Megemlékezést tartottak a nemzeti gyásznapon Nagykanizsán

Az eseményen az 1956-os forradalom és szabadságharc november 4-i vérbefojtásának 62. évfordulójáról emlékeztek meg a résztvevők. Balogh László, a humán bizottság elnöke beszédében hangsúlyozta: ’56 egy csoda, amikor az ország nem félt, és minden ízében megtapasztalta, nagy dolog a szabadság.

– Kötelességünk, hogy emlékezzünk a sok tízezer ártatlan áldozatra és azokra, akiknek otthonukat, hazájukat el kellett hagyniuk a 12 dicsőséges nap után. Mivel jött november 4-e, 19 szovjet had­osztállyal, több mint 200 ezer fővel, 3000 harckocsival és a gyalogságot kísérő tüzérségi csapatokkal támadást indítottak Budapest, a nagyobb városok és katonai létesítmények ellen. A nemzeti bizottságok többsége, felmérve a túlerőt, a várható megtorlás nagyságát, a megszállókkal szembeni harc beszüntetésére szólított fel mindenkit. Így történt ez Nagykanizsán, a négylaktanyás városban is. Ezért vidéken ’56 megmaradt forradalomnak, míg a fővárosban, a pesti srácok miatt, szabadságharccá vált – fogalmazott Balogh László.

Kiemelte: Kanizsán a helyi történések, a DKG dolgozói, a gimnazisták, Orbán Nándor, dr. Lékay Gyula, dr. Pais Ferenc, Üveges Lajos, a CSITT!-esek lelkülete, harca mindannyiunkat megigézhetnek. Nekik és a három ártatlan áldozatnak, Skerlák Józsefnének, Ungor Károlynak, Balázs Lászlónak is köszönhető, hogy a városban nem folyt több vér.

– A múltat békévé oldja ugyan az emlékezés, azonban nem feledjük: a megtorló intézkedések emberiesség elleni bűntettnek tekinthetőek. A teljes körű igazságszolgáltatás tettekben elmaradt, így szavakkal kell pótolnunk – mondta a humán bizottság elnöke.

A megemlékezés végén mécseseket helyeztek el a résztvevők Orbán Nándor mellszobránál és a kopjafánál.