát, vagyis a kontyot fedő hátsó részt. A zsnóra színes fonállal és ezüstszálakkal lapos- és száröltéssel kézzel hímzett, csipkével szegélyezett és kemény kartonpapírral bélelt. Sajnos a bélésének kék, lelógó kreppapír része hiányzik. Mindegyiket specialisták varrták, akik mindig tudták, megrendelőik korához és anyagi helyzetéhez milyen illik. A zsnórához először megrajzoltak egy hosszú vászoncsíkot, azt hímezték, csipkével szegélyezték, majd összeállították. Szerették a sok szép színes virágot, a fényes ezüstszálakat és a flittereket. Az ismétlődő motívumokból összeállított minta mindig középtengelyes és szimmetrikus, úgy elosztva, hogy csak a zsnóra látható részeit foglalja el. 

A néprajzkutató hozzátette: a két részből – zsnórából és puculicából – álló fejdísz Tótszerdahely, Tótszentmárton és a szűkebb környék asszonyi viseletének egyik legszembetűnőbb darabja volt. Bár sokat változott, alapvetően hozzátartozott a 19. századi és az újabb, 1920-as évek után átalakult asszonyi viselethez is. Az asszonyok a középen elválasztott, vízzel simított hajukat jó magas kontyra föltekerték, majd hajtűvel rögzítették. Ezután feltették a puculicát és hátul megkötötték. A zsnórát dísztűvel tűzték rá a puculica hátsó részére, gyakran két tűvel is, hogy jobban megálljon.

- A menyasszonynak a lakodalomban éjfél után tette a nászasszonya a fejére a díszt, a menyasszonytáncot már az új fejrevalójában táncolta - mesélte. - Misére, templomba fejkendőt kötöttek fölé, de lakodalomban vagy vasárnap délután nem. A fiatal menyecskék díszesebb fejrevalót viseltek, addig, amíg nem született gyerekük, utána egyre egyszerűbbet hordtak. Hétköznap a fiatalasszonyok is egyszerűbb fejdíszt tettek fel. A 20. század első felében zsnórából kevesebb (esetleg csak egy), puculicából több volt az asszonyok ruhatárában. Utóbbiból azért kellett több, mert azt kimosták. Aztán 1960 körül már csak egyet-egyet készítettek az asszonyok, amit csak ünnepre hordtak, hogy a kendő szebben álljon a fejükön.