Kovács Gergő érzékenyítő előadást tartott az online világ sötét oldaláról

Szemléletformálás

A fentieket Kovács Gergő felnőtt klinikai és mentálhigié­niai szakpszichológustól, a Kölcsey-gimnázium volt diákjától hallottuk, aki a minap az online világ sötét oldaláról tartott videóbejátszásokkal dúsított előadást volt iskolájában. A Zala megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház és a Kölcsey-gimnázium szülői munkaközössége közös rendezvénye a Nemzeti tehetség program keretében valósult meg, s a 10. évfolyam diákjainak érzékenyítését, szemléletformálását szolgálta.

Mit lehet tudni az internetes zaklatásról?

Kovács Gergő immár Szombathelyen él és dolgozik, de Zalaegerszegtől sem szakadt el. Előadásában főként az internetes bántalmazás különböző formáit bontotta ki, különös tekintettel a zaklatásra, illetve annak lehetséges hosszú távú következményeire.

– Szorongás, depresszió alakulhat ki a nyomában, de akár az öngyilkosságig is eljuthat a bántalmazott fiatal. Az előadásban több ilyen esetet is bemutatok, nem a riogatás a célom, hanem az, hogy erősödjön a diákokban a tudatosság az internetes tartalmak, személyes adatok megosztásával kapcsolatban. Bár sok szó esik minderről, a fiatalok jelentős részében még mindig nem alakult ki kellő óvatosság, felelősségérzet.

Megemlíti az amerikai Jessica Logan esetét, aki erotikus fotóit elküldte barátjának, a képek azonban kikerültek az internetre. Az egész iskola az intim fotókon csámcsogott, a lányt elárasztották a sértő, fenyegető üzenetek. Nem tudta feldolgozni a történteket, dep­resszióba esett, és 18 évesen ön­gyilkos lett.

Legtöbbször szerencsére nem torkollik tragédiába az internetes zaklatás, ám maradandó károsodást okozhat a formálódó személyiségben.

– Például paranoid állapot is kialakulhat – veti fel Kovács Gergő. – Hogy miért? Mert a bántalmazás a virtuális térből érkezik. Sokan azt gondolják, hogy a fizikai és az internetes bántalmazás szinte ugyanaz, ám nem így van, markáns különbségek mutatkoznak. Ha a valóságban támad ránk valaki, az illető ott áll velünk szemben, látható, hallható, megfogható, módunk van reagálni, visszacsatolni. Az online térben azonban nem tudjuk azonosítani a zaklatót, megfoghatatlan, kiszámíthatatlan a jelenség. Még azt sem tudjuk, hogy a világ mely pontjáról érkezik, s mikor csap le ránk. Az áldozat gyanakvóvá válik, állandó feszültség, szorongás lesz rajta úrrá, folyamatosan attól tart, hogy valahonnan atrocitás éri. Az online bántalmazó helyzete is speciális, hiszen nem kap közvetlen visszacsatolást arról, mit is okozott az esetleg jópofának szánt komment vagy poszt.

A kihívások is veszélyt jelenthetnek

A közösségi oldalakon terjedő kihívások is veszélyes vizekre visznek. A „harapj el egy mosószerkapszulát” őrület, a hírhedett Kék bálna „játék” vagy más, extrém cselekedetre buzdító akció sokakat bevonzott világszerte. Döntően a tinédzser korosztály veszélyeztetett, náluk fokozottan érvényesül a kortárs közösség „nyomása”, ugyanakkor felnőtteknél sem garantált, hogy mindig a józan ész tartja kézben a gyeplőt.

– Olykor a szülők sem tudják felmérni tetteik lehetséges következményeit – szögezi le a szakpszichológus. – Újabban az a hóbort terjed az interneten, hogy lapkasajtot dobálnak kisállatokra, le­g-­gyakrabban macskákra. A példa nyomán most már kisbabákra is… A gyerek persze meglepődik, megijed, sír, kapkod. A társaság pedig nevet, s a videót felteszi a netre. Ezeknek a szülőknek érdemes volna elgondolkodniuk, mindez milyen következményekkel jár. A kicsinek nyilván okoz valamiféle traumát a „vicc”, de főként az, hogy a segély­kérő sírásra nem vigasztaló ölelés, hanem nevetés a válasz. Ha felnőtt fejjel megnézi ezt a jelenetet, mit gondol majd a saját szüleiről?