Iskolai fenyíték az évszázadok távlatából

Így vélekedett Vajna Károly királyi tanácsos, a Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogház igazgatója egy évszázaddal ezelőtt.

Miként zabolázták meg a folyton lázongó és renitenskedő fiatalságot évszázadokkal ezelőtt? A református vallásúak sárospataki kollégiuma 1530 környékén létesült. Első – úgynevezett belső – törvényeinek forrásául a wittenbergi egyetem törvényei szolgáltak. Az iskola szabályzatát 1621-ben átvizsgálták és kibővítették, ekkor a következő büntetésekkel találkozunk: figyelmeztetés, megdorgálás, nyilvános megrovás, ünnepélyes bocsánatkérés vagy kiengesztelés, a közös étkezésből rövidebb vagy hosszabb időre való kizárás, az élelem megvonása, zsoltárrészletek betanulása, pénzbírság 1-50 dénárig, becsukás, megbotozás, megkorbácsolás és végül a kicsapás.

Példával világosítva: „A ki a folyóban fürdik vagy csónakáz 10 dénárt fizet. A könynyelmű esküdözésnek 3 dénár az ára. A ki kellő ok nélkül fegyvert hordoz magával, puskával lövöldöz, mást veréssel fenyeget, vagy arra kényszerít, hogy fegyverhez nyúljon, 50 dénárt kell fizetnie vagy megkorbácsolják. A ki tudva és akarva gyanús helyre megy s itt aljas személyekkel társalog, első esetben nyílt bocsánatkéréssel tesz eleget, másodszór már megkorbácsolják és az iskolából eltávolítják. Ha azonban kiderül, hogy erkölcstelenkedett, már első ízben elzárják, majd megkorbácsolják és kizárják az iskolából.”

„A ki lop, a kertek és szőlők termését mint tolvaj elhordja, mást csere vagy ajándékozás révén megcsal, elcsukják, s a kár megtérítésére köteles, vagy pedig nyilv. ki kell engesztelnie az iskolát. Ismétlődés esetén megvirgácsolják és kirekesztik az iskolából. A ki mást rágalmaz, hamisan bevádol, otrombán nyugtalanít, szid és káromol, első ízben nyilv. elégtétel adásra köteles; másod ízben kizárják a collatioból a visitator hivatalos működéséig, harmad ízben megkorbácsolják és elbocsátják az iskolából, vagy ha a vétség oly nagy, világi büntetés éri. A ki összeesküvést, fölkelést s az iskolán kivül bárminő lázadást szít, megbotozzák és az iskolából eltávolítják.”

A kolozsvári unitárius kollégium alapját az Izabella királyné alatt 1556-ban hozott s a rákövetkező esztendőben megújított országos törvény vetette meg, mely Kolozsváron és Marosvásárhelyen egy-egy zárdát gimnáziummá rendelt fordíttatni. Ez a kollégium előbb lutheránussá, 1564-től reformátussá, majd végül 1566-ban unitáriussá lett Kolozsvár összes magyar és szász polgárával együtt. Fegyelemtartás tekintetében a tanulók az iskolafőnökök és osztálytanárok alá voltak rendelve. A diákokra – diáknak nevezték a tanulókat a 7. gimnáziumi osztálytól kezdve – mindennemű mulasztásért, hibáért vagy törvény elleni vétségért pénzbüntetés volt szabva. A kolozsvári unitáriusok a legkeményebb büntetéssel a lopást sújtották. A tettesnek ugyanis, ha úgynevezett „togatus” volt, először az udvar közepén az egész ifjúság előtt tógája szárnyait levágták, majd aztán a tanulók által alkotott két sor közt kellett végigmennie és mindenkitől egy-egy vesszőütést elszenvednie, végül az iskolából csengettyűszó mellett kiűzetett. Kemény büntetésnek számított a több napra tömlöcbe zárás is.

A pénzbüntetés két dénártól öt forintig terjedt. Például Gidófalvi Samut 1726. február 28- án káromkodásért egy forintra büntették. A pipázás – melynek megbüntetéséről 1668-ból van először adat – 15 dénár, a kapuban állás 50 dénár, az idő előtti lefekvés kilenc dénár, a kártyajáték 12 dénár, magyar beszéd hat dénár, a „leczkén való játszás” kilenc dénár, a fogadóba menés 25 dénár, míg a mente nélküli kimenés 50 dénár büntetést vont maga után. A „divisiocassába” befolyt büntetéspénzek a „nem hibások” – azaz az iskola vétlen tanulói – közt osztattak fel.

Az esztergomi Szent Benedek- rendi katolikus főgimnáziumban a Mária Terézia által 1777-ben kiadott „Ratio Educationis” életbe léptetése után a következő büntetések fordultak elő: alsóbb osztályba való lecsapás, degradálás, ami esetleg az egész tanári testület jelenlétében történt, 24-ig terjedő korbácsütés, amit súlyosabb esetekben nyilvánosan „szolgáltattak ki”. Büntetés volt még a megvesszőzés, illetve a kizárás bizonyítvánnyal vagy anélkül. Utóbbi esetben a kicsapott tanuló nem folytathatta tanulmányait. Példa Esztergomból: az egyik tanuló tiszteletlenül viselte magát a tanárral szemben, ami miatt utóbb nyilvánosan, térden állva kért tőle bocsánatot. Előfordult az is, hogy az engedetlen tanulóval a földet csókoltatta meg az igazgató.

A pápai ev. ref. főiskola – amit 1531-ben alapítottak – 1789. évi büntetőintézkedései közül megemlítendő a rest tanulókra kiszabott, érdemfokozatban való lecsapás és alsóbb osztályba való beosztás, a vesszővel és pálcával való fenyítés, a szigorú megdorgálás, az elzárás, mely egy hétig tarthatott, és napi két porció kenyérre és vízre szorítva volt kitöltendő. Előfordult még Pápán a bocsánatkérés 12 órai elzárással, továbbá az egész diákság jelenlétében való megvesszőzés, valamint a kicsapás is. A 1858. évi pápai iskolai törvények közül figyelemre méltó az úgynevezett büntetőjegy viselése, a nyilvános megrovás, aztán az iskolának nyilvános bocsánatkéréssel való megkövetése, valamint a kicsapás is, melyet megbecstelenítő eltávolításnak hívtak, és amelyet nyilvános fenyítékkel – megvesszőzéssel – szoktak szigorítani.