Lóerő

2009.10.02. 07:28

A keleti blokk citromsárga kabriója hamarosan ötven éves lesz

Zalaegerszeg - Az Octavia százzal megy, hirdette az egykor oly népszerű ifjúsági regény címe. A Felicia pedig 140-nel, tehetjük hozzá mi. Természetesen nem a cseh gyár sokak által kedvelt modern modelljeiről van szó, hanem az elődökről.

MTI

Közülük egy Bubits László garázsában pihen. A citromsárga Skoda Felicia Cabriolet hamarosan betölti az 50. évét, de talán szebb, mint új korában volt. Tíz év alatt jött rendbe, köszönhetően a 48 éves egerszegi férfi szorgalmának.

- Még döglött egeret is találtam benne, amikor megvettem Szombathelyen 1993-ban - utalt a kezdetre a civilben CNC-technológus amatőr járműrestaurátor és a zalaegerszegi veterán autó, motor klub egyik alapítója. - Mondhat-ni, gépészetileg tönkrement, ezért donornak vásároltam hozzá egy Octaviát, abból került át a motor, váltó, elektromos berendezések. A karoszszériája és az alváza viszont jó állapotban volt - tette hozzá.

Az 1960-ban gyártott, eredetileg feketére fényezett, lenyitható vászontetős, kétajtós, négyszemélyes autót Pécs mellett élő főorvos vette a feleségének ajándékul. Őt tulajdonosok sora követte, heten legalább birtokolták hosszabb-rövidebb ideig. Ez meg is látszott rajta, mert egyik ügyes kezű gazdája 1500-as Zsiguliba való műszerfalat flexelt az eredeti helyére. Így jutott el Bubits Lászlóhoz, aki az említett évtizedből hat évet szánt a reparálásra, és 2003-ban fejezte be a felújítást, a krómozást, kárpitozást, festést kivéve mindent saját kézzel. Az évek során több dukkózást átélt Skoda karosszériáját fém-tisztára tisztították, ekkor derült ki, hogy eredetileg feketére fújtan bocsátották útjára a gyárból. A citromsárga azonban jobba illik az érvényes műszakival rendelkező sportos és elegáns kabrióhoz, vélekedett a mester.

Bár az 1089 köbcentis, OHV benzinmotor 50 lovát eredetileg két esőáramú karburátor etette, a Felicia most egy porlasztón szívja az erőt adó nedűt, átlagosan nyolc litert száz kilométerenként.

- Minden alkatrészt beszereztem már az átépítéshez, bár a feleségem azt mondja, ami jól működik, azt nem szabad szétszedni - árulja el, amikor megszemléljük a szinte patika tisztaságú motorteret. Az elöl dübörgő ötven ló ereje négyfokozatú váltón át jutott el a keresztben elhelyezett laprugókon nyugvó hátsó kerekekig. Az első futóművet kettős lengőkarok és spirálrugók alkotják, ami jótékonyan hatott az útfekvésre. A lassulást egykörös dobfékekre bízták.

A kézifék esernyőnyelét a pedálok fölött, a kormányoszlop mellett találjuk, az index karja hosszú pálcaként mered a műszerfalból, s mellette - mai szemmel szokatlan helyen - a gyújtáskulcs. A kor szokásának megfelelően a kormány mellől kapcsolhatóak a váltófokozatok, amelyekből az első egyenes fogazású fogaskerekeivel szinkronizálatlan. A botváltós változat 1961-től került ki az utakra. Sebesség- és vízhőfokmérő, üzemanyagóra került a műszerfalra, amelynek jobb oldalán még számos gombot és kallantyút érhet el a vezető. Ám itt piktogramok nem segítenek, meg kell tanulni, melyik kapcsoló az ablaktörlőé, a pumpás ablakmosóé, világításé.


Barangoljon LÓERŐ rovatunk cikkei között! Klikk IDE!

 

Ezek is érdekelhetik