Tengerparti hétköznapok

A világ legjobb vízilabda-csapatában, a magyar nemzeti együttesben nyolc  esztendeje mutatkozott be, a Sydneyben rendezett ötkarikás játékok előtt már részt vett a keret munkájában, de az olimpiára nem utazhatott. Madaras Norbert tizenkilenc évesen még nem jutott szóhoz a világ legjobb sportolóinak seregszemléjén. A magyar győzelemmel záruló vízilabdatorna kapcsán nincs hiányérzete.

- Tizenkilenc éves voltam, az olimpiára készülő gárda edzésein jelen voltam, de az utazó keretben már nem. Fiatal voltam, akadtak nálam jobbak, akkoriban annak is örültem, hogy a bő keret tagja lehetek  mondjas Madaras, aki négy, majd  nyolc évvel később már alapembernek számított a nemzeti együttesben. 



Madaras Norbert, a kétszeres ötkarikás  bajnok vízilabdázó  és imádott havanese kutyája, Bonifác
Fotó: Archív

A 2003-ban Barcelonában rendezett világbajnokság legnagyobb felfedezettjének számított, élete első felnőtt világversenyén a döntő legjobbja volt,  Biros Péterrel egyetemben három gólt szerzett,       utolsó találata kulcs- fontosságúnak bizonyult. A fináléban az olaszokat verte 11:9-re Kemény Dénes együttese, nem is csoda, ha a brillírozó balkezes klasszis egy év múlva visszautasíthatatlan ajánlatot kapott a földkerekség jelenleg legsikerebb együttesétől, a minden szinten  mindent nyerő Pro Reccótól. Az, hogy Olaszországban nem találnak legyőzőre, az természetes, s az  utóbbi két kiírásban elhódították a legrangosabb nemzetközi  klub-trófeát, az Euroligát.

 2007 nyarán a Rubin Kazanynál bizonyultak jobbnak, tavaly nyáron pedig a Strum Csehovot fektették két vállra a fináléban. Utóbbi diadalban főszerep jutott  a magyar nehéztüzérnek, lévén, ő lőtte a mindent eldöntő gólt. Madaras Norbi remekül érzi magát Reccóban, ahol vele tölti napjait barátnője és egy kutya is. 

- Egy kutyújságban láttuk a hirdetést a párommal, s döntöttünk, hogy havanesét vásárolunk. A barátnőm kívánsága volt ez a fajta, de hozzá kell tennem, én sem ellenkeztem. Mindig is szerettem a kutyákat, ám mivel lakótelepi házban nőttem fel Egerben, nem volt rá mód, hogy négylábút  tartsak a szüleimmel.    

A havanese ésszerű megoldás volt,  4 kg a súlya, könnyen szállítható a repülőn is. Nyugodt háziállat, ha én  edzésen vagy meccsen vagyok, a barátnőmnak egyéb elfoglaltsága akad, gond nélkül marad a lakásban. Ha több napot távol töltünk, egy reccói kutyapanzióban helyezzük el. Azt is élvezi.   

A kiváló vízilabdázó a tengerparti kisvárosban lakásban él ugyan, de tartozik hozzá egy kert is, így Bonifác nyugodtan játszhat az udvaron, nem kell a négy fal között élnie mindennapjait. Esténként gyakran  tengerparti sétákra is sor kerül. A fehér havanesét három  és fél éve, itthon vásárolták, Bonifác hathetesen került hozzájuk. Négy kutyát vettünk szemügyre a tenyésztőnél, ő volt a legkisebb, a legaranyosabb közülük. Eleinte okozott bosszúságot, nagyon eleven volt, ha egyedül hagytuk, széttépett mindent, ami a közelébe került, cipő, zsebkendő látta kárát  a  gyerekkorának. Viszont gyorsan szobatiszta lett és szófogadó. Imád játszani, eleinte egy elefántja volt, azt gyorsan szétszedte, most pedig egy vízilovat   akkora, mint ő   cipel a szájában. Gyakran alszik velünk a hálószobában, bebújik az ágy alá, illetve az előszobában, a cipősszekrényben, egy nagy párnán. Ő is gyorsan alkalmazkodott a mediterrán életformához, sokáig, délelőtt 9-ig alszik, mint mi. 

Madarast  még másfél évig köti szerződés a Pro Reccóhoz, másik olasz klubba nem akar igazolni, ha a szerződése lejár, valószínűleg hazatér.