Sali elégiák: Szerelmes levelezés a XX. század elejéről

Egy ismeretlen történet

Bencsecz Ábrahám János története ez idáig gyakorlatilag még a családja, a leszármazottai előtt is teljesen ismeretlen volt, s csak a véletlennek köszönhető, hogy felbukkant. A helytörténet-kutatással foglalkozó, jelenleg Muraszombat városában élő, de az egykor Salként ismert, mai elnevezése szerint Salovci­ból származó Mark Krenn 2012-ben a Muravidék északi részéhez, az úgynevezett goricskói térséghez tartozó Bokraci településén, a község egykori krónikása, Zupanek Vilhelm hagyatékában egyéb iratok mellett 22 darab, 1930 és 1932 között íródott levéltervezetre talált rá, melyek szerzője az említett férfi volt. A magyarul nem beszélő Mark Krenn a forrásanyag feldolgozása érdekében egy helytörténet iránt ugyancsak érdeklődő újságíró-szerkesztő ismerősétől kért segítséget. Bobovec Szabó Petra azonnal felismerte, hogy igen komoly dokumentum került a birtokukba.

– Bencsecz Ábrahám János egy parasztcsalád sarjaként született 1907. május 1-jén Salban – mondta a bemutatón Bobovec Szabó Petra. – Édesapja Mihael Abraham, édesanyja pedig Terezija Abraham volt, akiknek János mellett 1903-ban leányuk született, Julija néven. János édesanyjának már az előző kapcsolatából is volt három gyermeke, Ana, Franc és Mihael. János édesapja evangélikus, anyja katolikus volt, ő maga az utóbbi hit szellemében nevelkedett. Egészen addig, míg szülei meg nem esküdtek, János édesanyja utónevét (Bencsecz) is használta.

Bobovec Szabó Petra hozzátette: a férfi a leveleket egy máig ismeretlen, de minden bizonnyal ugyancsak a településen élt, magyar anyanyelvű hölgynek, Mariskának írta, bizonyára ezért is használta a magyar nyelvet. Vágyakozását, érzéseit vetette papírra, melyekből részben a viszonválaszok is kikövetkeztethetővé váltak. Mariska írásai ugyanis nem kerültek elő, mint ahogy Bencsecz Ábrahám János eredeti levelei sem, a férfi gondolatait egy kis füzet tartalmazza, vélhetően piszkozatként, levéltervezetként írta abba sorait.

– Bencsecz Ábrahám Jánosra két gyermeke, Marjana és Etelka is úgy emlékszik, mint szigorú apára – magyarázta tovább az újságíró. – A férfi 1928 és 1930 között Belgrádban, a királyi gárdában teljesített katonai szolgálatot, s ez rányomta bélyegét későbbi életére. Szigor és a katonás fegyelem jellemezte, s ekként viszonyult a családtagjaihoz is. Lányai szerint ezért is meglepő, hogy gyengéd és érzelmes szívű is tudott lenni. A Mariska iránt érzett szerelméről annyit tudunk, hogy az nem teljesülhetett be, hiszen Bencsecz Ábrahám János végül mással kötött házasságot. Ez egyébként a levelezésből is kiderül, hiszen elbúcsúznak egymástól.

Dalszövegek százai

A hagyaték egyéb értékes anyagot is tartalmazott. Bencsecz Ábrahám János a világról alkotott gondolatait ugyancsak papírra vetette, de a füzetben népdalok és korabeli műdalok leiratai is szerepelnek. 218 dalszöveg található bennük, melyek egy jelentős része a térséghez kötődik. Ez akkor derült ki, amikor Mark Krenn és Bobovec Szabó Petra a dalok, dalszövegek feldolgozása érdekében további segítséget kért, így a szakmai értékelést már ifj. Horváth Károly népzenekutató végezte. A több fejezetből álló, kétnyelvű kötet ennek megfelelően tehát hármójuk közös munkája.

Ifj. Horváth Károly a bemutatón elmondta: a 218 dalszövegből 85 tekinthető népdalnak, 26 katonadalnak, de van köztük 8 betyárdal és 7 ballada is. Ez utóbbiak között fellelhető a zalabaksai Kósa Anna története is, ami azért érdekes, mert a ballada forrását jelentő tragédia néhány évvel korábban történt. A fennmaradó 92 dalszöveg műdalhoz kötődik. Ez leginkább a technikai fejlődésnek köszönhető, hiszen abban az időben már vidéken is elterjedt a rádió, amely folyamatosan sugárzott műdalokat. Ha Bencsecz Ábrahám János akár csak néhány évvel korábban készíti feljegyzéseit, akkor vélhetően még nagyobb arányt tettek volna ki a népdalok.

– Ez a dalgyűjtemény így is párját ritkító érték, hiszen ilyen gazdag lelet a Muravidékről korábban még nem került elő – mutatott rá ifj. Horváth Károly. – Tudnunk kell, hogy az 1896-ban Vikár Béla által elindított, gramofonra vett népdalgyűjtés a Hetés és az Őrség területeit csak részlegesen érintette, Sal községből nem kerültek be adatok. A későbbi népzenekutatók pedig csak a múlt század ötvenes, hatvanas éveiben járták rendszeresen ezeket a vidékeket, de az akkori Jugoszláviához tartozó Goricskó falvaiba már nem juthattak el. Így a kötet, megszületése pillanatában, konzerválva rögzítette az 1930-as évekig a település közösségeinek ajkán felcsendülő dallamokhoz tartozó szövegkincset.

A levéltervezeteket és dalszövegeket tartalmazó kötet két nyelven, korabeli fotókkal – köztük a Bencsecz Ábrahám Jánost is ábrázoló fényképekkel – gazdagon illusztrálva, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség kiadásában jelent meg. A kötetbemutatón a szerzők azt is elmondták, számos további, hasonlóan érdekes forrásanyagot birtokolnak – Mark Krenn mintegy húsz kéziratot gyűjtött össze –, így a jövőben további helytörténettel kapcsolatos kötetek megjelentetését tervezik.