Megnyílt Hosszú Ignácné első önálló tárlata a gyenesdiási községházán

A Keszthelyen élő alkotó negyven évnyi, az egészségügyben töltött szolgálat után vonult nyugdíjba, s – ahogyan mesélte – elfoglaltságot keresett magának. Ekkor talált rá Zalaveczki Zita festőművész szakkörére, amelynek azóta is alkotó és aktív tagja. Nem túlzás: tehetsége genetikus, hiszen nagyapja, Mikus Gyula a Balaton egyik kiemelkedő művésze volt, képei ma megtalálhatók többek között a fővárosi Magyar Nemzeti Galériában, a keszthelyi Balatoni és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban.

A családi örökséget idézte fel a kiállításmegnyitón Gál Lajos polgármester is, dicsérve a Zalaveczki-műhely tagjainak aktivitását, kreativitását, a Balaton s Zala iránti elkötelezettségét. Emlékeztetett, Gyenesdiás több mint kultúrabarát település, számos módon és programmal élteti nemzeti örökségünket, hagyományainkat, segítve, támogatva az alkotók kiteljesedését, befogadva s megmutatva az értékeket.

A tárlatot dr. Cséby Géza irodalomtörténész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, kiemelve Hosszú Ignácné képeinek sokszínűségét, hiszen a falakon portrék, tájképek, állatokat megjelenítő alkotások éppúgy láthatók, mint csendéletek, s ezek közös jellemzője a kidolgozottság és az őszinte egyértelműség, amely 

– Keszthely s környéke büszke lehet azokra a festőkre, akiket a magyar és egyetemes művészettörténet is számon tart, Egry Józseftől Károlyi Gyuláig. Öröm, hogy ma a képzőművészet ismét otthonra talál a Balaton nyugati részén is. Alkotótáborok, festőiskolák alakultak, amelyek egyre aktívabban gyűjtik maguk köré a tehetségeket. Pár évvel ezelőtt Hosszú Ignácné is így került kapcsolatba Zalaveczki Zitával, s ő meghívta kurzusára a most kiállító művészt, aki nagyapja révén már gyermekkorában kapcsolatba került a festészettel, ám ezt a szunnyadó karaktert, évtizedek elteltével ki kellett bontani. S hogy ez sikerült, arról e tárlat is tanúskodik – mondta dr. Cséby Géza.