Ha nyaralás, akkor falu? A vidéki vendéglátás tapasztalatai még vegyesek

- A gyerekek már kora tavasszal kérdezik, ugye megint Zalába megyünk nyaralni? - mondja az autóbiztonsággal foglalkozó Bognár Ferenc. A budapesti Gazdagréti lakótelepről érkezett családfő családjával ötödször jött el Kiskutasra, ahol mindig Tuboly László szállását választják. Míg szót váltunk, a gyereksereg, Dávid, Marci, Eszter és az édesanya, Krisztina, valamint az ő szülei kacsákkal, libákkal, cicákkal barátkoznak a vendégház udvarán. Amit az interneten fedeztek fel. Szeretik a békés nyugalmat.

Míg a vendégek számára felhőtlen nyugalmat igyekeznek biztosítani a falusi szállásadók, addig persze elég sok fejtörést okoz számukra mindenféle gúzsba kötő akadály leküzdése és bonyolult jogszabály betartása. A kecsegtető 6 milliárd forint kapcsán az előzőleg autókereskedéssel foglalkozó Tuboly László keserű tapasztalatokról számol be. Korábban 2006-ban építette a házat beváltak a várakozásai a pályázatokkal kapcsolatban, de az úgynevezett Leader-akciócsoporton keresztül elérhető forrás negatív élménnyel gazdagította, noha százezer forintokat ölt a pályamunkába.

- Kiskutas épp most lépett át egy másik Leader-akciócsoportba, a felsőrajkiba, szerintem a jelentkezési lap kitöltése után érdemes pályáznod - mondta a község csütörtökön épp arra járó polgármestere, Halász Gábor beszélgetőpartneremnek.

- Egy kerti medencét szeretnénk, ma már ez is hozzá tartozik a komfortigényekhez - nyugtázza a hallottakat vendéglátónk, noha azt sem titkolja, ma már nem biztos benne, hogy belekezdene ebbe az üzletágba.

Merthogy akad gondja bőven a falusi turizmusban utazónak. Ezt Nagyné Kovács Katalin is megerősíti. A Falusi Vendéglátók Zala Megyei Egyesületének vezetőjétől megtudom, 136 bejegyzett tagjuk van, az ő érdekeiket próbálják képviselni. Például visszaszerezni az úgynevezett, a helyi és saját termékek kínálatát lehetővé tevő vendégasztal szolgáltatást, amelyet 2010-ben elvesztettek. Helyette a vendéglátóknak be kell jelentkezniük, regisztráltatni magukat, mint például tojástermelő, mézelőállító, vagy lekvárfőző.

- A minisztériumból azt a tájékoztatást kaptuk, hogy épp a szóban forgó pályázattal oldódik meg ez a gond - mondta az elnökasszony. - Szeretnék az eddigi, 800 ezer forintig terjedő adókedvezmény visszaállítását is, egyelőre nem sikerült. Jó hír viszont, hogy a Szerzői Jogvédő Hivatal ismét mérsékelt jogdíjat kér a televíziók után. Az üdülési csekk bevált fizetési forma volt, ám a SZÉP kártya elfogadása megintcsak aggályos, mert ha csupán étkezésre kérte a munkáltató, nem fogadhatja el, aki csak szállást biztosít. (Ételt meg ugye a fenti okokból nem adhat...)

- Hiába tudnánk például finom zöldséggel, frissen fejt kecsketejjel, sajttal szolgálni, a jogszabályok miatt nem tehetjük - mondja Tuboly László. - Látni kellene minden döntéshozónak a 2,5 éves Eszterkét, amint beszalad az árnyékos szaletli alá, s elégedetten szürcsöli az eddig még sosem kóstolt bodzaszörpöt.

Míg a kiskutasi vendéglátónál hazai vendégek fordulnak meg, addig a dél-zalai kisrécsei parasztudvarban szinte csakis külföldieket találunk. Ők az interneten németül is jelen vannak, így holland, svéd, dán, német, osztrák visszatérő vendégeik élvezhetik az általuk szervezett kisvasutazást, a lovaskocsis szőlőhegyi túrát, a kemencés vacsorákat.

- Most érkezett egy holland család, ötödször jöttek, egy hónapig maradnak.

A 75 éves Czinki László 1997-ben, Németországból visszatérő '56-osként kezdte a vendéglátást a Leader-mozgalomban aktívan részt vett, de mára kiábrándult. Soha nem is pályázott. Elkeseríti a magyar mentalitás, amely akadályozza mások előbbre jutását.

A birtokát több házból álló szállásrendszer azonban teljes lelkesedéssel viszi. El is érték a jogszabályok adta plafont, mondja.

- Mi úgy tapasztaljuk, a régi hagyományos falusi életforma, az itteni nyugalom, hangulat vonzza az embereket meséli. Ő maga a saját gyerekkorát is újraélheti, hiszen itt született az újudvari tv-torony helyén.

- Nálunk a kerti gyümölcsfákról maguk szedhetik a termést a vendégek, a gyerekek alhatnak a szénában, az idősebbek elvonulhatnak egy nyugággyal a csendes árnyékokba, de közösségi tereket is találnak, ha játékra, beszélgetésre, esti borozásra van igényük. Tévénk nincs, nem is akarunk, nem is keresik.

Megerősíti, az átgondolt programokra szükség van, ő maga is kidolgozott egyet, Pannonhát tájpark névre hallgat. Van benne gyalogtúra, pajtaszínház, esti zene, madármegfigyelés, borkóstolás, tavas kirándulás. Mindenkinek tetszik, de pénz még nem került rá. A falusi turizmus preferálása még mindig nem lépett túl a szavak szintjén?

Nyakig állunk a főszezonban. Szabadság, üdülés, nyaralás. De hova? A kérdés nyomán induló tervezgetésnek szinte minden családban az anyagiak nyújtotta keret szab határt. A pénzügyi válság úgy tűnik, hosszú időre beköltözött a pénztárcánkba, és az ország sem látszik meglódulni. Pedig a kikapcsolódás a munkaerő újratermelésének feltétele, és a gyerek is megérdemli az egész éves tanulás után az élménygazdag nyarat. A régi tengerparti heteket felválthatja a közeli célpontok megfizetethőbb kínálata. Mindig kiderül, az itthoni táj szépségeit ismerjük a legkevésbé. Ha esetleg falusi vendégházat választunk, ne keressük a tévét. Hírek a válságkezelésről, brrr...