A Schütz kékfestő és kereskedő család két generációjának sorsa Zalaegerszegen

Schütz Sándor (1843–1924) 1865-ben alapította kékfestő műhelyét Zalaegerszegen. Kis műhelyéből nőtt ki a későbbi, a helyi viszonyok között tekintélyes szövő- és kékfestő gyára, valamint rangos textilkereskedése. Felesége, Tenczer Kunigunda 1847-ben született és 1928-ban hunyt el.

Schütz Frigyes (második sorban középen), mellette leányai, és üzletének személyzete 1930 körül. (A Göcseji Múzeum történeti gyűjteménye).

Schütz Sándor hamarosan a város, sőt a vármegye legnagyobb adófizetői közé emelkedett, részvényese volt az 1869-ben alapított zalaegerszegi központi takarékpénztárnak, 1872-ben a számvizsgáló bizottmány tagja, választmányi tagja a Zalaegerszegi Kereskedelmi Körnek, az Ipartestület számvevő bizottságának, de az újonnan felépülő zsinagóga 13 fős építési bizottságában is részt vett. 1904-ben kiemelték, a Chevra kadisa által folytatott gyűjtésen 100 koronával támogatta a zsinagóga építését.

Képeslap részlete az 1899-ben épült Schütz-áruházzal és kékfestő műhellyel (Dr. Ferenczy Sándor tulajdona).

A Schütz-ház és a műhely a mai Kazinczy tér és a Jákum utca sarkán állott. 1898-ban bontatta le utcafronti régi házát, melynek helyére, a Rákóczi utca 3-as számú telekre 1899-ben épül fel az új épület. A megbízott tervező és kivitelező Morandini Tamás volt.

Földszintjén íves záródású, nagyméretű üzletportálokkal épült meg a ház, a térre néző homlokzata 2-3-2 osztású, a sarokrizalitok feletti koronázó párkányra magas, tagolt kiképzésű attikát ültetett a tervező, a középső főbejárat felett kő erkéllyel. Emeleti ablakait oszlopfejes pillérek és egyenes záródású szemöldökpárkányok keretezték.

Új háza földszintjén elegáns, galériás üzletet alakítottak ki, emeletén lakott a tulajdonos családja, a telek hátsó felében húzódott a hosszú, emeletes kékfestőműhely.

1900. január l-jén megalapították a Schütz Sándor és Fia céget, melynek fő tevékenyégi köre a rőfös, divat és kékfestő kereskedelem volt. Egy sajtóhír azt tanúsítja, hogy a fiú, Schütz Frigyes külföldön tökéletesítette szakmai tudását.

1902-ben jelentették be Schütz Frigyes eljegyzését a helyi sajtóban. A kiválasztott kisasszony az 1884-ben született Kohn Erzsike, Kohn Gáspár orosztonyi földbirtokos leánya volt. A házaspárnak három gyermeke született, Helén 1902-ben, Margit 1905-ben, Mihály 1908-ban.

Az üzlet a 20. század elején is virágzott, Borbély György gimnáziumi tanár 1906-ban hangulatos cikkben mutatta be a kékfestő gyárat és tulajdonosát: „Igen, Schütz Sándornak van mit aprítani a tejbe. A Rákóczy-utcában van szép emeletes háza, a földszinten elöl egy gazdag nagy „singes" bolt, a többi termekben raktár s a kékfestő gyár egy sereg munkással és segéddel. Csakhogy mindezek nem hullottak ám úgy az égből, mint régen a manna. Ezelőtt negyven évvel [a tulajdonos] fiatal legény korában hozzáfogott a dologhoz, nem éppen puszta kézzel, mert az apja orvos volt Keszthelyen, s egy pár forint csak jutott a sok testvér közül mindenkinek.

A Schütz család nagyra tartotta a kultúra értékeit. Schütz Sándor és Fia cég érdekes könyvet küldött a keszthelyi Balatoni Múzeumnak – számolt be a Magyar Paizs 1906-ban. Egy 1779-ben nyomott, Debrecenben kiadott, jó állapotú könyvet. A címe: „Isten közönséges tiszteletére rendezett énekes könyv". E kötetet a múzeum a mai napig őrzi.

Schützék az első világháború idején is támogatták az elesetteket, 1916-ban jelentős adományt küldtek az erdélyi menekülteknek. 1923-ban pedig „5 rendbeli több milliós alapítványt" hoztak létre a cég 60 éves fennállása alkalmából. Mezőgazdasági cselédei, gyári munkásai és üzleti alkalmazottai részére 10 millió koronás alapítványt tettek. Az alapítvány kamatait a munkaképtelen vagy elaggott cselédek, munkások, alkalmazottak kapták.

