Lemondjon-e a semmibe vett közoktatási államtitkár?

Az első mondat, amit hallok a szakszervezeti aktivistától: elkeseredtek, felháborodtak, de már meg sem lepődnek. Nem először fordul elő velük a hitegetés, majd az azt követő hidegzuhany. Beszélgetésünk apropóját a tegnap reggeli Hoffmann Rózsa-interjú adta.

Arany Horváth Zsuzsa

A közoktatásért felelős államtitkár a Kossuth rádióban elmondta, az interneten keresztül értesült arról, hogy törölték  a költségvetésből  a januárra beígért, s a híres  életpálya-modell alapját jelentő  pedagógus béremelést. Ez a tény egyfelől arra utal, hogy az amúgy imponálóan kevés minisztérium - 2010-ben a nyolcas szám volt a kormányzati spórolás jelképe - akár ne is lenne, valójában nem sok mindenbe szólhatnak bele. Hoffmann Rózsa például hónapokon át dolgozta, dolgoztatta ki a pedagógusokat andalító nagyívű tervet, amit egy most tollvonással áthúztak. Másfelől az eljárás jól mutatja a kapkodást, a koncepciótlanságot. A köznevelési törvény életbe lépett, abban pedig ott vannak a fizetésemelés reményében vállalt plusz feladatok sora. Csak a pénz tűnt el mögüle. Le kéne ilyenkor mondania a semmibe vett államtitkárnak? Íme, a pedagógusi jóindulat: tudjuk, hogy nem rajta múlik, ami történik. Megértő sóhaj.  Rossz a hangulat, a tanárok reggelente tanítás előtt ezt a fejleményt elemzik. Majd belépnek a tanterembe és a másodfokú egyenletet, a honfoglalást, a Kárpát-medence földrajzát tanítják. Ja, és bukfencet a napi tesin. (A kormány fejreállásra még nem tananyag.)
  Nem mondhatni, hogy a szemük se rebben, de teszik a dolgukat. Sztrájk? Érdeke az  a tanítványaiknak? Nem. Hovatovább már csak a hivatás - nemcsak a tanítói - iránti hűség működteti az országot. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!