Klímakilátás a Kárpát-medencében

Az ENSZ 21. klímakonferenciája napjaink egyik legaktuálisabb és legégetőbb, nemzeteken átívelő problémájára, az emberiség által előidézett és gerjesztett globális felmelegedésre és a vele szoros kapcsolatban álló éghajlatváltozásra kíván előremutató és hatékony választ megfogalmazni. A 11 napos tanácskozás tétje nem kevesebb, mint Földünk élhetőségének a megőrzése és a jövő nemzedékek alapvető létfeltételeinek a biztosítása, védelme. Az utóbbi időben napvilágot látott, mértékadó kutatások és elemzések mind kiemelik, hogy bolygónk átlaghőmérséklete töretlenül emelkedik és várhatóan az idei, 2015-ös esztendőben is megdől a korábbi évben felállított globális átlaghőmérsékleti rekordérték.

Mi magyarok hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy kicsiny, hegységkeretbe zárt, medencefekvésű ország révén kívül maradhatunk a nemzetközi éghajlati folyamatokból. Ez természetesen nincs így, az országhatárokon és a kontinenseken átívelő klímaváltozás jelei a Kárpát-medencében is megfigyelhetők, elég csak olyan friss tapasztalati tényekre és műszeres mérésekre gondolni, miszerint 2015 novemberében sorra dőltek meg az országos és a fővárosi napi melegrekordok.

A rendkívül törékeny éghajlati rendszer egyik legfőbb sajátossága, hogy alaptényezőinek kisebb-nagyobb módosulása is óriási globális veszélyeket és felbecsülhetetlen környezeti és társadalmi károkat rejt magában, hiszen elkerülhetetlenül begyűrűzik a Föld természeti rendszereibe és alrendszereibe, rajtuk keresztül pedig visszafordíthatatlan változásokat gyakorol a teljes ökoszisztémában, benne pedig az emberiség valamennyi életfeltételének és életkilátásának az alakulásában.

A Kárpát-medence területe és benne Magyarország nemzetközi összehasonlításban a gyorsabban és jobban melegedő térségekhez tartozik. A műszeres mérések különösen az ezredforduló óta mutatnak egyértelmű és fokozódó hőtöbbletet, ami a mindennapok szintjén növekvő átlag-, minimum- és maximumhőmérsékletekben mutatkozik meg. Éghajlatunk közép- és hosszútávon várható változásának legfőbb iránya a kiszámíthatatlanabbá és a szélsőségesebbé válás: a meleg és forró napok számának szignifikáns emelkedése, valamint a csapadékmennyiség és a csapadékgyakoriság érezhető mérséklődése. A jövőben még gyakrabban kell számolnunk a korábban és a jelenleg megszokottól eltérő, extrém időjárási jelenségekkel. Mindezekből adódóan fel kell készülnünk hosszan tartó, súlyos aszályokra, özönvízszerű esőzésekre, tomboló viharokra, szélsőségesebb vízjárásra, mezőgazdasági termelést veszélyeztető talajerő-romlásra, komoly agrártermelés-kiesésre, jelentős termésminőség- és hozamcsökkenésre csakúgy, mint vizes élőhelyeink zsugorodására vagy éppen legszárazabb alföldi területeink elsivatagosodására. A környezeti életfeltételek hátrányos megváltozása komoly módosulásokat eredményezhet a bioszféra egészében fajgazdagságra, fajösszetételre, egyedszámra és genetikai állományra való tekintetben egyaránt. Éghajlatunk és időjárásunk alapmotívumaiban bekövetkező fordulat drámai módon alakíthatja át a jövő generációk társadalmi, gazdasági és politikai életét, elég csak az elviselhetetlen kánikulára visszavezethető hősokk és hőhullámok okozta többlethalálozásokra, többletbalesetekre, illetve a más térségekben még erőteljesebben ellehetetlenülő létfeltételek miatt a Kárpát-medencére nehezedő külső migrációs nyomásra gondolnunk.

A fentieket szem előtt tartva kijelenthető, nekünk, magyarok és minden földlakó közös érdeke, hogy a párizsi klímavédelmi csúcstalálkozó ne sablonos politikai párbeszédekről és száraz szakmai érvelésekről maradjon „csúfosan" emlékezetes, hanem, hogy egy tudatosan vállalt, felelős és fenntartható globális összefogás révén vonuljon be az emberiség történelmének dicső lapjaira. Az éghajlatváltozás témakörének agyonbeszélése és időhúzásra alkalmas rész- és pótmegoldások „kimunkálása" helyett tehát nagy felhatalmazású, egyértelmű és határozott iránymutatáson alapuló környezettudatos cselekvésre van szükség, ahogy Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár meg is fogalmazta: „Nincs B-terv, mert nincs B bolygó".

