Hódolat, nem bírálat

- Meglepett a megkeresés, amikor Gizike felhívott telefonon (Györei Györgyné, az Aranykorúak Klubja elnöke a szerk.). A kedves hölgy az összekötő kapocs nekem a településsel, éppen egy évtizedes az ismertség, a millenniumi zászlóátadástól datálódik. Nagyon sok versmondó versenyen zsűriztem, ilyen eseményen előadókat látni, hallani nagy boldogság. Nyugdíjasok verselésénél pedig nem is tudok szebbet mást elképzelni, mint csak a gyermekekét. A legörvendetesebb az, hogy nyugdíjas korukban az emberek olvasnak verset, tudni akarják még, amit diákként megtanultak, s előadásra készülnek velük. Ez teszi örökérvényűvé a mi irodalmunkat, erőssé a kicsi országunkat.

- Milyen szempontok szerint bírál a művész?

- Ezt a versenyt csak hódolat illeti, s nem bírálat. Csodálatos ajándék ez nekem, nekünk, akik itt lehetünk, a szereplőknek pedig az ad örömet, hogy meghallgatják őket. Ez olyan ünnepség, ami ritkán van. Hiszen az emberek ettől mosolygósabbak, jobban megfogják egymás kezét, jobban vigyáznak egymásra.

- A költészetet napja ihlette a rendezvényt.

- Ünnepelni kell, azok fénypontjai a nemzetnek. Az ünnep akkor jó, ha szeretjük. Hiszen mindennek, ami jó, a szeretet az alapja.

- Március 15-én megkapta a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze kitüntető címet.

- Azzal a szemlélettel élek, hogy a hivatás gyakorlása szolgálattétel másokért. Ha az ember minél igényesebben, odaadóbban végzi ezt a munkát, annál többet tud nyújtani mindenkinek. A szolgálatot úgy érdemes teljesítenünk, hogy abból lehessen valamit tanulni. Nevessenek vagy könnyezzenek, jussanak lelki, szellemi élményhez. Ezzel a kötelességtudattal dolgozva én soha nem gondoltam kitüntetésre. De kaptam, ami természetesen nagyon jóleső érzés. Ugyanakkor mércét, s újabb bizonyítási kötelezettséget is jelent. Nem szabad, hogy az ember megelégedjen önmagával, hiszen jobbat csinálni mindig lehet, mindennél.

- Milyen munkái vannak jelenleg?

- Színházban most nem dolgozom, önálló műsorom van, Színek és évek címmel. A pályán megélt irodalmi szépségekben való tallózás ez. Sok meghívást kapok.

- Tanított a mai Színművészeti Egyetem elődjében, a főiskolán.

- E hivatás tudnivalóit nem lehet a hagyományos értelemben tanítani. Tapasztalatokat lehet átadni, megélt dolgokat. A színház társasjáték, a közös felelősséget át kell élni. Másfajta adottság erejére van szükség, amikor az ember egyedül van a színpadon. Ezek megértését lehet segíteni a hétköznapi értelemben vett tanítással.

- Milyennek látja a színházak helyzetét?

- Ma a választék bőséges, vannak az alternatív társulatok, ki mit szeret, azt látogathatja. Sajnos, látni rossz irányokat is. A közönség dönti el, kik azok a szerzők, rendezők, előadók, akik a kultúrát tisztábban, egyértelműbben tudják bevinni a szívbe. Természetesen nagy felelősségük van a színházaknak.

- Ma a választék bőséges, vannak az alternatív társulatok, ki mit szeret, azt látogathatja. Sajnos, látni rossz irányokat is. A közönség dönti el, kik azok a szerzők, rendezők, előadók, akik a kultúrát tisztábban, egyértelműbben tudják bevinni a szívbe. Természetesen nagy felelősségük van a színházaknak.

● Bács Ferenc a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet elvégzése után 1960-ban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz szerződött.

● 1977-ben települt át Magyarországra, egy-egy évadot játszott Miskolcon, majd Győrött, 1979-tôl a Vígszínház, 1987-tôl a József Attila Színház tagja, majd 1991-ben ismét a József Attila Színház tagja. 1992– 1998 között a Nemzeti Színház művésze.

● 1998 szeptemberében szabadfoglalkozású lett, majd Sopronba szerződött 2000–2003 között. 2003-tól újfent szabadúszóként dolgozik.

● Korábban beszédművészetet tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.


További részletek itt