Versontó pontok Zalaegerszegen

Kedves és megható volt a gesztus, ahogy egy sajtótájékoztatóra rohanva a Dísz téren megszólítottak és kezembe nyomtak egy krétát, írjak pár sort kedvenc versemből. Persze lányos zavaromban semmi nem jutott eszembe azonnal, így az asztalról felkapva egy Radnóti kötetet hívtam segítségül. A repkedő lapok az Ez volna hát című versnél álltak meg. A halványlila kréta mintha magától siklott volna:

„E ritkán szálló szó, e rémület, ez volna hát a termő férfikor? E korban élek, árny az árnyban; kiáltottam? már nem tudom mikor...”

A Magyar Költészet Napján igazán rendhagyó akciót szervezett a Hetednapi Adventista Egyház és a Keresztury Dezső VMK a Zrínyi-, valamint a Mindszenthy-gimnázium diákjaival, tanáraival karöltve.

A szervezők kiszabadították tehát a költészetet a könyvespolcok, az ünnepélyek és az unalmas megszokás rabságából. Néhány napra városszerte láthatóvá tették a fontosnak tartott és versformába öntött gondolatokat.

Felhívásuk szerint az aszfaltra írt verset a vers leírójával vagy a versontó ponttal együtt fotózni is lehetett. Reméljük, kegyes lesz még néhány napig az idő, így olvasóink is szemezgethetnek a kedvenc vagy saját költemények közül a Keresztury Dezső Városi Művelődési Központ, az Art Mozi és a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem előtt, valamint a Dísz téren.