A dödölle és Irma néni együtt lettek sztárok

A kertkapu tárva-nyitva, persze így is tudjuk merre keressük a dödölle mesterét, hiszen a burgonya mással össze nem téveszthető illata lengte be az udvart. A mindig mosolygós Irma néni megterített asztallal várt, pedig most tényleg nem uzsonnára érkeztünk, hanem egy jóízűt beszélgetni. Gyorsan hozzátette: ahhoz egy tál dödölle, s némi friss vaddisznópörkölt is dukál. Mielőtt viszont asztalhoz ültünk, kis türelemre intett bennünket, hisz feltett egy fazék krumplit, természetesen megrendelésre, a fiának készített dödöllét.

– Napszámból hazatérve szinte minden nap kukoricagánica, dödölle valamint a lisztből és zsírból készült sterz várt bennünket az asztalon – mesélte Irma néni. – Ezek az ételek abban az időben viszonylag olcsók, könnyen elkészíthetők, finomak és laktatóak voltak. A hús ritkább vendég volt a konyhánkban, s akkoriban még például az előbb felsorolt finomságokat magukban fogyasztottuk.

A nagyrécsei Irma néni a tűzhely közelében érzi a legjobban magát. Fotó: Szakony Attila

Irma néni bevallotta: a főzés nővére feladata volt, így amíg férjhez nem ment, addig jó messziről kerülte a tűzhelyet. Nem szeretett és saját elmondása szerint nem is tudott főzni.

– Paprikás krumplival próbálkoztam, úgy éreztem azzal megbirkózóm, s láss csodát a családnak ízlett – mosolygott Irma néni. – Majd jöhetett a paprikás perec, mely azóta az egyik specialitásom lett. Egyikhez sem használtam szakácskönyvet, receptet, csak érzéssel, inkább tapasztalat alapján főztem. Lehet, hogy ennek köszönhetően életem első saját készítésű dödölléje nyúlósra sikerült, de az évek során tökéletesítettem a technikát, a burgonyát és az alapanyagokat is igyekszem a lehető legjobban megválogatni.

Dekagrammra pontosan kiszámított dödölle recept nem létezik, érzéssel és örömmel viszont finom étel készülhet. A nagyrécsei asszony szerint az alaposan megtisztított, fehér vagy sárga színű, lisztes fajtájú már „öreg" burgonyát beletesszük egy fazékba úgy, hogy a víz ellepje. Ezt addig főzzük, míg meg nem puhul, s ezzel a vízzel együtt pépesre törjük. Akkor jó, amikor már egy mártásra hasonlít. Ezután annyi lisztet adunk hozzá, amennyit éppen felvesz.

– Majd erővel, lendületes mozdulatokkal, addig kell keverni a masszát, amíg az egyenletessé nem válik – így Irma néni. – Olyan keménységű legyen, hogy már ne ragadjon rá a fakanálra és az edény falára. Egy deszkán olajozzuk be a tésztát, s egy kanál segítségével néhány centiméteres nokedliket szaggassuk belőle, amit aztán aranybarnára piríthatunk. Az ínyencek vöröshagymával gazdagon szeretik, ám a medvehagymás tejföllel gazdagon meglocsolt változatnak sem lehet nemet mondani.

A tradicionális zalai ételt korábban magában vagy maximum tejföllel fogyasztották, később viszont sokak köretként tekintettek rá. Vadpörkölt dödöllével – gyakran szerepel az éttermek kínálatában.

– Próbálkoztam más variációval is, például csirkemájjal és rókagombás pörkölttel, de megállja a helyét egy tál ételként is – mosolygott a nyugdíjas, aki 30 évig dolgozott konyhalányként a település iskolájában. A jubileumi, tizedik Kanizsai Bor-, és Dödölle Fesztiválra rakott dödöllét készítettem, amit párolt káposztával és sajttal tettem ízletesebbé, s akkor sikert aratott, hogy pillanatokat alatt elkapkodták.

Irma nénit közvetlenül a fesztivál előtt a közmédia televíziójának reggeli műsorába, sőt az egyik kereskedelmi csatornába is meghívták, hogy az ország világ előtt megmutassa miként készítik a zalai étket. Mint elmondta: egyáltalán nem izgult a kamerák előtt, éppen úgy serénykedett, mint otthon a tűzhely körül szokott.

– A műsorvezetők, így például Kárász Róbert és Tatár Csilla tetszését elnyerte az étel, bár nem épp reggelire való, jól megtöltötték a gyomrukat – tette hozzá a nagyrécsei asszony. – Pihenni sem tudtam, hiszen az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon és Vásáron pirítottuk és pörgettük a dödöllét. Annyira nagy népszerűsége volt, hogy szinte már a főzőlapról elvitték. Sokak kétszer fordultak, s persze az elkészítési módot is igyekeztek lejegyzetelni.

Nyíregyházán a kóstold meg Magyarországot elnevezésű fesztiválra szinte már hazajárnak a nagyrécsei asszonyok, legutóbb a város polgármestere külön köszöntötte őket, s a város tiszteletbeli lakosaiként üdvözölte a dödöllés csapatot. A vidám hölgykoszorú alkotja a Nótakedvelők Klubját is, így a jókedv számukra természetes.

– Felismernek az utcán, megállítanak, hogy büszkék rám, amiért állítólag a dödölle nagykövete lettem – fűzte hozzá Irma néni. – Persze jóleső érzéssel tölt el, de őszintén szólva nem értem a rajongást. Szeretek új emberek megismerni, sokat beszélgetek, barátkozó típus vagyok, de őszintén szólva kicsit meglepett az effajta törődés. Jó nagymamaként a négy unokámnak ugyanúgy főzőm a dödöllét, s ha elhívnak valahova szívesen elmegyek, de ettől még nem leszek sztár.

A nagyrécsei asszony egyébként a maga kedvéért nem készítene dödöllét, hiszen az illatokkal a sütés közben rendszerint jóllakik. Bármennyire is furcsa, számára a rántással készült cukorborsóleves egy kis reszelt tésztával és krumpliprószával mindent visz.