Elfogytunk

Az írásbeli figyelmeztetés már mit sem ér. Jön az első, aztán a második feddés, de nincs foganatja. Ha nincs gyerek, hát nincs gyerek, egyik napról a másikra nem is lesz, különösen nem 16 évesként. És hol van még az idényzáró? Az új szezon nemrég kezdődött, de az idei pontvadászat első harmada sem ment le visszalépések nélkül. Ahogy a honi labdarúgóélet alsóházában – ott is elsősorban az utánpótlásban – több mint gyakoriak a létszámhiányos kiállások is. Amikor 25–0-s győzelem szerepel eredményként, aligha kérdés, hogy azon a meccsen valami nagyon „elcsúszott”. Aztán a jegyzőkönyvben továbblapozva gyorsan kiderül, hogy a vendégek csak nyolc játékossal jelentek meg, így könnyű beleszaladni a késbe.

A tőrdöfés több helyről érkezik és a sebek egyre mélyebbek az amatőrök futballjában. A kései mérkőzéslemondásért és/vagy a jelzés nélküli ki nem állásért kirótt pénzbüntetés a szabályoknak megfelelően jogos, ám az az egyesület, amelyik belekerül a lefelé húzó a negatív spirálba, az hiába gyarapítja a – később jó célra használt – kassza tartalmát, menthetetlenül kizárja magát a mezőnyből. Ezzel együtt vagy éppen ezért, a csapatvezetők segítőkészségére és jó szándékára nem lehet panasz a sorstársakkal szemben. Megesik, hogy az előírt félórás várakozáson bőven túl is van türelem az igazolásaikat otthon hagyó látogatókkal szemben, leginkább persze azért, hogy legyen mérkőzés. Aztán arra is akad példa, hogy noha már az 7. forduló következik a hétvégén, de a nevezett klub még egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára… Halasztás halasztást követ, újabb és újabb későbbi időpontok meghatározásával, előre látva, hogy az adott egylet számára ez nem a vég kezdete, attól is több.

„Elfogytunk…” – keseregnek több helyen a hátország tagjai közül. Nagy a baj, ha már csak úgy képes létezni egy csapat, hogy egy a másik eltűnik az osztályból, és onnan átvesz néhány focistát. A sor folytatódik, a hurok egyre szorul.

A megoldás kulcsát ugyanúgy nem találni, ahogy a nézők visszacsábítására tett kísérletek is rendre hamvába hullanak. A folyamat visszafordíthatatlannak tűnik, úgy pedig még fájdalmasabb, hogy közben a magyar válogatott és a Ferencváros prémium kategóriás előadásai iránt az igény az egeket ostromolja.