Leveles kel - téli vitaminbomba káposztából

Általában különböző hús-, és zöldséglevesek vitamin és ásványi anyag tartalmát gazdagítottam a levelével, pedig önálló ételeket (főzeléket, krémleveseket, chipset) is készíthetünk belőle. Ízesítőként mértékkel szabad használni, mert intenzív aromája gyorsan átveszi az uralmat az ételben, régen a szőlőskertek közelébe nem is ültettek káposztafélét, sőt, a vadkáposztát sem tűrték meg, mert úgy tartották, átadja ízét a szőlőnek, s így a bornak is. Csinos kis leveles kelünk közeli rokona a többi jól ismert káposztafélének, leveles és kelkáposztának, karalábénak, karfiolnak, brokkolinak. Több mint ezer éve termesztik, már Krisztus előtt a görög és római kertek bevált zöldségének számított, s az 1. században Plinius 7 különböző, a maihoz hasonló káposztaféle leírását vetette papírra.

Jómagam vagy tíz évvel ezelőtt színtiszta nosztalgiából kezdtem ki vele: gyakran eszembe jutott, hogy velencei nagymamám nyáron a kertben felhasznált zöldségek helyére mindig kis gizda, fodros levelű palántát dugott, így őszre már egész szép ültetvény nődögélt a fura zöldségből, amelyből viszont nem ettünk még novemberben sem, sőt, a hóesés is a kertben találta. Télen aztán Jancsi bátyám mérgesen szokta volt a moslékba vágni a tányérjába került rágósszárú levelet - "má' megint marhakáposztát főzött a húslevesbe mama!" - morogta. Nekem ízlett, nagyszüleim különben sem a teheneknek, hanem a tyúkoknak szokták összeaprítani, mondván jobban tojnak tőle. - "A levesből meg nem muszáj kienni, úgyis belefőtt az íze" - replikázott a nagyanyám.

Sokáig nem találkoztam e zöldségfélével, majd a"marhakáposzta" nyomon elindulva kiderítettem, hogy leveles vagy fodros kel a tisztességes neve, s a magja minden valamirevaló mezőgazdasági szakboltban beszerezhető. Elég egyszer megreckírozni, s következő tavasszal, miután a levelei zömét már felhasználtuk, kegyelmezzünk meg egy tőnek, hagyjuk virágba borulni, így jótékony méhlegelőként odavonzza majd a hasznos rovarokat és ráadásul magot is érlel. A kertben a napos vagy csak a részben árnyékos helyet kedveli, nedves, humuszban gazdag és meszes talaj van leginkább ínyére. Hogy a rengeteg ásványi agyagot és vitamint télire felhalmozza fodros leveleibe, sok tápanyagra van szüksége, ne sajnáljuk hát tőle ültetés előtt útravalóul a komposztot vagy a komposztált marhatrágyát. Fodros kelünk szívós zöldség, az első fagyoktól márciusig szüretelhető, a hosszan tartó hideg javítja az ízét, mert megnő a cukortartalma - a leveleket kívülről, befelé szedjük le. Jó szomszédja a szintén tápanyagigényes paradicsom, a közelébe ültetve megvédi a rá fenekedő jellegzetes káposzta rovarkártevőktől, a káposztalepkék sem állhatják a paradicsom szagát. Május közepétől közvetlenül a kertbe is lehet vetni és onnét kipalántálni.

Leveles kelünket a szakemberek világszerte tápanyagban az egyik leggazdagabb zöldségfélének tartják, tanulmányok hosszú listán mutatták már ki antioxidáns, melanoma ellenes, gyulladáscsökkentő tulajdonságait, összetevői között sorolják a fenolokat, a polifenolokat, a glükozinolátokat, a cukrokat, a flavonoidokat, a glikozidokat. Jó növényi fehérje és rostforrás, gazdag nátriumban, káliumban, kalciumban, vasban, cinkben, magnéziumban, mangánban, bővelkedik A-, C-, B6-, B2-, B1-, B3- és E-vitaminban, folsavban és omega-3 zsírokban.

Amúgy rendelkezik a káposztafélék összes gyógyító képességével, gyulladáscsökkentő erejű, jó hatással van az asztmára, az ízületi nyavalyákra, a jókora levéllel borogathatjuk sajgó testrészünket, rosttartalma tisztítja a vastagbelet és védi az emésztésre szakosodott teljes berendezésünket. Kéntartalmú hatóanyagai viszont a szervezetünk méregtelenítését serkentik, ezzel segítségünkre sietve egyes daganatos betegségek megelőzésében. Érdekes, nálunk kiment a divatból, ritkán találkozunk vele a piacokon, pedig számos európai országban fontos téli zöldségféle. Íme egy jó kis francia fodros kel recept: a levelekből tépjük ki a nagyobb ereket - ne dobjuk el, rakjuk bele a zöldséglevesbe! - a maradványt csíkozzuk fel, rakjuk tűzálló tálba, keverjük össze olívaolajjal, néhányszor átforgatva süssük míg meg nem barnul. Csak tálaláskor sózzuk, köretként mindenféle sült húshoz illik, belekeverhetjük salátákba, tehetjük pizzára, de ehetjük akár héjában főtt krumplival is.