Rozmán Balázs összefüggő vargabetűi: véső, fakanál, gitár, ecset és ceruza

- Oda is költöztem hozzá, 13 évesen magántanuló lettem - meséli. - Igazi régi vágású ember volt, arra is felkészített, hogyan kell beszélni a lányokkal... Szorgalmas voltam és fogékony, nem berzenkedtem, amikor kikötötte, csak vésővel és kalapáccsal dolgozhatok. Az elektromos gépeket elfelejthettem, a csiszolást például egy másik kővel kellett végeznem... Ami egy hétig tartott, az ma fél óra a flexszel, mégsem bánom.

Leérettségizett, majd polgári szolgálatosként a megyei könyvtárba került, ahol végigolvasta az ókort. Akkoriban ugyanis egyiptológusnak készült. Korai előkép ehhez a kiállításban látható Nofretete fej, amit 15 évesen faragott.

Budapestre került (alighanem egy lány miatt), mégpedig a főváros harmadik legnépszerűbb vendéglátóhelyére. Szerbek közé csöppent egyetlen magyarként, fiatalok, színészek, festők adták a törzsközönséget. Egy virslit sem tudott megfőzni, konyhai kisegítőként kezdte, de gyorsan tanult. Két hónap múlva már szakácsként sürgölődött. Akkor még a zenész pálya is ott feszített a horizontján, napi 8-10 órát gyakorolt az elektronikus gitárján. A vésőt és a kalapácsot pedig hanyagolta, hiszen a kőfaragás és a húrok bűvölése nem igazán passzol.

- Imádtam a főzést, hét évig tartott. Hogy miért szakadt meg? Valaki rendelt egy fél adag gnocchit... Akkor már igen sokadszor mondtam el, hogy nincs fél adag gnocchi, s avval a lendülettel fel is mondtam. Ha azt veszem észre, hogy minden nap kezd egyforma lenni, ha fáraszt az ismétlődés, tovább kell állnom.

Aztán volt valami balhéja Egerben, ahol eszméletlenre verték. Agyrázkódást kapott, hetekig nem tudott felkelni.- Az agyrázkódás meg a gnocchi azt hozta ki belőlem, hogy most már alkotni akarok, mégpedig valami olyat, amit nem esznek meg...

Időközben hazajött szülővárosába (alighanem egy lány miatt). Visszatalált a vésőhöz, s rajzolni is elkezdett. Aztán festeni. Alkotói módszere igen sajátos: a hibáit javítja.

- Elkezdek valamit, s elrontom. A következő fázis, hogy nézem, akár egy óráig. Aztán elkezdem javítani, s közben megszületik a mű.

Még szerencse, hogy hibázik... - kommentáljuk.

Tévéje sosem volt, így napi 4-5 órát is a rajzolásnak szentel. A zene iránti rajongás megmaradt, az elektronikus muzsika és a jazz mellett gyakran hallgat zajokat.

- Ez nagyon érdekes műfaj, a zajon belül is létezik 15-20 féle irányzat. A jazzből a klasszikusokat gyűjtöm bakeliten, egészen a 40-es évekig.

Nemesszentandráson alakít át egy parasztházat. Fischer György szobrászművész közelében, akit születésétől fogva ismer, s aki az Adyban művész-tanára volt.

- Kétszáz m ²-es, tíz méter magas műhely tartozik a házhoz... - meséli, s lelkesedését az előző napi kőkemény betonozás sem ásta alá. Az az álma, hogy reggel papucsban, kávéval a kezében sétálhasson be a műhelyébe átgondolni az aznapi munkát...

Ha precíz, akkor nagyon az. A ceruzát szikével hegyezi, s aztán még csiszolópapírral teszi tűszerűvé. Más munká szinte buján tobzódik, olvad a puha grafit, expresszív formák, torz lények, mélyről feltörő érzelmek szabadulnak el, nagyvonalúan vet oda motívumokat. A természeti formákat néhol elektronikus áramkörök bigyóival, másutt futurisztikus vagy piktogram együgyűségű elemekkel vegyíti. A hatás hol ironikus, hol félelmetes, hol üdén derűs. Kicsoda ez a fiatalember?

Ha precíz, akkor nagyon az. A ceruzát szikével hegyezi, s aztán még csiszolópapírral teszi tűszerűvé. Más munká szinte buján tobzódik, olvad a puha grafit, expresszív formák, torz lények, mélyről feltörő érzelmek szabadulnak el, nagyvonalúan vet oda motívumokat. A természeti formákat néhol elektronikus áramkörök bigyóival, másutt futurisztikus vagy piktogram együgyűségű elemekkel vegyíti. A hatás hol ironikus, hol félelmetes, hol üdén derűs. Kicsoda ez a fiatalember?

● Imád betût vésni, bajlódni a tizedmilliméterekkel. A sírköves szakmából neki ez a szál jutott, többségében régi kövekre vés új feliratokat, kényesen ügyelve az eredeti stílusra.

● Restaurálással is foglalkozik, néhány hete tett rendbe Nemesapátiban egy erôsen megrongálódott homokkô keresztet.

● Hogy miért izgatja a kô? Mert némelyik darab százmillió éves, s még ugyanennyit „élhet” is. És amit ráüt a vésôvel, az ott marad, amíg valaki vagy az idô át nem faragja.