Föntről "vizezik" a bort! Megyeszerte esők nehezítik a szüretet

OLDALTÖRÉS: Ajánlott és engedélyezett

Ajánlott és engedélyezett


A zalai borvidéken az ajánlott szőfőfajták: olaszrizling, rizlingszilváni, rajnai rizling, királyleányka, cserszegi fűszeres, sauvignon blanc, chardonnay, ottonel muskotály, szürkebarát, tramini, cabernet franc, cabernet sauvignon, kékfrankos, merlot, pinot noir. Az engedélyezett szőlőfajták jegyzéke: ezerfürtű, furmint, hárslevelű, Irsai Olivér, kövér szőlő, kövidinka, leányka, nektár, pátria, pinot blanc, pintes, Rozália, sárga muskotály, semmilon, zengő, zenit, zöld veltelini, kadarka, kékoportó, syrah, zweigelt. 

Ajánlott és engedélyezett


A zalai borvidéken az ajánlott szőfőfajták: olaszrizling, rizlingszilváni, rajnai rizling, királyleányka, cserszegi fűszeres, sauvignon blanc, chardonnay, ottonel muskotály, szürkebarát, tramini, cabernet franc, cabernet sauvignon, kékfrankos, merlot, pinot noir. Az engedélyezett szőlőfajták jegyzéke: ezerfürtű, furmint, hárslevelű, Irsai Olivér, kövér szőlő, kövidinka, leányka, nektár, pátria, pinot blanc, pintes, Rozália, sárga muskotály, semmilon, zengő, zenit, zöld veltelini, kadarka, kékoportó, syrah, zweigelt. 

Ajánlott és engedélyezett


A zalai borvidéken az ajánlott szőfőfajták: olaszrizling, rizlingszilváni, rajnai rizling, királyleányka, cserszegi fűszeres, sauvignon blanc, chardonnay, ottonel muskotály, szürkebarát, tramini, cabernet franc, cabernet sauvignon, kékfrankos, merlot, pinot noir. Az engedélyezett szőlőfajták jegyzéke: ezerfürtű, furmint, hárslevelű, Irsai Olivér, kövér szőlő, kövidinka, leányka, nektár, pátria, pinot blanc, pintes, Rozália, sárga muskotály, semmilon, zengő, zenit, zöld veltelini, kadarka, kékoportó, syrah, zweigelt. 

OLDALTÖRÉS: Amikor élettel telnek meg a zalai dombok, szelíd hegyhátak

Amikor élettel telnek meg a zalai dombok, szelíd hegyhátak (Gyuricza Ferenc jegyzete)

Amikor élettel telnek meg a zalai dombok, szelíd hegyhátak (Gyuricza Ferenc jegyzete)

Amikor élettel telnek meg a zalai dombok, szelíd hegyhátak (Gyuricza Ferenc jegyzete)

Zalában a szőlővel való foglalatosság, a bortermelés nem csupán hobbi, hanem valahol az ember mindennapjának természetes velejárója volt évtizedeken át. Tulajdonképpen így van ez ma is, bár a fiatalabb generációk tagjai közül egyre kevesebben viszik tovább szüleik, nagyszüleik örökségét – legalábbis ezt mutatják az elhanyagolt területek. A fenti tény ellenére mégis azt mondhatjuk, a szőlő bizonyos szinten beleivódott a zsigereinkbe. Szőlővel foglalkozni ezen a vidéken, ahol a dombhátak bizony komoly kaptatót jelentenek, mindig is fáradságos munka volt. Gyermekkori emlékeim közé tartoznak a kapálások – csak nehezen fogadtam el, hogy felfelé kell haladni a domboldalon, valóságos kudarcként éltem meg, hogy a kalákában egymást segítő családtagokkal nem tudtam megértetni, hogy lejtőn könnyebb volna leféle haladni –, de olykor a permetézések rémképe is belém hasít, bár annak idején ebből kevésbé vettem ki a részem, csak a permetszerrel teli nehéz kőkorsót kellett néha felvinnem a pincétől elérhetetlennek tűnő távolságban lévő dombtetőre. A szüret teljesen más hangulatot hozott, az érett szőlő zamata, a présből frissen kicsorduló must íze sokkal inkább beleégett memóriámba, mint a puttonyozás ugyancsak fáradságos emléke. A szőlőnk ma is megvan, ám jó két évtizede „városi ember” lett belőlem, s azóta a hegy csak ritkán látott. Amikor néha-néha mégis odavet a sors, mindig elönt a nosztalgia érzése, jó visszagondolni az ott eltöltött órákra, napokra. Főleg olyankor, amikor élettel telik meg a vidék, mint például szüret idején.