Foki Veronika: „Minden nő lelkében ott van a kislány, aki arra vágyik, hogy legalább egy napra tündérszépnek érezze magát”

- Nemrég Szidónia-díjat vehettél át a zalaegerszegi Kvártélyház nyári színházi évada végén. Hogyan élted meg a megtiszteltetést?

- Megható pillanat volt. A kezdetektől játszom a Kvártélyház előadásaiban, csodálatos szerepeket kaptam itt, amikért borzasztó hálás vagyok. Az, hogy idén Máriás Zsolttal együtt én is megkaptam a díjat, nagyon megtisztelő! Minden elismerés fontos egy alkotó embernek, de attól, hogy Szidit ismertem is és tudom, mennyire rajongott a színházért, ez még különlegesebb és értékesebb számomra.

- Szombathelyen születtél, de szorosan kötődsz Zala megyéhez is, hiszen 2004-ben a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházhoz kerültél, ahol 2015-ig játszottál. Mit adott neked ez az időszak szakmailag és emberileg?

- Az érettségi után, 18 évesen kerültem Zalaegerszegre stúdiósként. Mindent itt tanultam a színházról, a színészetről, és itt váltam felnőtté igazán. Annyi mindent kaptam ettől az időszaktól, hogy nem is lehet felsorolni. Büszke vagyok rá, hogy innen indultam. Csodálatos színészektől tanulhattam, nagyszerű szerepeket játszhattam el, sok olyan barátra leltem, akik a mai napig velem vannak. A második otthonom marad.

- A fővárosi Madách Színház társulatának tagja vagy, idén nyáron azonban ismét láthatott a zalaegerszegi közönség a Lili bárónő című operettben. Milyen érzés ide visszatérni?

- Két év szünet után 2017-ben az Evitával léptem fel újra Zalaegerszegen. A Kvártélyházban az elmúlt négy évben többször szerepeltem. Tavaly a Szép nyári napban a Pesti Művésznőt, idén pedig Riát játszottam. A Lili bárónő számomra visszatérés az operetthez, hiszen a Csókos asszonnyal búcsúztam a színháztól, és azóta csak musicalekben játszottam. Nagyon boldoggá tesz, hogy Tompagábor Kornél időről időre gondol rám, nagyszerű szerepekkel ajándékoz meg. Az egész csapat nevében mondhatom, hogy sokat dolgoztunk a nyáron, de az, hogy a közönség ennyire szerette az előadást, mindenért kárpótol!

- A darabban az ifjú Lilit alakítottad, akinek szépsége azonnal magával ragadja gróf Illésházy Lászlót. Hogyan gondolsz vissza a szerepre?

- Szőke Julianna csodaszép jelmezeket álmodott meg nekem, és Kovács Katalin kezei alatt mind valósággá is váltak. Tubolyné Kocsis Éva alkotta meg a szebbnél szebb frizurákat, így egyszerű volt a gyönyörű Lili helyébe képzelnem magam. Tompagábor Kornél nagyon jól ismer, tudta, miért engem választ erre a szerepre. Nagyon bízott bennem és rengeteg bíztatást, elismerést kaptam a próbák alatt. De hogy őszinte legyek, ezzel együtt sem volt könnyű feladat. Nem vagyok naiva primadonna, sok harcom volt a lelkemmel a próbák során. A dalok is kellő felkészültséget kívánnak meg, szóval kemény munka volt. De talán pont ettől szép feladat.

- Ha már karakterek: melyek voltak a kedvenceid idáig, és kit játszanál el szívesen a jövőben?

- Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert jobbnál jobb szerepeket játszhattam el. Erre a kérdésre válaszolva szinte mindegyiket felsorolhatnám, de természetesen vannak kedvenceim. A Footloose Ariel Moore-ja, A nyomorultak Cosettje, Mindlevery a Macskákból, A játék a kastélyban Annie-ja, vagy a Szomorú vasárnapból Helén, és persze pályám eddigi koronája, Evita. A jövő nyitva áll, sok álmom van, de ezekről már babonából nem beszélek, úgyis sok meglepetést tartogat. Jöjjön a legjobb!

- Milyen munkán dolgozol jelenleg?

- Épp a héten játsszuk a Billy Elliot című musical utolsó előadásait az Erkel Színházban. Egy éve gyerekeket is tanítok a Budapest Musical iskolában, ott elkezdtük a tanévet, közben egy amerikai és két magyar sorozatban forgatok. Szóval van dolog bőven, és ezt imádom.

- A szakmádból adódóan gyakran kerülsz a figyelem középpontjába. Hogyan kezeled a rivaldafényt?

- Ehhez a szakmához elengedhetetlen, hogy az ember megtanulja ezt kezelni. De nem érzem, hogy rivaldafényben élnék. Egy premieren vagy sajtóeseményen természetesen fontos, hogy tudjam, nem csak magamat, de az adott színházat is képviselem. Ez felelősséggel jár.

- Mint fiatal nő és egyben színésznő, mit jelent számodra a szépség?

- A szépséget manapság nagyon nehéz megfogalmazni. Ma mindenen effekt van, hogy jobban mutasson, szépítő funkció, hogy tökéletesebbnek látszódjon. Mindenki kívül kutatja, pedig a szépség motorja belül keresendő. Közhely, de igaz, ha valaki nem szereti magát, nincs jól a lelkében, az nem fog kifelé sem sugározni, bármilyen gyönyörű sminket festenek is rá. A szépség nem egyenlő a tökéletességgel. A szépség ragyogás, harmónia, elfogadás és szeretet.

- Mit tanácsolnál a Tündérszépekre jelentkező lányoknak, miből meríthetnek önbizalmat a szerepléshez?

- A legjobb tanács, amit megfogadhat egy nő az, hogy reggel, amikor felkel és először belenéz a tükörbe, álmosan, kócosan, mosolyogjon magára. Mondja el a tükörképének, hogy szereti és büszke rá. Ez olyan belső erő, ami kisugárzik. Szerintem minden nő lelkében ott van a kislány, aki arra vágyik, hogy legalább egy napra tündérszépnek érezze magát. Hát tegyék boldoggá azt a kislányt ott belül, és élvezzék a pillanatot!

Szeretnél indulni Tündérszépek szépségversenyünkön? Még nem késtél le róla, kattints ide és jelentkezz!