Mitől város a város?

A periodika a Szombathely, a mi városunk című kettős interjúval nyitja a tematikusnak is felfogható lapszámot. Gál József két szombathelyi építészt, Heckenast Jánost és  az azóta elhunyt   Mátis Lajost faggatja vasi kötődéseikről, a szombathelyi építészeti értékekről, véleményüket a saját életművük megítélésének tükre elé állítva. A két városépítő arról is vall, melyik megyeszékhelyi épületet miért tartja a város arculata szempontjából meghatározónak, melyik a kedvence. A felsorolás nekünk, zalaiaknak is ismerős: a püspöki palota, a székesegyház, a zsinagóga, a Centrum áruház szecessziós épülete, az újabb időkből pedig a sportház, az Aréna, a  képtár került a pozitív listára.

Olvasván  a szakemberek avatott nézőpontú vallomásait, elgondolkodunk, vajon saját lakóhelyünk épített környezetéből mi is áll legközelebb a szívünkhöz. (A lap az interjút régi épületfotókkal illusztrálta.)

A szépirodalmi rovatban hárman is szólnak egy-egy esszében a vasiak nagy költőjének, Berzsenyi Dánielnek tán legismertebb verséről, a Közelítő tél címűről.  Közülük a legizgalmasabb az olasz Antonio Sciaccovellié, aki az itáliai költőknek a  halállal mint lírai témával foglalkozó verseivel veti össze Berzsenyiét.

A közelmúlt históriai eseményei közül az  ’56-os kesztölci  köztársaság hiteles történetét Marek Viktor tárja fel.