Apró betűvel (jegyzet)

Más nézőpontból: kit lehetne megtenni bűnbaknak? Hogy a politika mindebből megpróbálja a maga számára a legtöbbet kihozni, azon nem lepődhetünk meg, ám az ez irányú igyekezet éppen annak a felfogásnak nyújt kiváló táptalajt, amelynek csírái nagyon is benne vannak a közvélekedésben. Egyszerű emberi gyarlóságról van szó, ha csávába kerülünk, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy valaki más okozta a vesztünket, valaki megvezetett bennünket, esetleg csak elhallgatta az igazságot, a dolog hátulütőit az apró betűs részben rejtette el.

A devizalapú hitelek felvevőinek is tudniuk kellett az árfolyamkockázatról, persze arra, hogy az ilyen nagy mértékű is lehet, senki sem gondolt. Nagytudású közgazdászok sem, nem hogy azok a banktisztviselők, akik az ügyeket intézték. Amikor egymás mellé tették a forint- és a svájci frank hitel kondícióit, s megmutatták, hogy milyen árfolyamnál válna előnyösebbé forintban felvenni a kölcsönt, bátran gondolhattuk: no ilyen árfolyam sose lesz. Sajnos lett. Ez a körülmény - utólag -nem feledtetheti, hogy tudtunk az árfolyamkockázatról. Annál is inkább, mert volt időszak - ha nem is hosszú - amikor az árfolyammozgás csökkentette a törlesztő részleteket.

Persze meg kell tenni mindent, amit lehet, a devizahitelesek terheinek mérséklésére, de ha ez azzal párosul, hogy felmentést kapunk az egyéni felelősség alól, akkor ez nagyon rossz irányba viszi a közgondolkodást. Mert azt azért előbb-utóbb mindenkinek célszerű lenne megtanulni, hogy az apróbetűs részt is el kell olvasni, s nem is csak a banki szerződéseken.  Voltaképpen nem nehéz belátni, hogy a hátrányok miért kerülnek az apró betűs részbe: ha mondjuk el akarjuk adni a lakásunkat, talán a penészedésre hajlamos részeket mutatjuk meg először a potenciális vevőnek? Érdekes módon eladóként nemigen akarjuk érteni a vevő szempontjait, vevőként pedig az eladóéit. Pedig hol ezek vagyunk, hol azok