Botlatókő a Gottlieb család emlékére

Szemben lakom, akkor tizenkét éves voltam, láttam, amikor elvitték őket, sírtunk, nagyon szerettem őket, ahogy mindenki, most is előttem van, ahogy szekérre rakták őket, annyira zuhogott az eső – a 85 éves Csákány Ferencné Marika idézi az 1944. május 10-én történteket: a Gottlieb házaspárt és Klára lányukat elhurcolták a csendőrök Vasvárra.

Csak később tudta meg, hogy Auschwitzban haltak meg. Most már mindenki tudhatja, hiszen emlékező macskakő őrzi a nevüket hajdani házuk előtt.

Ivan Gottlieb, Imre Gottlieb, Sara Gottlieb és Rocco Gottlieb Veronából és Firenzéből érkezett tegnap Egervárra, hogy a család felmenőinek, Ivan nagyapjának, Imre dédapjának, Rocco ükapjának emléket állítsanak, s úgynevezett stolpersteine-t, botlatókövet helyezzenek el a Széchenyi utcai hajdani szatócsbolt előtti járdában. Mostantól aki arra jár, s lenéz a lába elé, felidézheti, egykor itt lakott egy zsidó kereskedő család, amelyet a holokauszt elpusztított.

Ez a célja Günter Demnig német képzőművésznek, aki 1997-ben vállalta, hogy 10x10 centiméteres rézlapokba vésett adatokkal ellátott köveket tesz le Európa országaiban, ahonnan zsidókat hurcoltak el. Azóta több mint 60 ezer kő került a járdákba, Magyarországon is több száz.

A művész Egerváron is maga helyezte el a köveket, majd utazott is tovább, mert tegnap még Grazban is akadt hasonló feladata. (Zalában Zalaegerszegen és Nagykanizsán is találunk ilyen köveket, ha jól figyelünk a lábunk elé.)

Az egervári elhelyezésen Gyerkó Gábor, a település polgármestere szólt a falu hajdani lakóiról, s megköszönve az olaszországi hozzátartozók kezdeményezését, ígéretet tett arra, hogy a község vigyázni fog az emlékjelekre, s őrzi egykori lakói emlékét, akik ártatlanul haltak meg. Remélte, soha többé nem fordul elő a világban, hogy valakiket a származásuk miatt üldözzenek, gyilkoljanak meg.

A család nevében Ivan Gottlieb szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, hogy az édesapja, Imre már 1925-ben elhagyta Magyarországot, mert idehaza nem tanulhatott a numerus clausus miatt, de gyakran mesélt a gyerekeinek az egervári dombokról, az egervári nagypapáról, Adolf Gottliebről. A kövek elhelyezésének előkészítése sok időt vett igénybe, mondta, hiszen ők még azt sem tudták, hogy hol volt pontosan a nagyapa boltja. De a szélesebb famíliával, például a Lakos családdal (akiknek a képviselői is jelen voltak tegnap) közös kutatás eredményre vezetett, s Günter Demnig is vállalkozott az utazásra.

– A nagyapám második feleségének, Paulának a születési nevét nem sikerült kideríteni, így ő az asszonynevén szerepel a stolpersteine-en. Így látható az 1873-ban született Adolf, az 1893-ban született Paula és az 1918-ban született Klára lányuk emlékköve, akiket 1944 júliusában öltek meg az auschwitzi koncentrációs táborban.

– Klárika nagyon kedves, helyes lány volt, nem hagyta magára a szüleit, és mindegyikőjüket elégették... – állt megindultan a köveknél a szomszéd Marika.

A ceremónián betegség miatt nem tudott részt venni Adolf Gottlieb másik unokája, Berci, helyette Imre fia és annak a fia, Rocco érkezett. A családtagok nem beszélnek magyarul, de a származásukat büszkén vállalják.

– Ha úgy vesszük, az én apám is menekültként érkezett annak idején Olaszországba – utalt Ivan a történelem szabdalta sorsra.

Az emlékező ünnepen jelen voltak a zalaegerszegi hitközség tagjai is