Egzotikus állatok költöztek néhány óra erejéig Nagykanizsára

Puha tapintású a madárpók potroha, hűvös a szivárványos boa teste, a Bennett-kenguru szőre pedig olyan lágy, mint egy kismacskáé. Nem mindennapi élményben volt részük a kisgyermekeknek és felnőtteknek a kisállat-bemutató alkalmával. Közel hatvan emlős, hüllő, ízelt lábú, nagyobbrészt egzotikus állatfajt lehetett megtekinteni a kanizsai intézményben egy fővárosból érkezett fiatalember, Németh Arnold jóvoltából. A kisállat-kiállítást, terráriumot vezető 33 éves férfi gyerekkora óta rajong az egzotikus állatokért, amelyeket nem családi házában, hanem egy külön erre a célra fenntartott és mindennel felszerelt épületben tart. Olyannyira együtt létezik kedvenceivel, hogy a bánásmódnak és a nevelésnek köszönhetően bárki megsimogathat egy tarajos sült, amely normál esetben, természetes élőhelyén nem éppen veszélytelen jószág.

– A tarajos sül akár több méterre is el tudja lőni a tüskéit, pláne, ha az ételét védi. Nagyon ritka dolog, hogy a sül gyerekek közé vihető és pátyol­gatható. Ötéves a sajátom, választási korban került hozzám. Ezért lett ennyire szelíd, mert mi otthon szinte ölben neveltük. A Bennett-kengurunk szintén nagyon kedves állat, tűri a simogatást és azt is, hogy a gyerekek kézből etessék. Egy albínó hölgyet szeretnénk a későbbiekben párként mellé, mert sokszor nagyon magányos – nevetett Németh Arnold. – A tarajos sülünknek viszont van „szerelme”, ám a törvény szerint nem szaporítható saját tartásban, így utódokra esetükben nem lehet számítani. Egyébként, habár állataink mindegyike egzotikus, azaz távoli földrészek élőhelyeiről származó faj, mi már fogságban történt tenyésztés után vásároltuk őket börzéken. A törpekenguru például Hollandiából érkezett hozzánk – mesélte a kisállat-kiállítás vezetője. Hozzátette: habár a köznyelv vadállatnak titulálja őket, egyáltalán nem vadak, hanem nagyon is szelídek az említett példányok. A nevelésen múlik minden a szakember szerint. Szivárványos boa, görény, botsáska, csincsilla, tarantula, szakállas agáma, leguán, tobozosfarkú gyík – felsorolni is nehéz a sok különleges állatot, amelyek a Németh család terráriumában ugyan egy helyen élnek, eredetileg, földrajzilag viszont egymástól távoli országokban. Eltérő életkörülmények és igények közt, amelyeket szigorúan be kell tartani a gazdájuknak.

– Ahányan vannak, annyiféle bánásmódot, hőmérsékletet, táplálékot, életteret igényelnek – folytatta Németh Arnold. – Vannak segítőim a tartásukban: a feleségem mellett jó pár barátomra is számíthatok ebben. Gyermekkoromban kezdődött a szenvedélyem, egy kissiklóval és egy agámával. S ma már ez jelenti a munkámat is. Azóta folyamatosan gyűjtöm az állatokat. Két kislányunk számára is teljesen természetes, hogy apa nagyon szereti az állatait. Ők is megszokták és kedvelik őket, ám ez nyilván nem azt jelenti, hogy például a boa szabadon csúszik a nappalinkban. Ahogy a kiállításokon, úgy otthonunkban is csak felügyelet mellett nézhetik meg a gyerekek őket – jegyezte meg a fiatalember.

Mint fogalmazott, nagyon szigorú előírásoknak kell megfelelni, hogy valaki ilyen állatokat tarthasson. Továbbá hetente speciális állatorvosi ellenőrzés szükséges, s ha netán nem lenne rendben valami, akkor az a végét jelenthetné a tartásnak.

– Csak olyan állataink vannak, amelyeket az előírások megengednek. Nincsen például mérges kígyónk, mert azt tilos házban tartani, a veszélyes állatok nagyobb részéhez hasonlóan. Régebben volt krokodilunk, ám idővel elajándékoztuk egy állatkertnek, mert olyan szigorú keretek közt kellett tartani, hogy arra nem volt módunk. Ha valaki ilyen állatokat szeretne, jobb, ha tudja, nem napi pár óra munkával jár a nevelésük, ellátásuk. Tanulni is kell, szakmai tapasztalatot szerezni – ez szintén előírás – a tartásukhoz. Azonban számomra minden fáradságot megér, mert nagyon szeretem őket – így Németh Arnold.