A lovasíjászat teremtő pillanata – Kassai Lajos tartott előadást Zalaegerszegen

Kassai Lajos készséggel válaszolt a hallgatóságnak, miközben személyes tapasztalatait szőtte a kultúrtörténeti és a modern társadalmi rendszert is érintő beszélgetésbe.  
– Távol áll tőlem, hogy új elméletet gyártsak, hogy mi magyarok honnan jöttünk és milyen volt az őstörténetünk, ezt a történészekre hagyom – mondta Kassai Lajos. – Hatéves voltam, amikor láttam a Cs. Sebestyén Károly etnográfus által megrajzolt íjat, ez nagyban meghatározta az életemet. Később a gödöllői egyetem professzora, dr. Fábián Gyula rekonstruálta a népvándorlás- és honfoglalás kori íjakat. Sokszor hangoztatom, hogy én nem az ősöket követem, hanem azt, amit az ősök követtek. Szakítottam tehát a tradícióval, mert én modern anyagokból és technológiával hoztam létre az íjat. Ezt tette lehetővé a modern harcművészeti sportág, a lovasíjászat megjelenését. Engem mindig az érdekelt, hogy mit tudok áthozni a 21. századi ember számára a számomra annyira kedvelt és misztikusnak tartott 9-10. századból. Harmincöt év alatt ez a sportág mára dinamikusan terjed a világban.

Kassai Lajos ma is járja a világot, nemrég tért haza Szaúd-Arábiából, ahol egy újabb hivatalos Original Kassai System lovasíjász pályát adott át, majd Kuvaitban ellenőrzött egy novemberben átadandó lovasíjász versenypályát. Kanadában már a negyedik ilyen létesítményt avatják a közeljövőben. A nevével fémjelzett, minden ízében magyar modern kori sportág mára Hungarikum címmel büszkélkedhet, s a világ minden táján ismerik. 

Szó esett arról is, hogy minél távolabb utazunk Európától, annál barátságosabban gondolnak nemzetünkre, pozitívabb a magyarok megítélése. A világban egyébként eléggé vegyes képet festenek a magyarokról. Mesélt továbbá arról, hogy Japánban találkozott az eredeti technológiát képviselő hagyományőrzőkkel. Zen íjászatot tanult a távoli szigetországban, ám azok az íjak nagyon eltérőek a magyarokétól. Maga a lovasíjászat mint gyakorlat, harcművészet és sport sehol sem maradt fenn a világban, ezért hozta létre a saját maga által kidolgozott rendszerét. 

Arra a kérdésre, hogy mit jelent a ló, a lovas és az íj egysége, így felelt:

– Bajban vagyok, amikor tanítok, mert minden idegen nyelv a koncentrációt használja a mi összpontosítás szavunk helyett – mondta Kassai Lajos. - Magyar szavunk szépen leírja: össz-pont, azaz az összes ponttal kapcsolatban vagyok, ez jobban kifejezi az lovasíjászatot. Ha a talajon koncentrálok, az csupán egy pont. De ha a lovon ülök, akkor azonos figyelmet kell szentelnem a lóra és a célra. Nekünk tehát meg kell tanulni lovagolni és meg kell tanulni íjászkodni. Az a jó lovasíjász, aki mindkettő képességet egyidejűleg alkalmazza. A lóval való kapcsolat a külvilággal, a környezettel való kapcsolat szimbóluma. Eszközként vagy partnerként tekintek a lovamra? Az íjászatnál önmagamra, befelé figyelek. Ennek a két útnak egy pillanatban kell találkoznia, a vágtaugrás felső holtpontján leadott lövésben tökéletes harmóniában vagyok a lóval és a célponttal egyaránt. Az íj megfeszítése után az oldás pillanatában manifesztálódik a gondolat, a célzás szándéka. Elengedem az ideget, kirepül a nyíl. Ez egy érdekes pillanat, a gondolat cselekvéssé alakul. Ez a pillanat nagyon hasonlít Michelangelo Ádám teremtése című, a Sixtus-kápolnában látható festményére, az egymás felé mutató, ám össze nem érő ujjakra. Ezen a pillanaton keresztül kicsit közelebb tudunk kerülni Istenhez. Ebben a kis pici térben ismerhetem meg az egész Univerzum isteni természetét. Amitől fantasztikus ez az egész, hogy kapok egy visszajelzést, hogy célba találtam vagy célt tévesztettem. Ezért szerettem bele a lovasíjászatba, mert abban a pillanatban tudom, hogy harmóniában voltam-e önmagammal, az íjjal, a lóval.