Az erős gazdasághoz erős kamara kell

- A szocialista kormány alatt a kamara szinte mindenre nemet mondott. Miért változtattak ezen a szokáson?

- Nem gondolnám, hogy nemet mondtunk volna. Kiálltunk minden egyes gazdasági program mellett, kivéve akkor, amikor azt láttuk, hogy rossz irányba megyünk - szögezte le Parragh László. - A kritikánkat először szűk körben fogalmaztuk meg, fehér asztal mellett, elegánsan, udvariasan, de amikor láttuk, hogy ennek nincs semmilyen hatása, akkor szólaltunk meg határozottabban, s akkor romlott meg valóban a viszonyunk a kormányzattal. Sajnos, az élet minket igazolt. Mert 2006-ban mi azt mondtuk, hogy a konvergencia program divergenciát hoz - tehát nem felzárkózunk, hanem leszakadunk -, hogy az uniós pénzeket betonba öntjük: ravatalozókat és főtereket újítunk fel, ahelyett, hogy a gazdaságot fejlesztenénk. Elmondtuk, hogy nem lesz eurónk 2010-re, hogy az államháztartás hiánya magasabb lesz, mint ami a költségvetésben szerepel, s komoly problémáink lesznek ennek következtében. Most azt látjuk, hogy a kormány megértette: az egyensúly mellett növekedésre is szükség van a gazdaság számára, mert az abszolút egyensúlyi állapot a nulla. Tehát ha csak egyensúlyra törekszik egy költségvetés, akkor az előbb-utóbb tönkremegy. Sajnos ez is így alakult az elmúlt években.

Parragh László állítja: azok a lépések, amiket a mostani kormányzat tett, pontosan beleilleszkednek a kamara elvárásaiba. Megemlítette az adó, illetve a nyugdíjrendszer, a képzés valamennyi területe és a fejlesztéspolitika megváltoztatását.

- A forint gyengülése a kormányváltással sem állt meg. Milyen hatással van ez a gazdaságra, a vállalkozói szférára?

- Ez nagyon paradox, ugyanis az eladósodottság akkor keletkezett, amikor a forint erős volt, így szinte minden jövedelemtulajdonos - a lakosság, a vállalkozások, az állam, illetve az önkormányzati szféra - jelentős árfolyam veszteséget kell hogy elkönyveljen. Ha a forint gyenge, az erősíti az exportunkat, és ez jó, viszont a hitel visszafizetés szempontjából nagyon rossz a vállalkozásoknak. Egyszerűen nincs jó válasz a mostani helyzetre. Az eladósodottság mértékét kellene csökkenteni, remélem csökkenni is fog.

- Mi a véleménye a Széchenyi-terv folytatásáról, megfelelőek-e a prioritásai, s mennyire vonták be az előkészítésébe a kamarát?

- A prioritásokkal egyetértünk, ugyanezeket mondtuk és javasoltuk éveken át, s bevontak minket az előkészítésbe. Ami a pályázatokat illeti: ott lényeges egyszerűsítés történt. Míg az Új Magyarország Fejlesztési Tervben több mint 800 pályázati jogcím volt, ebben mindössze mintegy 90 szerepel. Ezáltal egy-egy jogcímen több mindenre, például munkahelyteremtésre, ingatlan beruházásra, technológia-fejlesztésre is lehet pályázni. Egyszerűbbé vált a nyelvezete, s reméljük, hogy a pályázati elbírálás is gyorsabb lesz. A döntési mechanizmusba sokkal több objektív elem került bele, tehát ha valamely pályázó teljesíti a feltételeket, akkor alanyi jogon jár neki a pénz.

- Számít-e arra, hogy esetleg a bóvli kategóriába kerülhet a magyar államkötvény?

- Ha most egy reális közgazdász választ vár tőlem, akkor azt mondanám, hogy nem. De ma a nemzetközi pénzügyi világ szemében Magyarország egy olyan renitens ország, amely okán nagyon sok minden elképzelhető. Az látszik, hogy minket most büntetnek, mert mi most olyasmiket teszünk, ami korábban tabunak tűnt. Ezért pedig sok olyasmi is bekövetkezhet, amire józan logikával az ember nem gondolna. Szerintem nem kerülhetünk bóvli kategóriába, mert stabil a költségvetés. Az a kulcskérdés, hogy azt a két-három évet, amit a költségvetési egyensúlyban a kormányzat a válságadókkal megnyert, fel tudja-e használni a strukturális reformok végigvitelére. Ezt mi már régóta mondjuk, minden egyes kormány idején hangoztatva: a fönntarthatóság feltétele a strukturális reformok végigvitele.

- Dacára a kamarát népszerűsítő intézkedéseknek, a vállalkozók mégsem térnek vissza tömegesen a kamara szárnyai alá. Mi az oka a hiányos lefedettségnek?

- Nem gondolom, hogy hiányos. A világon vannak kötelező, illetve önkéntes tagságú kamarák, s Magyarországon tíz éve önkéntes tagságú a rendszer. Az ilyenekkel összehasonlítva nálunk sokkal erősebb az önkéntes bázisú kamara, hiszen vagy 35 ezer fizető tagunk van. Ami a jövőt illeti: gazdaságpolitikai döntés, hogy felvállalja-e a politika a kamara kötelező tagságúvá tételét. Ha megnézzük a verseny országainkat, vagy akikhez tartozni akarunk - Ausztriát, Németországot, Franciaországot, Hollandiát, Olaszországot -, akkor azt látjuk, hogy ezek mind kötelező tagsággal működnek. Minél atomizáltabb egy gazdaság, annál könnyebb pozíciót szerezni, monopóliumot fenntartani, s ez nem lehet a mi érdekünk.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke búcsúzóul még hozzátette: erős gazdasághoz erős kamara kell, s azért is lobbiznak a kamarai törvény mellett, mert egy fegyelmezettebb, szervezettebb gazdaság mindenki számára jó.