Mézeskalács házikó Kiskanizsán (fotókkal)

Az utcára merőlegesen elhelyezkedő, úgynevezett végoromfalas építkezés Kiskanizsa jellemző építési módja volt. A fésűs elrendezésű, inkább hosszú, semmint széles házakból azonban ma már nem sokat találni, helyüket átvették a modern kor kockái, egy- és kétszintes, utcafrontos épületei. Szlávecz János viszont nem bontotta el a kis, mindössze 60 négyzetméteres parasztházat, hogy helyére új, a kor elvárásainak megfelelő ingatlant építsen, hanem megtartotta és ízléses módon felújította.


- Amikor beköltöztem, még teljesen le volt pusztulva, egyedül vertem le a vakolatot, s végeztem el a szigetelést - magyarázta a tulajdonos ottjártunkkor. - A végoromfal timpanonos jellegét meghagytam, de a nyílászárókat nagyobbakra és korszerűbbekre cseréltem. Ezenkívül a ház oldalához kapcsolódóan építettem egy kis előteret is, melynek teljes hosszában kibontottam a meglehetősen vastag, körülbelül 30-40 centiméteres oldalfalat.


Szlávecz János, miközben körbevezetett minket birodalmában, szabadkozva mondta, pár éve még sokkal szebb volt a ház, jobb állapotú a festés, már ráférne a felújítás - pedig most is gyönyörű, amiben nem kis szerepe van a bejáratot övező sok virágnak. Beljebb lépve azt tapasztaltuk, hogy kevéske átalakítástól eltekintve a belső is a régi maradt: az első szoba az utcára néz, aztán jön a hozzáépítéssel kialakított hall, onnan folyosón keresztül közelíthető meg a második szoba, illetve a ház végében lévő fürdő és a toalett. Mindenütt megmaradt az alacsony belmagasság, főleg a fürdőben, amit az épülethez kapcsolódó istállórészből alakított ki a házigazda, változatlanul hagyva az íves mennyezetet. Amúgy az egészet sikerült ízlésesen berendezni, ebben barátnője volt a segítségére. A hall kettős ablakára piros és sárga függöny került, a hangulatot pedig az egyenként megvásárolt kovácsoltvas kerítéselemekből összehegesztett gyertyatartók segítenek megteremteni.


A férfi büszkén mesélte, amikor annak idején elkészült a felújítással, egyik ismerőse ámuldozva jegyezte meg: igazi kis mézeskalács-házikó lett az otthona.

Ha fizikálisan nem is tudja, de dokumentum formában igyekszik megőrizni az utókornak a régi sáska lakóépületeket az Együtt Kiskanizsáért Egyesület. Ennek tagjai 5-6 évvel ezelőtt lajstromba vették a még megmaradt kiskanizsai házakat. Horváth Jánosné, az egyesület alapítója, motorja megerősítette, a hagyományos épületekből ma már csak alig néhány áll. Utcáról utcára járva, fényképezőgéppel örökítették meg a régi házakat, attól függetlenül, hogy lakóik maradéktalanul megőrizték-e a régi stílusjegyeket vagy sem. Egy évvel később, amikor a pontos helyszínek regisztrációja miatt ismételten útra keltek, már 3-4 régi házzal kevesebbet találtak. Ez azt jelenti, hogy évente 2-3 kiskanizsai építészeti érték, emlék tűnik el, lesz az enyészeté, vagy esik áldozatul a modernitásnak.



Kis padlásablakok és vakolatdíszek
Kerecsényi Edit muzeológus kutatásai alapján a jellegzetes kiskanizsai oromzati timpanonok két csoportba sorolhatók. A korai homlokzatokon a két kis padlásablak melletti vakolatdíszítmények a leggyakoribbak. A timpanon csúcsára általában az egyházi vonatkozású, Jézus Krisztushoz kapcsolódó IHS rövidítés került, alá pedig a tulajdonos neve, az építés éve. Később gyakoribbá váltak a vakolatba karcolt leveleságas, indás virágok. A villamos áram bevezetésekor furcsamód mindig ide került a bemenő vezetéket fogadó tartó, aminek gyakran áldozatul esett az IHS-jelölés.