A közelmúlt emlékezetes időjárási szélsőségei

Tomboló nyári szélvihar (2006. augusztus 20.): A nyugati irányból, 120 km/órás sebességgel érkező szélvihar néhány óra alatt végigsöpört az országon. Az ítéletidő Budapestre a Szent István napi esti tűzijáték idején csapott le, közel ötszázan megsebesültek, öten pedig életüket veszítették.

Hirtelen jött heves, közlekedésbénító tavaszi havazás (2013. március 15.): A frissen hullott nagy vastagságú hótakaró, valamint a szűnni nem akaró hófúvások és az utakat elzáró hótorlaszok miatt 17 megye 59 kistérségében katasztrófahelyzetet hirdettek. A havazás következtében 75 település megközelíthetetlenné, 183 közút és 4 vasútvonal pedig járhatatlanná vált. Ezrek rekedtek az autópályákon és százezrek maradtak áram- vagy vízszolgáltatás nélkül. A csapadékos márciust követő áprilisi hóolvadás súlyos ár- és belvízhelyzetet okozott. A hazai folyószakaszokon 912 kilométer hosszan elsőfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el. A játékteret lábszárközépig beborító ár- és belvíz miatt a Zala megyei és a nemzeti labdarúgó bajnokságokban több forduló is halasztásra került.

Az évszázad dunai árvize (2013. június 4-13.): A rendkívül csapadékos téli és tavaszi hónapokat rekordvízállás követte a Duna magyarországi szakaszán. A nyugatról érkező árhullám Mohács kivételével minden hazai mérőpontnál megdöntötte az addig mért legnagyobb vízmagasságot. A folyó árvize Budapesten új rekorddal 891 centiméteren tetőzött. Az országban hat napon keresztül 95 településen és több mint 800 kilométer töltéshosszon folyt árvízi védekezés. Szentendrénél – az országban első alkalommal – árhullámot terelő mobilgátat emeltek. A természeti katasztrófán a rendvédelmi hatóságok hivatásos egységei és a civil lakosság fegyelmezett és összehangolt együttműködésével halálos áldozat nélkül sikerült úrra lenni. A sikeres árvíz elleni védekezés, a nemzeti összefogás egyik legszebb megnyilvánulási formái közé tartozott az utóbbi évtizedeket alapul véve.

Tartós nyári csapadékhiány, folyómedret kiszárító aszály (2013. augusztus eleje): A Kerka folyó vízszintje négy hónap alatt mindkét végletet „megjárta". Amíg áprilisban rekordvízmagasságot elérve Szécsiszigetnél és Lovászinál a medréből is kilépett, addig augusztusban Zalabaksánál szinte teljesen elapadt. A folyó rövid idő alatt bekövetkező elképesztően szélsőséges vízjárása komoly riadalmat okozott a környező településeken élők és gazdálkodók körében.

Ónos eső okozta fagykár és erdőpusztulás (2014. december eleje): Az ország középső, magasabban fekvő részein (Pilis, Budai-hegység, Visegrádi-hegység, Börzsöny) az aláhulló esőcseppek hízó jéggé fagyva kíméletlen pusztítást okoztak az erdőállományában. A kidőlő fák és a leszakadó ágak sokaságának látványa országosan közel 50 000 hektáron vált általánossá. A természetvédelmi területekben keletkezett környezeti károk regenerálódása és helyreállítása hosszú éveket vehet igénybe.

Egymást váltó hőségriadók és özönvízszerű felhőszakadások (2015 nyara): A páratlanul meleg nyári hónapokban öt alkalommal rendeltek el hosszabb-rövidebb időszakra hőségriadót. Országszerte sorra dőltek meg a több éves vagy a több évtizedes melegrekordok.  A szokatlan forróságot mi sem jelzi jobban, hogy az Országos Meteorológiai Szolgáltat 41 olyan napot jegyzett fel, amikor a napi csúcshőmérséklet elérte vagy meghaladta a 30 °C-ot. Az elhúzódó, tartós kánikulát jégesővel kísért heves zivatarok és pusztító erejű széllökések követték. Több alkalommal személy-, közlekedés- és vagyonbiztonságot veszélyeztető viharokra került sor. A legemlékezetesebb felhőszakadás augusztus 17-én Budapest lakosságának okozott bosszúságot. A fővárosban alig egy óra alatt több csapadék zúdult le, mint az átlagos augusztus havi csapadékmennyiség összege. Órákon keresztül a mindent beborító víz volt az úr az alacsonyabban fekvő városrészeken és utcákban.

Stárics Roland földrajztanár, zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium