Gyógynövények völgye és mangalica malacok

A Zala termálvölgyi gazdák közössége és a nyitott porta befogadó attitűdjének élő példája Bakos Péter és Szalai Zsuzsa története. A Budapestet 13 éve odahagyó házaspár Zalaszentlászló tövében, Vörösmajor mellett él, korábbi sportéletük helyett a növények, gyümölcsök bűvöletében. Düledező téeszépületekben látták meg a fantáziát, s kanyarítottak immár 14 hektáros biogazdaságot, szálláshellyel kiegészítve. Aszalványok, teák, szárított gyógynövények, gyümölcslevek kerülnek ki a jobbára olasz gyártmányú gépekből, üstökből. Minderről, tudásukat nem féltve, helyben tartott tanfolyamokon lehet többet tanulni.

A portára kanyarodunk. Négyéves kislány biciklizik elénk. A tágas udvar a zalai erdőszélen csodagyerekkorral ajándékozza meg az amúgy szüleivel és három testvérével Amerikában élő unokát.

– Szűz volt a terület, amikor Zalából származó barátunk tanácsára megérkeztünk a korábbi uradalmi majorságba – meséli Szalai Zsuzsa, hozzátéve, az 1945 előtti tulajdonosok egyik leszármazottja már meg is látogatta őket. – Menet közben tanultunk meg mindent, a tudásunk és a pályázati források együtt gyarapodtak. Szerintem nagyon nekünk való az agroturizmus, noha a férjem gépészmérnök, én meg tanár lennék. Télen válogatom a magokat, festek, nyelveket tanulunk. Kellemes meglepetés volt, hogy ennyire közvetlen, kedves emberekkel találkoztunk. Nincs ellenségeskedés, a nyitott porta hálózatot pedig mintha nekünk találták volna ki. Most voltunk Franciaországban, tele vagyunk új ötletekkel, mert megtaláltuk a nyitott porta ottani megfelelőjét Lyon környékén.

Mivel a nyitott portákat bejáró kirándulásunk eddig vegetáriánusosan húsmentes volt, nem hagyhattuk, hogy így maradjon.

– Ezek itt szabadok és boldogok – Zsankó Norbert átlépi a villanypásztort s a malacok közé guggol. – Mi 2011-től működünk, mindent úgy csinálunk a feleségemmel, ahogy a régi öregek a mangalica és duroc sertésállománnyal, 60-70-es létszámmal. Nem járunk piacra, itt helyben kel el minden termékünk. A takarmányt is mi termeljük, legalább tudjuk, mit esznek az állatok, hiszen végül azt esszük mi is.

Persze a felszabadult munka során akadnak gondok. A szabadon tartott újszülött malackákra rájár a róka, ezért, ha friss szaporulat van, éjszakázni, őrködni kell a porta messze lenyúló végében lévő elkerített részén. Ahol önfeledten dagonyáznak az állatok. A szaporítás sincs izgalom nélkül, a kantól lobbanékony természete miatt megváltak, a mesterséges megtermékenyítés azonban korántsem olyan biztos hatásfokú. A húsárú minősége azonban saját maga viszi jó hírét.

Ha már nyitott porta: Zsankó Norbert szereti kinyitni a kaput, napestig tud mesélni a jószágokról. És a nagymamáról, akinek a szoknyája mellett kisgyerekként figyelte a zsírsütést, töpörtyűkészítést. Az ő üstjével dolgozik ma is. A belsőépítészből lett sertéstenyésztő, ahogy Skapér Zoltán méhész, beszélget a jószágokkal. Ám míg a méhész hajnalban csodálhatja a nyolcasokat táncoló rovarokat, a Zsankó családnak nehezebb. Nem kötődhetnek túlságosan a malacokhoz, mert akkor nagyon nehéz megválni tőlük.

Az biztos, hogy a gazdák fiai-lányai bevonódtak szüleik imponáló szakmaszeretetébe. Remélhetőleg élethosszig.