Hogyan támogassák a szülők gyermekük lelki fejlődését?

Az előadás arról szólt, hogy szülők hogyan tudják támogatni a gyermekük lelki, mentális fejlődését.

A pszichológus azzal kezdte, hogy a gyerekek lelkéhez nem könnyű közel kerülni, a csecsemők sírásukkal tudnak jelezni, amit vagy értenek a szülők, vagy sem, de a kamaszoknál is nehéz, mert ők pedig keveset beszélnek.

– A szülők azért viszik pszichológushoz a gyerekeket, hogy a szakemberek „javítsák meg”, de nem feltétlenül a gyerekekkel van a gond, a környezet is hibás lehet, hiszen egy társadalmi szinten „rendetlen” káoszos világba született bele, ahol nincsenek helyükön az értékek – magyarázta. – A természetes rendben régebben a felnőtt irányított, tanított, védelmezett, gondozott, irányt mutatott, megmondta mit lehet és mit nem. Manapság ez megváltozott, sok helyzetben már a 1-2 éves gyerekek irányítják a szülőket, ami nehéz helyzet mindkettejük számára. A felnőttek sokszor parentifikálják, felnőtt szerepekkel látják el a gyermekeket, a szülő azt hiszi, hogy jót tesz azzal, ha mindenben kikéri a gyerekeke véleményét, hallgat rá, úgy lesz, ahogy ő szeretné, de ezzel felelősséget tesz rá, amire ő nem áll készen, nem tudja a döntéseit végiggondolni. A kamaszoknak ha nincsenek felnőtt útmutatók az életükben, akkor elzárkóznak, s nem lehet hozzáférni a belső világukhoz. A szülő ezért azt sem tudja, hogy mi bántja a gyerekét, mi a problémája. Megoldásként aztán kétségbeesetten fordul a fiatal mindenhez, jönnek a bandák, a drog, alkohol, cigaretta, hogy valahova tartozzon, hogy elfogadják. Ez segíti elfelejteni a belső és a külső káoszt is, ami körülveszi. Fontos, hogy a szülőben ilyenkor felmerüljön, hogy ez egyfajta segélykiáltás, mert nem tudja mit csináljon, de nem biztos abban sem, hogy jól döntött-e, jó irányba indult-e. Szükségesek a korlátok, mert ha nincs, nem tudja mihez alkalmazkodjon. A felnőtt adjon útmutatót, ami irányítást is jelent, de ez ne öncélú legyen.

A nevelés akkor lesz kötődő – fogalmazta meg –, ha a szülő a gyerekével való kapcsolatának minőségét és a mélységet tartja szem előtt. Meg kell találni az egyéni utat, hiszen minden gyerek egyedi.

– Szülőnek lenni sokszor nem kényelmes, de azért hosszú távon a sok adokból végül kapok is – folytatta. – A kötődés után a legfontosabb a bizalom, aminek kialakítása a szülőség egyik legnehezebbje. Magunk és a párunk felé is hasonló bizalommal kell fordulni, hogy tudjuk ezt jól csinálni. Ha bűntudatossá, bánatossá tesz a szülőség, akkor nem tudjuk a családot sem boldoggá tenni.

A kamaszokra külön kitért az előadó.

– A harmonikus kapcsolat kialakításához elengedhetetlen a kommunikáció – hangsúlyozta. – Hogy valaki milyen beállítottságú, hogy önmagát győztesként vagy vesztesként titulálja, az azon múlik, hogy hogyan észleli magát, ami közvetlenül arányos a teljesítménnyel. Az önészlelés pedig elsődlegesen a szülőktől jön, ők az első tükör. Ha valaki leértékeli a gyerekét, akkor ő ezt elhiszi, a gyerek feladja, nem küzd ellene. A gyerekünknek nem a személyiségét, hanem a cselekedeteit kell minősíteni. Ha mindig azt hallja, hogy buta, hogy semmi nem lesz belőle, akkor betejesíti önmaga a jóslatot, hisz ezt várják el tőle és így is lesz. Rosszalkodni fog, hogy odafigyeljenek rá. Ezért fontos, hogy a szülő mit tükröz, mit erősít meg, mert azzal tudja a gyerek fejlődését pozitív irányba mozdítani.

A kamaszok legnagyobb feladata, hogy leváljanak a szülőkről, ehhez szükséges, hogy védett környezetben gyakoroljanak. Ha kikéri a tanácsot, az nem azért van, hogy aszerint akar dönteni, hanem, hogy legyen miben kételkedni, legyen mivel szembeszállnia, továbbgondolnia, hogy kialakítsa a saját álláspontját. A vitát és az ellenkezést ne vegyünk személyesnek, hallgassuk meg és segítsünk abban, hogy elfogadja magát, így lesz nagyobb az önbizalma és pozitív az önértékelése. Ezek mind kellenek ahhoz, hogy sikeres, boldog felnőttek legyenek. A hídépítést a kamaszokkal ne feladatnak, hanem lehetőségként éljük meg

És mit akarnak a tizenévesek?

– Olyan felnőttet, aki megérti, az a felnőtt érti meg, aki meghallgatja őt. Az hallgatja meg, aki törődik vele és az törődik vele, aki feltétel nélkül elfogadja. Persze a feltétel nélküli elfogadás nem egyenlő a cselekvés és a viselkedés jóváhagyásával – jelezte a szakember. – Az őszinteség, hitelesség, következetesség a legfontosabb a gyereknevelésben. Ugyanakkor meg kell érteni szülőként, hogy nem tudunk minden helyzetet kontrollálni és a gyereket burokban tartani. El kell engedni őket a fészekből és bízni kell bennük, hiszen felvérteztük olyan eszközökkel, melyek segítségével megfelelő módon kezel helyzeteket, de ha mégsem, akkor ott vagyunk mögötte és meghallgatjuk, de nem minősítsük, hanem a megértést kommunikáljuk. És a legfontosabb jól szeretni a gyerekeinket, a szeretet a legnagyobb eszköz minden korosztálynál. De ki is kell mutatni, elmondani. Ekkor tudja a gyerek, hogy ő szerethető, hogy mércét állíthat fel, s amit kapott, azt tovább tudja adni.