Ukrán válság - Sojgu: Washington és szövetségesei túlléptek minden határt Ukrajna befolyásuk alá vonásával

A miniszter a "leghatalmasabb tragédiának" nevezte az ukrajnai "színes forradalmat". Azt mondta, hogy a tavaly februári kijevi "alkotmányellenes hatalomváltásnak" polgárháború lett a következménye Ukrajnában.

Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök a tanácskozáson az ukrajnai válság okának a Nyugatnak azt a törekvését tartotta, hogy "helyére tegyék Oroszországot", amely önálló politikát folytat és védi nemzeti érdekeit. Geraszimov szerint nehéz az ukrajnai fegyveres szembenállás végét megjósolni, de nem lehet kizárni, hogy a szomszédos országban kialakult bizonytalanság katonai fenyegetést jelent Oroszországra nézve. "Nem tudjuk, hogy milyen utasításokat kap az új ukrán vezetés a nyugati kurátoroktól és mire irányul Kijev agressziója" - mondta az orosz vezérkari főnök.

Az orosz védelmi tárca által negyedik alkalommal megszervezett moszkvai konferenciának küldött üzenetében Vlagyimir Putyin orosz államfő úgy vélte, hogy a második világháborút követően kialakult nemzetközi biztonsági rendszert aláássák az "egyoldalú és életképtelen receptek", a "színes forradalmak" megvalósítása pedig "csak kiterjeszti az erőszak és káosz térségét" a világban.

A 2000-es évek elejétől több egykori szovjet tagköztársaságban - Ukrajnában, Grúziában, Kirgizisztánban - zajlottak le úgynevezett színes forradalmak. Az első Grúziában győzött 2003-ban, a legnagyobb visszhangot azonban a 2004-es kijevi „narancsos forradalom" keltette. Gyorsabban lezajlott és sokkal kisebb figyelmet keltett a 2005-ös kirgizisztáni „tulipános forradalom". Mindhárom hatalomváltáshoz vezetett. Fehéroroszországban 2004-ben, Moldovában 2005-ben sikertelenül végződtek a rendszerváltó kísérletek. Washington és nyugat-európai szövetségesei üdvözölték és támogatták a „színes forradalmakat", abból kiindulva, hogy ezen országok stabilizálódásának a demokratizálódás az előfeltétele. Moszkva ellenben hol nyíltan, hol közvetve a határai mentén kirobbant „színes forradalmakkal" szemben lépett fel, ugyanis a mozgalmak mögött egyfajta amerikai geopolitikai térnyerési törekvést látott.

Az orosz nemzetbiztonsági tanács március végi ülésén ugyancsak élesen bírálta a nyugati államokat. A testület szerint Washington és szövetségesei megpróbálják majd csökkenteni Moszkva befolyását a posztszovjet térségben, és "oroszellenes politikai vonalat" fognak ösztönözni azokban az országokban, amelyek "partnerséget alakítottak ki Oroszországgal".

Az orosz államfő a moszkvai tanácskozásnak küldött üzenetében megállapította, hogy a terrorizmus világméretűvé vált, mivel a viszonylagosan stabil régiókra is kiterjedt. Putyin a nemzetközi biztonságot fenyegető jelenségek között a "világuralomra törekvésre, a nácizmus dicsőítésére és az idegengyűlöletre" is felhívta a figyelmet.

Szegej Lavrov orosz külügyminiszter a moszkvai konferencián kijelentette, hogy Washingtonban és a NATO-ban a hidegháború győzteseinek szűklátókörűsége uralkodott el. A tárcavezető hozzátette, hogy csak minden partner érdekeinek tiszteletére alapozott közös erőfeszítésekkel lehet megbirkózni a jelenlegi kihívásokkal, és megőrizni a békét a világban. Kijelentette: "ismét azon a határon állunk, amikor dönteni kell az együttműködés vagy a szembenállás között".

A moszkvai nemzetközi biztonságpolitikai konferenciára külföldi országok szakminisztériumainak vezetőit, nemzetközi szervezetek vezető szakértőit, kutatókat és társadalmi szervezeteket hívtak meg.