Apanapló - Alkalmanként előfordul, hogy Zalán még magát is meglepi...

Fiacskámról már most elmondhatom, hogy nem az a kapkodós fajta. Születésére is elég sokat vártunk, bár ez egyesek szerint nem neki, sokkal inkább nekem róható fel. Pedig én igyekeztem, de hát a természetet nem lehet siettetni. Furcsán is éreztem magam emiatt, az utódnemzés gondolata egyre nagyobb teherként nehezedett rám akkoriban. Mondtam is a feleségemnek, míg fiatalon attól tartottam, nehogy becsússzon egy gyerkőc, addig harminc fölött azért izgultam, hogy legalább egyet össze tudjak hozni. De hát, mint azt a mellékelt fénykép is bizonyítja: sikerült. Szóval ott tartottam, hogy Zalán nem sieti el a dolgokat. Ezt leginkább az étkezések utáni büfiztetésnél tapasztaljuk, a picúrka ugyanis simán végignézi a Barátok közt dupla epizódját, mire hangos jelét adja annak, hogy ízlett a tápszer. Ráadásul a büfikézés hangereje fordítottan arányos fiam kimerültségével. Éber állapotában szépen kivitelezett gyakorlatokkal örvendeztet meg minket, öröm hallani, ahogy hasból rekesztve tör elő belőle a hosszan elnyújtott recsegés. Persze más a helyzet, ha fáradt az úrfi, olyankor ugyanis a büfi könnyen összetéveszthető egy sóhajtással vagy ásítással. Alkalmanként az is előfordul, hogy saját magának is meglepetést okoz egy bababüfivel. kell felkészülni,vagy tágra nyílt szemekkel ismeri fel önnön nagyszerűségét, vagy – és ez a rosszabb – csuklani kezd, ami annyira idegesíti, hogy sírva fakad. Még szerencse, hogy az ilyen kiélezett szituációkat a feleségem jól kezeli, egy szempillantás alatt átveszi tőlem Zalánt, majd utasít, hogy menjek ki a konyhába kifőzni a cumisüveget, ahhoz legalább értek... Ilyenkor két eshetőségre