A cég alapítójának halálát követően, 1924 májusában Schütz Frigyes vette át az üzem és az üzlet irányítását, megőrizve a Schütz Sándor és Fia nevet. Frigyes szintén tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, a város képviselőtestületének és számos társadalmi egyesületnek. Felügyelő bizottsági tagja a zalaegerszegi takarékpénztárnak. Édesatyjához méltóan részt vett a közéletében, adakozott jótékony célokra, szép könyvtárral rendelkezett, gyűjtögette a történelmi relikviákat is. Akárcsak édesapja, örömmel hangsúlyozta magyarságát. 1928-ban, amikor „Petőfi Sándort ünnepeli márczius 15-én az egész magyar nemzet, Zalaegerszeg is kiveszi a részét, hogy hódoljon nagyjaink emlékének. Egy alig ismert, sikerült Petőfi arczkép van a Schütz áruház tulajdonában, ugyancsak 1848-beli eredeti újságok, a Nemzeti dalnak, a szabadsajtó első termékének kitűnő fascimiléje és más érdekes március 15-iki vonatkozású iratok, képek, szobor, melyek a kiállítás keretében látható a Schütz áruház szőnyegosztályában március 14-én, 15-én. Belépődíj nincs."

Schütz Frigyes 1930-ban Nagykanizsán fióktelepet létesített. Ismerték a városban, mert 1925-ben sikeresen szerepelt ott egy ipari kiállításon. A kanizsai sajtó lelkesen fogadta, s dicsérte a fővárosi szintű, ragyogó üzletet, villanyerőre berendezett üzemét, fehérítési technikáját. Híres volt a legjobb anyagból készült Schütz-vászon.

Egy 1934-ben megjelent tudósítás ismét dicsérte a kereskedés jelentőségét. Míg 70 esztendeje Schütz Sándor, az édesapa, egyedül kezdte meg a munkát üzemében a régi, kopott hengereken, majd 3-4 segéddel dolgozott, addig „ma fiának 30 főnyi munkahadsereg lesi parancsát", s ugyanennyi dolgozik kanizsai fióküzletében is. Beszámoltak a szűcsműhelyről, ahol egy mester és egy segéd, valamint hat kisasszony szabta és varrta a nemes prémeket. A cég autói (személy- és teherautó) „óránkint hatvanas tempóban robognak és viszik Dunántúl minden részébe a vásznakat."

Az 1935-ben megrendezett Göcseji Héten, mely a mai fesztiválok elődje volt, sok kiállítással, eseménnyel, külön látványosság volt a fekete Schütz-kendő és a színes selyem emlékkendő, ő gyártotta a nemzeti színű zászlókat is, mellyel fellobogózták a várost.

A zsidótörvények azonban ezt a sikeres vállalkozást sem kímélték, bár pozitív hangulatú híradás jelent meg 1939-ben Nagy újítás a Schütz-áruházban címmel. Ebben beszámoltak arról, „újítással is meglepte a város közönségét: hét keresztény alkalmazottat vett fel a cég kötelékébe. Úttörő munkát végzett a Schütz áruház ezen a téren, mert a zalaegerszegi kereskedésekben sok helyen nem áll arányban az alkalmazottak száma a zsidótörvény intencióival, s előbb-utóbb végre kell hajtani az intézkedéseket."

De a hazafias érzelmű kereskedő hiába hajtotta végre a törvény rendelkezéseit. A Schütz cég utolsó hirdetése 1944. január 29-én jelent meg a sajtóban.

Sczütz Frigyest és családját gettóba zárták és koncentrációs táborban küldték. Felkutatták a Boncodföldén menedéket talált feleségét is. Schütz Frigyes Budapesten élő fia, Mihály és családja, valamint a Nagykanizsáról elhurcolt Helén leánya, Hoffmann Judit élte túl csupán a borzalmakat.

A Schütz-ház ma is áll a Kazinczy tér és a Jákum utca sarkán. A háborúban sérüléseket szenvedett, a felújítás során elvesztette homlokzati, oromzati díszeit. Sokáig mégis a védett épületek között tartották számon. A ház előtt a járdába helyezett macskakő emlékeztet az elhurcolt családra. Amikor az 1950-es években a soproni múzeum néprajzosa, Domonkos Ottó a várost járta, hogy kékfestők után kutasson, akkor felhívta Szentmihályi Imre, a múzeum akkor igazgatójának a figyelmét a padláson heverő nyomódúcokra. Ezeket akkor a Budapesten élő Schütz Mihály vegyészmérnök, a kitűnő Schütz Ila színművésznő édesapja a Göcseji Múzeumnak adományozta. A 230 darab kékfestő nyomódúc 1954-ben került a Göcseji Múzeum néprajzi gyűjteményének leltárába.