Karády Katalinnal a döntőben – A kanizsai diákok elsők lettek az Estörin

Nem adták könnyen a győzelmet

Az idei verseny – amelynek feladatsorait az Esterházy Privatstiftung és az Esterházy Magyarország Alapítvány delegáltjaiból és történelemtanárokból álló bizottság állította össze – tematikájában eltért az eddigiektől: fókuszában nem az Esterházy-család története állt. Ezúttal az 1930-as évektől, a politikai jobbratolódástól a kommunista hatalomátvételen keresztül az 1956-os forradalomig és az azt követő megtorlásig tartó időszakot kellett feldolgozni. A múlt század történelmi viharait, politikai, ideológiai szélsőségeit sorsfordító személyek portréin, történetein keresztül tanulmányozták a versenyzők.

– Nem volt könnyű dolguk a 10/a osztályos diákjainknak, hiszen a 20. századot még nem tanulták – fogalmazott Alexa Péter és Alexa Mercédesz felkészítő pedagógus. – Kicsit félve fogtunk neki, de a kiválasztott fiatalok szeretik a történelmet, ezért örömmel vállalták az extra kihívást. Az első forduló feladata az volt, hogy keressünk a saját pátriánkban olyan embert, aki abban az időszakban jelentőset alkotott és lokálpatriótaként mindenki büszke lehet a munkásságára. Hamar rátaláltunk a két világháború közötti Nagykanizsa emblematikus figurájára, dr. Krátky István polgármesterre, aki 14 éven keresztül irányította a várost. Fata Flóra, Orbán Dorina és Dömötör Zsóka írt egy esszét, amely a városvezető feleségének fiktív naplójába engedett betekintést. A kivételesen jól sikerült munkával továbbjutottak a Magyar Tudományos Akadémián rendezett középdöntőbe. Ide egy látványos, interaktív prezentációval készültek, mely a nézőket kanizsai sétára invitálta, amelyen a Krátky regnálása idején készült épületeket és köztéri alkotásokat mutatták be.

A fiatalok felkészültsége ismét magával ragadta a történészekből és muzeológusokból álló ítészeket. Így a kismartoni Esterházy-kastélyban tartott döntőbe kerültek. Azonban időközben helycsere történt a Perfetti Sconosciuti (Tökéletes idegenek) fantázianevű csapatban. Dömötör Zsókának a döntő idején egy másik történelemversenyen kellett bizonyítania, s a tanulmányai szempontjából azt fontosabbnak ítélte, így az ugyancsak tizedikes Sipos Barnabás vállalta a részvételt.

– A folytatás még több izgalmat tartogatott – hangsúlyozták a pedagógusok. – A döntőben egy 20. századi személyiség életét, tetteit kellett feldolgozni. Mi a történelemben és művészetben egyaránt nagy hatású színésznőt, Karády Katalint kaptuk. Róla csak kevesen tudják, hogy a második világháború végén sokat tett a zsidók megmentéséért. Olyan digitális háttérrel alátámasztott négyperces, dramaturgiailag hatásos jelenetet mutattunk be, amelyben Karády kettős szerepben jelent meg. A tehetséges, szárnyát bontogató művésznőt Flóra, míg a végzet asszonyát Dorina formálta meg. A további feladatok sorában képeket kellett posztolni, s bizonyos alkalmazásokat letölteni ahhoz, hogy a megoldások sikerüljenek. A gyerekek számára sok tekintetben ez az országban egyedülálló verseny a jövő, ugyanis nem nagyon tudjuk felülírni a körülöttünk lévő világ erőteljes impulzusait csak a száraz tananyag átadásával. Digitális eszközök segítségével dolgoztak, kideríthették például, hogy bizonyos történelmi személyiségek ismerhették volna-e egymást a népszerű internetes közösségi oldalakon.

A fiatalok jó élményeket szereztek

A fiatalokat ámultba ejtette a verseny közvetlensége. Dömötör Zsóka az első két fordulóban szerepelt, de számára is rendkívül megindító volt betekinteni egy olyan ember életébe, mint Krátky István. Rajta keresztül közel kerülhettek a helytörténet azon korszakához, amikor a lokálpatrióta városvezető alkotott, akit szimpatikus, követendő példának tart ma is. Fata Flóra és Orbán Dorina szerint mind-egyik forduló komoly izgalmakat hozott, de higgadtak maradtak és talán ezért győzhettek. Jóleső érzéssel töltötte el őket az időutazás, hiszen olyan korba kellett belehelyezniük magukat, mely kissé átformálta a lelküket. Sipos Barnabás ugyan friss emberként cseppent a versenybe, ám élete egyik meghatározó élményeként tekint vissza rá.

– Szinte közvetlen szálakkal kötődünk ezekhez az eseményekhez, a nagyszüleimtől nagyon sokat megtudtam arról a korszakról, ráadásul holokauszt­áldozatok is vannak a családunkban – mesélte. – Érdekes és inspiráló, ahogy visszanézhettünk az életünkre, hogy mi mindenünk van és mit kaptunk meg az ő szenvedésük árán.