Az énekesmadarak a gazdálkodó emberek legodaadóbb segítőtársai lehetnek

Madárkár elleni műanyag védőhálót méretre szabva és egységcsomagban is kapni a szakboltokban, nem olcsó mulatság, de ha vigyázva bánunk vele, több éven át is használhatjuk. Letakarhatunk vele bokrot, kisebb fát, egész szőlősorokat.

Az ember az évszázadok során számos madárregulázó praktikát kitalált már, de soha ne feledjük, csak az állatok esetenkénti távol tartása, nem pedig a kiirtása a cél.

A legismertebb riogató figura a hagyományos, emberformájú madárijesztő, ám, az a hibája, hogy – miután statikus – sajnos az érintettek hamar megszokják, és egy idő után a „mumus” vállán pihenik ki a fáradalmaikat.

Amerikában agyalták ki, hogy az addig az üzletek bejáratánál reklámcélokra alkalmazott, a beléjük fújt levegő miatt állandóan izgő-mozgó, hajlongó alakok riasztó hatásúak lehetnek. Az ötlet bevált, a gyümölcsösökben faméretű, feltűnő színű, rémisztő pofájú szörnyek már 4-5 hektárról is képesek elijeszteni az érő termésre fenekedő madarakat. Sokan CD-ket, fényes szalagokat, hangot adó fémlapokat aggatnak a fák koronaszintje fölött kifeszített huzalokra, sőt szakboltban kapható kimondottan madárriasztó szalag is. Régen kurjongatással, kerepeléssel védekeztek, egyes vidékeken még ma is divat a szőlő érésének kezdetén nagy csinnadrattával „kerepelőt” állítani az ültetvényekbe. E riasztóakat viszont a szüret után természetesen egytől egyig leszerelik és várják vissza a madarakat…

Amúgy már többször megkaptam: úgy kell nekem, ha eleszik előlem a gyümölcsöt a madarak, hiszen én magam csábítom őket a kertembe.

Igaz. Miért? Mert összehasonlíthatatlanul több a hasznuk, mint amennyi kárt okoznak. Ez utóbbi ellen védekezhetünk, míg a kertben végzett munkájukat csak nehezen válthatjuk ki. Főleg a biokertekben, ahol nem akarjuk permetszerekkel, vegyszerekkel, mérgekkel helyettesíteni őket.

A mindenki által nagyra becsült, elismert és szeretett szakember, Bálint gazda írta: „Már kisiskolás tankönyvekből megtanultuk, hogy az énekesmadarak az ember hasznos és kedves segítőtársai… roppant sok hernyót, kukacot és bogarat pusztítanak el, és ezzel természetes módon védik meg a kertek gyümölcsfáit, szőlőlugasait, veteményeseit a kártevők pusztításaitól.” S az ugye egyáltalán nem fair, hogy a tavaszi hernyószezonban lakjanak és robotoljanak a kertünkben, utána pedig húzzanak el és csak messziről nézegessék az érő gyümölcsöt?!

Sokan a méhekkel, dongókkal, darazsakkal, egyéb beporzó bogarakkal is így bánnak. Alig várják, hogy megjelenjenek a virágzó gyümölcsfákon, utána mehetnek amerre látnak, különben éhen halnak a gyümölcsfák alatt is tövig kopaszított gyepen, ahol az utolsó szál nyíló pipitért és más vadvirágot is lefűnyírózzák előlük. Pedig a vadméhek akár be is költözhetnének a gyümölcsösbe – persze csak ha állandóan találnának maguknak élelmet.

A vadméhek legfontosabb jellemzője, hogy a házi méhekkel ellentétben nincs tartalék élelmük, így rossz időben is kénytelenek elrepülni a virágzó növényekhez, s olyan körülmények között is elvégzik a gyümölcsfáink beporzását, amikor a házi méhek ki sem dugják a csápjaikat a kaptárból. Modern kertészetekben, gyümölcsösökben már külön ezt a célt szolgáló módszereket dolgoznak ki, hogy a vadméheket becsalogassák a területre.

A hasznos madarakat is érdemes kertünkbe csábítani. Készíthetünk számukra mesterséges odúkat, télen etethetjük, itathatjuk őket – ez utóbbi ugyanolyan fontos, mint a másik kettő, főleg a nagy hidegben, amikor minden vízforrás befagy. A nyári meleg, a kánikula, a szárazság ugyanilyen veszélyes. Régóta tervezem, hogy beszerzek majd egy dizájnos madáritatót, addig is marad a házi kivitelezésű műremek, amiből úgy az udvaron, mint a kertben és a gyümölcsösben több is üzemel. Van közöttük nagyobb virágalátét, műanyag hordótető, kiszolgált fatál – egy kis fantáziával bármiből készíthetünk madáritatót, a fontos, hogy biztonságos legyen. Ha talajon van, ne legyen magas a fű, amiben el tud bújni a macska, a bokroktól és egyéb búvóhelytől olyan távolra tegyük, ha kiront onnét a cirmos, a madarak el tudjanak menekülni, még akkor is, ha vizes a tolluk – lévén, hogy nem csak szomjukat oltják, hanem a nagy melegben szívesen meg is fürödnek a hűsítő vízben.