Ház, ahol a kerítést is fából fonták

Jártunkban-keltünkben rengeteg szép, betekintést engedő, szellős vagy éppen a kíváncsi pillantások elől elzáró kerítést láthatunk, s azoknak is igen sokféle változatát. Anyagban, formában, küllemben eltérőek, ám ami közös bennük: az utcafrontról rögtön szembetűnnek. Van, ahol kovácsoltvasból készül, sokan kőből, téglából emelnek bástyát , de gyakori a sövénnyel védett terület is - ezeket is a későbbiekben sorra vesszük -, ám ezúttal a fánál maradunk.

Általában ahogy megépül a családi ház, a tulajdonos következő gondolata a kerítés. Így voltak evvel az egyik megyeszékhely közeli településen Nárai Józsefék is. Náluk két éve veszi körbe a házat és a hozzá tartozó telekrészt fából készült védvonal .


- Igaz, a házon még mindig van tennivaló, de a kisgyerekek miatt fontosnak tartottuk, hogy minél előbb megcsináltassuk a kerítést: féltünk, kiszaladnak az utcára - indokolja a családfő a sietős munkát. Rebeka három-, testvére, Dominik hatéves. A két gyerek ottjártunkkor láthatóan élvezte az elkerített udvaron a labdázást, hiszen nyugodtan rúghatták, nem kellett attól tartani, kigurul az utcára. Nárai Józseféknél a ház belső berendezésében, mondhatni a pincétől a padlásig is a fa az uralkodó. A magyarázat egyszerű: szeretik ezt a természetes anyagot. Így az sem volt kétséges, kerítést is fából fonnak .

- Egy alkalommal a megyeszékhely egyik szaküzletében megláttam a léceket, és akkor elgondoltam, ilyenből építek kerítést. Az egyik barátommal, Noé Elemérrel megterveztük és kiviteleztük a munkát. A lécek akácból és bükkből vannak, az ezeket tartó párnafák pedig fenyőből.


Nárai József azt mondja, a készen vett léceket méretre fűrészelték, lecsiszolták, lefestették. Azért tartja jónak a kész léceket, mert felhasználásukkal tetszés szerint variálható megoldásokat lehet kivitelezni. A megfelelő ütemezéssel egymás mellé helyezett darabok tetejét lezárták, hogy a csapadéktól óvják a fát. Úgy véli, háromévente célszerű újrafesteni, felfrissíteni nemcsak állagmegóvás miatt, de a látványért is. Fontos része az építménynek, hogy elemes megoldással készült, praktikus okból. De ezt már Noé Elemértől tudjuk, aki asztalos szakmájából adódóan látta el annak idején jó tanáccsal Nárai Józseféket.

- Az elemes kivitelezést azért tartom célszerűnek, mert így könnyebb a kerítés karbantartása. Kezeléskor csak le kell emelni a megfelelő részt, be lehet vinni a garázsba, s fedett helyen, szakaszonként felújítható - magyarázza Noé Elemér. A szakember azt is hozzáteszi, hogy elég költségigényes beruházás a kerítés, ám az úgynevezett szélezetlen deszka (nincs rajta kéreg) olcsóbb, s főleg annak, aki maga is elboldogul így a kerítés készítésével. Példákat sorol arra, fából milyen sokféle megoldást lehet látni, így például jellegzetes az ugyancsak kéreg nélküli bőrdeszka, amit lecsiszolnak, s kőlappal kombinálva építenek be, és nagyon mutatós. Ugyancsak számos helyen deszkalapok alkotnak egységet, de jellegzetes az apácarácsos megoldás is. Az úgynevezett takarásos kerítésen a lécek szellősek is meg nem is, úgy fedik egymást, hogy nem lehet belátni...



Mindenki az ízlésének megfelelőt
Régen faluhelyen szokás volt a nyírfából vagy az egyszerű lécből készített kerítés. Volt, amikor terjedt a vasból készült megoldás, de sokan egyszerűen csak dróthálóval védték, védik a területüket. Ma sokan fordulnak a természetes anyagok felé, népszerű a fából alkotott kerítés. Talán nem is lehet általános szabályt mondani, mindenki az ízlésének – és a pénztárcájának – megfelelő kerítéssel veszi körbe a házát. Egyedi ötlet alapján, vagy éppen máshol látott minta szerint...