Naspolya, a legkedvesebb novemberi gyümölcsünk

Egy kedves barátom megkérdezte, nincs-e a naspolyámnak „gyereke”, amiről szaporítani lehetne.

Azonnal kirohantam a gyümölcsösbe és megnéztem, kiderült, hogy nincs. Sejthettem volna, ugyanis nem bokor, hanem fa, tizenvalahány évvel ezelőtt oltványként vettük, lehet, hogy szegény próbálkozott tőről hajtani, de ezt általában nem engedem meg a gyümölcsfáknak.

A naspolyát többnyire birs alanyra oltják, bár a szakirodalom szerint lehet az alap más almaféle vagy éppen galagonya is. Általam nagyra becsült kertészek azt javasolják, hogy aki bőtermő naspolyafával akarja gyarapítani a gyümölcsösét, feltétlenül oltványt vásároljon. Lehet ültetni magról kelt vagy sarjról fejlődött csemetét is, de azok apró gyümölcsöt teremnek, fájuk pedig többnyire tövises.

Egyébként a naspolya fája is értékes, kemény és szívós, így strapabíró eszközöket lehet faragni, esztergályozni belőle. Hajdan a sétabotok, szélmalmok fa alkatrészeinek kedvenc alapanyaga volt, a faütőt használó sportok is kedvelték, a faszobrászok pedig még ma is szívesen nyúlnak a naspolyafáért.

Ha mindezek ismeretében végleg eltökéltük, hogy befogadunk végre a kertünkbe egy naspolyagyereket, először is keressük meg számára az ideális helyet. Az előnye, hogy öntermékeny, így elég lesz belőle egy, ami felnőve szorgalmasan ellátja gyümölccsel az egész családot. A felnőttkori méretére gondolva azonban ügyeljünk rá, hogy ne legyen majd túlzsúfolt a környezete. Mint melegigényes növény, csakis a napos vagy félárnyékos, déli fekvésű helyeket kedveli, a talaj szempontjából szerencsére nem finnyás, bár a legjobban a tápanyagban gazdag, középkötött földben érzi magát.

Ha cserepes csemetét választottunk, az ültetőgödör kétszer olyan mély és széles legyen, mint a konténere, szabad gyökerű csemete esetén a gyökér méretét vegyük figyelembe. Megszívlelendő javaslat az is, hogy túl mélyre ne ültessük el, mert akkor a naspolya gyökérzete túlságosan sekélyen helyezkedik el – az oltási pontra, a hengeres forradásra figyeljünk, az mindig egy tenyérnyire a talajszint felett legyen és az uralkodó széliránnyal ellenkező oldalra nézzen.

A gödör ásásakor a talajszint felső harmadát külön oldalra, az alsó kétharmadtól elkülönítve pakoljuk ki. A gödör aljára tegyünk komposztált marhatrágyát – de sohase nyers trágyát, mert a lebontásukat végző baktériumok elvonják a talajból a nitrogént. A trágyát takarjuk be a külön rakott felső harmad földdel, a gödröt addig töltsük fel, hogy a gyökérzet kényelmesen beleférjen, az oltás ne kerüljön a föld alá. A szabad gyökerű csemeténket néhány óráig, legfeljebb egy napig áztassuk vízben, ültetés előtt éles metszőollóval vágjuk le a sérült gyökérrészeket, de feleslegesen ne csonkítsuk meg, hiszen a fa fejlődését alapjaiban határozza meg a gyökér nagysága. Ha minderre odafigyeltünk, remélhetjük a bő termést, amelyből aztán barátok, rokonok is jóízűen falatozhatnak.

A naspolya termése lehet körte vagy lapított gömb alakú, a forradásszerűen záródó szabad végét öt csészelevél veszi körül. Az érett gyümölcs kemény és tanninban gazdag, csak akkor válik ehetővé, ha megfagy vagy tárolás hatására megbarnul. A blettelés, „túlérlelés” során a naspolya bőre ráncosodok, a hús megbarnul, rothadónak tűnik, pedig nem az, a hús aromás lesz, karamellizált almaízű, bár a férfiak inkább borízűnek mondják.

Az egyik legtáplálóbb gyümölcsünk, több mint 10 százalék szénhidrátot és az almafélék közül is kiemelkedő mennyiségű C-vitamint tartalmaz, de nem szűkölködik az A- és a B-vitaminokban sem. Magas a pektintartalma, amivel támogatja a szervezetünk anyagcseréjét, rendben tartja a vér koleszterinszintjét, a bélbe jutva az ott jelen lévő bakté­riumok hatására jótékony védőréteget képez a bél nyálkahártyáján.

Ásványi anyagokban is dúskál, extra mennyiségű vasat, káliumot, kalciumot, mangánt, magnéziumot és cinket tartalmaz – régen faluhelyen a vérszegény gyerkőcök, a lábadozó betegek és a csontritkulással küzdő öregek kenyerére mézes naspolyapépet kentek. Megkóstoltam: nem is rossz. A gyógyszeripar a termésből és a levélből a szájüreg és a garat gyulladásainak csökkentésére alkalmas anyagokat von ki, a népgyógyászok az aszalt gyümölcsből herbateát készítenek és bélbetegségek kezelésére, cukorbetegség karbantartására javallják. Régen a füvesemberek a fa kérgének főzetével vérzést csillapítottak és a kinint próbálták pótolni vele.