A korona, avagy élet a brit királyi palotában

Nos, a bulvármédia felületeinek jelentős részét hetek óta elfoglaló ügy minden bizonnyal tovább fokozza a Netflix saját gyártású tv-sorozatának, A koronának (The Crown) a népszerűségét. A magyar nézők a múlt év tavaszán ismerkedhettek meg vele, igaz, akkor egyből két évad 10-10 részével, s a harmadik széria epizódjaira is csak pár hónapot kellett várni.

A sorozatot alkotóként az a Peter Morgan jegyzi, aki nem először „nyúl” a brit királyi családhoz, ő írta az ugyancsak II. Erzsébetről szóló, A királynő vagy a VIII. Henrik, illetve A másik Boleyn lány című mozifilmek forgatókönyvét is. II. Erzsébet a főszereplője a 2013-ban bemutatott Audiencia című színművének is – jelenleg is játssza Budapesten a Pesti Színház – ez tulajdonképpen egyfajta előzménye A korona című sorozatnak.

Az angol–amerikai koprodukcióban készült, II. Erzsébet életét és királynői működését nyomon követő sorozat 1947 körül veszi fel a fonalat, ebben az évben kötött házasságot Fülöppel, aki – ezernyi más mellett ez is a talán kevéssé ismert tények közé tartozik –, görög hercegként került a brit királyi családba. A gyakran alkalmazott időbeli visszatekintéseknek köszönhetően azonban gyermekkoráról is képet kapunk. A harmadik évad záró­epizódja pedig a 70-es évek végén játszódik, Erzsébet 25 éves királynői jubileumát ünnepli. Innen folytatódik majd a 4. évad, amely már készül.

A korona természetesen nem dokumentumfilm, tartalmaz fiktív elemeket, ezek némelyike talán kiszínezett, mások valósak, nem tudjuk, melyik ilyen, melyik olyan. Nézőként mindenesetre hitelesnek és őszintének érezhetjük, amit látunk, az uralkodó és családtagjai korántsem csak a jó oldalukról mutatkoznak meg, ami a kulisszák mögül tárul elénk – hatalmi játszmák, képmutatás, ármány, manipuláció, még Churchill sem volt e tekintetben makulátlan –, sokszor lehangoló, olykor kiábrándító. A nézőn nemegyszer az az érzés lehet úrrá, hogy kész szerencse nem királyi családba születni.

Egyébként a brit királyi család tagjai sem voltak (sincsenek) oda a koronáért. VIII. Edward alig egy év után lemondott a trónról, mert egyébként – az egyház tiltása miatt – nem vehette volna feleségül amerikai, kétszer elvált szerelmét. A lemondást nem bocsátotta meg az udvar, száműzöttként élte le az életét, ám persze nem szűkölködve. A helyébe lépő VI. György így kénytelen-kelletlen lett koronás fő, s ezt különösen nehezen viselte a felesége, a későbbi anyakirályné. Aztán Margit hercegnő is azért nem házasodhatott össze nagy szerelmével, mert a királynő húgaként nem köthette az életét elvált férfihoz. (Külön érdekesség, hogy e – 2002-ig hatályos – szabály betartását az az anglikán egyház követelte meg, amelyet VIII. Henrik azért hozott létre annak idején, mert a római pápa nem engedte elválni a feleségétől.) A sok-sok előírással, szabállyal, kötelezettséggel szemben persze ott van a fényűző, mondhatni, királyi élet.

A 20. századi történelem iránt érdeklődő nézők számára különösen érdekes lehet a sorozat, nemcsak azért, mert jelentős történelmi események sorába kínál bepillantást, hanem azért is, mert közelről láthatjuk, hogy hogyan is működik az alkotmányos monarchia, legalábbis Nagy-Britanniában. Amire emlékszünk a tanulmányainkból, hogy „a király uralkodik, de nem kormányoz”. Ámde. Mit jelent az uralkodás, ha a királynő még véleményt sem mondhat politikát érintő kérdésekben – ezért nem volt II. Erzsébetnek szava sem a brexithez –, s miként a sorozat epizódjaiból kiviláglott, a legtöbb esetben éppenséggel a kormány, a kabinet (no meg persze a palota protokollfőnöke) mondta meg a királynőnek, mit csináljon, mit csinálhat. Ő maga kesereg húgának, Margitnak a 3. évad utolsó epizódjában: „Mit értem el valójában? Mihaszna és tehetetlen vagyok.” S lám, II. Erzsébet mégis tekintélyes államfő. Meglehet a személyisége tette azzá. Akkor pedig mégiscsak számít, hogy ki a király…

A sorozat elkészítésére sokat költött a Netflix, ez meg is látszik rajta, látványos, igényes kivitelű, rengeteg szereplőt felvonultató alkotás. Be is söpört érte egy halom elismerést, a legutolsókat a minap kapta a Golden Globe gálán, a királynőt a 3. évadban alakító Olivia Colman a legjobb színésznőnek járó elismerést kapta. A fiatal Erzsébetet az első két évadban alakító ­Claire Foy is megkapta ugyanezt a díjat 2017-ben, amikor a legjobb drámai sorozat Golden Globe-ját is Peter Morganék vihették haza. Alighanem sokan várják a 4. évadot.