Öt év után tudták pótolni a háborúba elvitt harangjukat a budafaiak

Mint ismeretes, több szomszédos településsel összeolvadva alakult mai formájára a kisváros, amelynek egyik része Zalapataka. Itt áll a Szent Anna-templom, amelynek történetéről egyebek mellett az lehet olvasni, hogy az első világháborúban elvitték belőle a harangokat, és beolvasztották. A jelenlegi harangokat 1935-ben készíttették Sopronban Pataka község lakói. A Zalalövő történetét összefoglaló, Molnár András szerkesztette, 1998-ban megjelent könyv arról ír, hogy 1916. július 24-én szállították el a harangokat Zalapatakáról és Budafáról.
Nos, szerkesztőségünkhöz két olyan levél jutott el, ami bizonyítja, 1921. szeptember közepére elkészült a harang a budafai római katolikus hitközség számára a Seltenhofer Frigyes Fiai nevű gyárban. A magát legelső magyar tűzoltószer-, kút-, szivattyú-gép-gyár, harang- és ércöntődének nevező családi vállalkozás 1816-ban jött létre Sopronban. 
A harang öntését az 1921. július 31-én írt levelében rendelte meg a budafai római katolikus hitközség számára Csoknyai Ernő plébános, aki 1920-ban került Salomvárra, és 1950. április elsejéig szolgált itt. Hozzá tartozott több település, köztük Budafa, Zalapataka is. (Zalalövőn 1912-ben létesült plébánia, és ekkor vált ki Zalamindszent, Zalapataka, Pusztaszentpéter, Zalalövő Salomvár plébániájából, ahová Budafa még a 21. század elején is tartozott.)

A soproni gyárból a megrendelő levelére postafordultával küldött választ Molnár Attila hozta el szerkesztőségünkbe. A leginkább motoros körökben ismert zalaegerszegi férfi pár éve a bolhapiacon vette meg a két levelet, amelyek a gyár céges papírjára íródtak géppel. Az első, 1921. augusztus 3-án keltezett, Salomvárra küldött levél írója szabadkozott a harang késedelmes leszállításáért. A magyarázata szerint ennek egyik oka, hogy a tömeges megrendelések miatt a harangöntödét nagyobbítani kényszerültek, ez két hónap kiesést jelent. További nehézséggel járt, hogy a vasúti teherforgalom időnkénti szüneteltetése miatt a nyersanyag sem érkezett meg rendben és időben. Mindezek dacára “munkába került” a harang, és szeptember végéig leszállítják, szólt az ígéret. 
A másik, 1921. szeptember 13-án keltezett, Budafára címzett (posta: Salomvár) küldött levél már arról értesítette a római katolikus hitközséget, hogy megtörtént a harang öntése.
“Jelen sorainkkal van szerencsénk tisztelettel értesíteni, hogy a rendelt harang készen van s mi azt a napokban becses címük alatt a zalalövői vasuti állomáshoz fogjuk küldeni (...) Azon kellemes reményben, hogy a haranggal teljesen meg lesznek elégedve, ajánljuk magunkat becses jóindulatukba s jegyzünk, szíves ajánlásukat az ottani környékben s ismerősei körében kérve”...
A levélhez mellékelték a számlát és a csekket is, ám ezek már nem voltak a bolhapiaci lelethez kapcsolva, így nem lehet tudni, mennyit fizetett a budafai hitközség a harangért. A Szent Anna templom tornyába pedig 1935-ben került fel a három új harang, vélhetőleg azok is ugyanebből a soproni gyárból.