Gyermeki világ a rajzokon - Hermán Alíz Keszthelyen él és alkot

A Balatoni Múzeum első idei tárlatán szereplő alkotó 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, mestere Kő Pál és Gálhidy Péter volt. Két évvel ezelőtt ugyancsak itt elvégezte a művésztanár szakot is, úgy gondolta, vidéki művészként jobb, ha több lábon áll az ember. Kétszer részesült ösztöndíjban a Semmelweis Egyetem és az MKE közös dombormű pályázatán, 2011-ben pedig Bécsben tölthetett időt Erasmus ösztöndíjjal.
 

Talán a jelenlegi élethelyzetéből adódóan kézenfekvő, hogy a GYED-en lévő anyuka lopott óráiban az utóbbi időben családtagjai és barátai portréit készíti, amik természetesen nem önmagukért való képek, hanem többletjelentéseket hordoznak. Sajátságos attribútumokat használ, a műveken például különféle, emberi tulajdonságokat vagy ösztönöket szimbolizáló állatok – tigrisek, rókák, madarak, macskák - jelennek meg.

- Jelenleg ebben a világban élek, a rajzaim most inkább meseszerűek, a gyerekrajzok stílusa látszódik a képeken, s a rajzfilmekre jellemző színes, erőteljes tarka világ köszön vissza rajtuk. A rajztechnika is „gyerekes”, színes ceruzákat használok fa és papír alapra – magyarázza Alíz. - A színek gyerekkorom óta végigkísérnek, akkoriban a meg nem értett szavakhoz színeket kapcsoltam, amihez valamilyen hangulat társult. Ma már természetesen értem a jelentésüket, ám a színekhez még mindig intenzív érzelmeket fűzök. A vörös erőteljesen jelenik meg, a pasztellek finomabban. A munkafolyamat úgy néz ki, hogy megrajzolok egy alapot, majd krétaceruzával színezem, amit ecsettel kenni is lehet, mivel vízoldékony. Emellett még egy réteget tudok felvinni az első rajzra ugyanezzel az eszközzel, így már egy rajzolt felület lesz a festetten. A rétegekkel úgy is lehet játszani, hogy a felső zsíros ceruza réteget visszakarcolom.

- Az egymásra vitt rétegeknek van valamilyen jelentősége, szimbolikája?
 

- Az alsó réteg az alapkép, a felső pedig párbeszédszerűen reflektál arra. Olyan, mintha kettő, ám mégis egymáshoz tartozó kép lenne egyben. Ez annyiban destruktív folyamat, hogy átrajzolom az alap témákat. Olyan, mintha szeretnék eltüntetni valamit, kitörölni valami rosszat. Van egy másik technika is, amit amolyan védőhálóként alkalmazok, az pedig a karistolás helyett a pöttyözés. A többrétegű képeken lényegében a tudatalatti és ösztönvilág csap össze a tudatos és értelem-vezérelt világgal. Nem öncélúan alkotok, azt szeretném, hogy bárki számára érthetővé váljanak ezek a képek, vagy legalábbis valami gondolatot, érzelmet indítsanak el bennük. Személyes életeseményeket is felhasználok úgy, hogy azokat univerzálissá alakítom.

- A sok csoportos kiállítás mellett lesz majd valamikor önálló bemutatkozás is?
 

- Valóban sok válogatáson vettem részt, hívtak több kiállításra. Az az igazság, hogy miután átváltottam a szobrászatról a táblaképekre, újból kellett építkeznem. Mostanra gyűlt össze akkora anyag, hogy egyéni tárlatot tudnék rendezni. Érdekes egyébként, hogy már szobrászként is a kétdimenziós ábrázolás felé közelítettem, ugyanis sok reliefet, domborművet készítettem. A váltásnak prózai oka van, nem volt nagyobb műtermem, így olyan kifejezési formát kellett keresnem, amihez kevesebb tér, anyag szükséges. A szobrászatot sem szeretném teljesen elhagyni, plasztikákban gondolkodom még. 

Alíz az alkotói munka mellett – még a gyerekek születése előtt – iskolában tanított rajzot, majd a művésztanár diplomát is megszerezte. Mint mondta, ez vidéken fontos megélhetési lehetőség, önmagából a művészetből nagyon nehéz lenne megélni, ő legalábbis így tapasztalta. Nemrég egy kisgyermekeknek szóló könyvet is készített Bilisztori címmel, amit maga írt és illusztrált. A mostani összefogásnak különösen örül, mert szeret Keszthelyen élni, a szülővárosában szeretne boldogulni. Ahhoz azonban még akad tennivalójuk, hogy a fiatal művészek egyre több lehetőséget, mecenatúrát kapjanak. Szívügyének tekinti, hogy a Balaton-parti városban sok helyi, akár pályakezdő tehetség tudjon bemutatkozni, a művészetet pártoló kulturális rendezvényekre a gyerekeket és az értő közönséget kívánják minél jobban megszólítani.