A lendvai nemzetközi művésztelep alkotóinak munkájába pillantottunk

Szinte manufakturális körülmények között dolgoznak, az összes munkafolyamatot bemutatva ezáltal az érdeklődőknek. A bronz kisplasztikák készítésének legizgalmasabb fázisára, magára a bronzöntés folyamatára a Csente melletti szőlőhegyen, a művésztelep szakmai vezetője, Gerics Ferenc birtokán kerül sor. Speciális kemencében 1300 fokra hevítik a bronzot, majd kézi erővel, kétkezi munkával öntik bele a szobrászok által előre elkészített formákba.

Feszült pillanatokat élünk át, hiszen nemcsak tíznapos munka eredményét veszélyeztetheti egy rossz mozdulat, de az olvadt, forró fémmel való foglalatosság önmagában is komoly balesetveszély forrása lehet. Precízen, előre megtervezett mozdulatsor alapján dolgoznak a szobrászok és szakavatott segítőik, kamerák, fényképezőgépek és kíváncsi tekintetek kereszttüzében.

– Az idei a 47. művésztelep, s ez a 15. alkalom, amikor bronz kisplasztikákat készítünk – mondta Baumgartner Dubravko, a szimpóziumot szervező Lendvai Galéria és Múzeum igazgatója. – Hat szobrászt fogadtunk, Magyarországról Rajcsók Attilát, aki egyben az öntőmester is, valamint Lipovics Jánost, aki évek óta visszatérő vendég Lendván, ezúttal mesterként segíti a bronzöntésben kevésbé tapasztalt kollégákat. Szlovéniát hárman képviselik, Robert Jurak, Marijan Mirt és a Munkácsy-díjas Király Ferenc, aki annak idején a Lendvai Nemzetközi Művésztelep megálmodója és elindítója volt. A hatodik szobrászunk, Stephan Lupino Horvátországból érkezett. Az alkotók munkáját Gere László cizellőr segíti, ő is évek óta visszatérő résztvevője a szimpóziumnak.

A bronzöntés folyamatát Lipovics János mutatja be. Mint mondja: először a kívánt alkotást viaszból mintázzák meg, s erre építik fel az úgynevezett beöntőrendszert is, hogy a folyékony bronz ki tudja tölteni a szoborformát. A viaszra kerül rá az öntőforma, ezt gipszes-samottos anyagból állítják elő, majd 48 órán keresztül kemencében kiégetik. Az égetés folyamán nemcsak az öntőforma szilárdul meg, hanem a viasz, is és a viaszgőz távozik. Az így végleges alakot nyert öntőformába kerül a bronzöntés folyamán az 1300 fokra hevített fémötvözet. A folyékony halmazállapotú bronzot tölcsérszerűen kialakított nyíláson öntik be, majd az anyag a levegőt maga előtt tolva teljesen feltölti az öntőforma üregeit. Miután a bronz megszilárdul, a felesleges részeket levágják róla, s jöhet a cizellálás és patinázás, amit szükség esetén – főleg nagyobb méretű szobroknál – az öntés során még különálló darabok összeillesztése és hegesztése előzhet meg.

– Ez egy rendkívül nehéz és fáradságos fizikai folyamat, eddig kilenc napon át dolgoztunk átlagosan 16 órát – folytatta Lipovics János.

– Mégis örömmel jövünk, hiszen a bronzöntés olyan élményt ad, amit sehol máshol nem kap egy szobrász. Mi, a művésztelep mesterei arra is vállalkoztunk, hogy a gyakorlati munkába bevonjuk a kollégákat.

Ezáltal olyan fogásokat ismerhetnek meg, amiket csak érintőlegesen tanítanak a művészeti egyetemeken.

Európában is párját ritkítja az a módszer, ahogy a Lendvai Művésztelep bronzöntő kurzusán dolgoznak, Magyarországon és Szlovéniában pedig biztosan nincs hozzá hasonló.

Karcagon, illetve Nyíregyháza-Sóstón van még bronzöntő telep, ám ott jóval kisebb méretű plasztikák, érmek készülnek, egyszerűbb körülmények között.

– Lendván mindenki a saját művészi programja keretében alkot – folytatta Lipovics János. – Rajcsók Attilának van egy almacsutkaciklusa, Király Ferenc szintén a saját formavilága szerint dolgozik, komplikált, technikailag is nagyon izgalmas plasztikát készít, az én munkám pedig személyes, intim témát ölel fel. Szenvedély a címe, s olyan erotikus témán dolgozom, amelyet a Lendván évekkel ezelőtt nagy sikerrel bemutatott japán shungakiállítás ihletett. A szlovén és horvát kollégák is különböző felfogású témákat hoztak, nagyszerű darabokkal tudjuk gyarapítani a galéria figyelemre méltó kis­plasztika gyűjteményét.