Holokauszt megemlékezést tartottak Nagykanizsán

A 80. évfordulón megtartott emlékezésen megjelenteket dr. Székely István, a Nagykanizsai Zsidó Hitközség elnöke köszöntötte először, majd prof. dr. Grósz Andor, a MAZSIHISZ elnöke mondta el gondolatai az évfordulón. Úgy fogalmazott: az évtizedek során a megemlékezések változtak, egyre kevesebben vannak azok, akik valójában megértik az egykori eseményeket. A leszármazottakra vár a kötelesség, hogy emlékezzenek és emlékeztessenek mindenkit arra a gyalázatra, ami megtörténhetett az országban a zsidósággal a 20. század 30-as, 40-es éveiben, aminek következtében felmenőiket gettóba kényszerítették. Minden évben leróják tiszteletüket a több százezer érintett, köztük több mint 3 ezer nagykanizsai és környékbeli áldozat előtt.

Mint mondta: a nagykanizsai zsidók a vészkorszak előtt a város társadalmában munkájukkal, a közjóért való fáradozásukkal  maguknak megbecsülést kivívó polgárok voltak. A kanizsai zsidók áldozatos munkájuk okán, mellyel hozzájárultak a haza felvirágoztatásához, töretlenül hitték, hogy érdemeik a gazdasági korlátozások dacára megvédik őket, családjukat és életüket. De nem így történt. A kitaszítottság és az üldözés jutott osztályrészül nekik, s 1944 áprilisába a kanizsai és környékbeli zsidókat beterelték a zsinagógába, a csoportot nők, gyermekek, idősek alkották elsősorban, hiszen a hadra fogható férfiak munkaszolgálaton ontották vérüket a hazáért. Majd marhavagonokba tuszkolták a csoportot, ami utolsó fejezete volt egy hosszú folyamatnak, amelynek első intézkedése két és fél évtizeddel korábban egy ártatlannak tűnő döntés volt: a zsidó hallgatók számának korlátozása az egyetemeken.

Fontos, hogy a fiatalok megismerjék a vészkorszak történelmét – hangsúlyozta a MAZSIHISZ elnöke. A kutatások azt mutatják – közölte –, hogy a szélsőséges eszmék, csoportok nem tűntek el. Magyarországon – egyes felmérések szerint – a társadalom mintegy 30 százaléka különböző antiszemita nézeteket vall, ebből mintegy 15 százalék szinte zsidógyűlölő, ám hazánkban nem érik fizikai atrocitások a zsidókat, ellentétben a nyugati országokkal, ahol a előfordulnak palesztinbarát, Izrael ellenes demonstrációk. 

Végezetül arról beszélt, hogy a pusztulás mellett fel kell mutatni az életet, annak helyi formáját. Tudatosítani kell a helyi zsidó közösség sokféleségét, lokális társadalmi begyökerezettségét, a közösen létrehozott városképi és kulturális örökségét. Kötelességük zsidónak megmaradni és 80 év után is tovább vinni mindazt, ami értéként felmutatható. 

Ezt követően Clair Wosk, a nagykanizsai holokauszt túlélő Günsberger Ottóné, Erős Éva leánya emlékezett a közelmúlt elhunyt édesanyja szavait idézve. A továbbiakban Darvas István főrabbi emlékezett Zucker Immánuel főkántor közreműködésével, végezetül a budapesti Lauder Iskola Sirim Kórusa lépett el.

Az eseményen jelen volt Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő és Balogh László, Nagykanizsa polgármestere is.