A lavinaomlás után emberi testrészek hevertek szerte a hóban

- Évekkel ezelőtt a barátokkal a határmenti országok síparadicsomait rendszeresen látogattuk, és már akkor tetszettek a hegyek - kezdte a 31 éves Horváth Tibor. - Aztán egy marokkói kirándulás alkalmával három napot túráztunk az Atlasz hegység, ahol a legmagasabb csúcsra, a 4167 méteres Jbel Toubkal-ra is felkapaszkodtunk.

Az élmény nagy hatással volt az akkor 28 éves Horváth Tiborra, aki eldöntötte akár még magasabb csúcsokat is megmászna. Ezért elvégezte a téli, majd a nyári magashegyi tanfolyamot, sőt hivatlos sziklamászó oklevéllel is rendelkezik. Többször járt Erdélyben és a Tátrában, s közben a rutinos hegymászókkal kötött barátságot. Köztük Erőss Zsolttal, akinek a jobb lábát térdtől lefelé amputálni kellett januárban egy magas-tátrai lavinabalesetet követően.

 - Mindenki tudta, hogy Zsolt mire készül, így amikor megemlítette, hogy bevenne a "buliba" némi hezitálás után igent mondtam  folytatta Tibor. - Ugyan hegymászó körökben a Cho Oyu (Türkiz istennő) a Himalája könnyebben megmászható nyolcezres csúcsai közé tartozik, jó tudtam ez a - Zsolt protézise miatt - rehabilitációs expedíció nekem is a beavatási szertartásom lesz.

A Szlankó Zoltán, Kollmann András, Kollár Lajos, Kelemen Ferenc, Tóth Zsolt, Erőss Zsolt és a surdi Horváth Tibor alkotta alakulat augusztus 29-én indult repülővel Nepál fővárosába, Kathmanduba.

- Az extrém körülmények miatt kizárólag különleges expedíciós felszerelésre volt szükségünk - tette hozzá Horváth Tibor. - Az egyenként közel 160 kilogrammot nyomó csomagokba a dupla belsejű magashegyi bakancs éppúgy került, mint pehelykabát, vízálló sátor vagy speciális kézre erősíthető mászógép. No és persze élelmiszerek.

Horváth Tibor elmondta: kedvenc ételeikből választottak a hosszú útra, amik könnyedén emészthetőek. A bőröndökbe ezen kívül még különféle húskészítmények, két kiló csokoládé és italporok kerültek.

A kalandok már a kathmandui Ang Rita Treks and Expeditions irodánál elkezdődtek, hiszen a csúcsengedély, s a kínai vízum is nehézkesen készült el. A magyarok itt találkoztak először a serpáikkal: Navang a vízhordásért felelt, míg Gyalszen konyhai, Paszang pedig szakács teendőket látott el. Gyalszen ráadásul fiatal korában dolgozott együtt a Himaláját elsőként megmászó Tenzing Norgay serpával is. Tehát a rehab expedíció jó kezekben volt, már csak el kellett jutni az Cho Oyu csúcsára.

- Először az 5400 méteren található alaptáborba vágytunk - mesélte Tibor. - A csomagok cipeléséhez a bivalyszerű helyi állatot a jakot kellett bérelni, melyek ha jó napjuk van akár 60 kilogrammal is felbaktatnak a hegyre. Úton Tibet felé földcsúszamlások nehezítették az előrejutást. 100 kilométert 12 óra alatt teljesítettünk. Elmosott házak, s zokogó helyiek között lavírozva nyakig sárban értük el a kínai határt.

Tibor elmondása szerint az átkelő inkább egy szemétdombra hasonlított, aminek az oldalában két rozsdás dobozban kezelték a vízumot. Kapásból - érthetetlen okokból kifolyólag - elkobozták az almakészletünket, s alaposan átfésülték a csomagjaikat pedig jól tudták hegymászókkal van dolguk.

- Aztán következett a túra talán legnehezebb része, amikor a szervezetünket hozzá kellett szoktatni az 5200 méteres magassághoz - magyarázta Tibor. - Az Everest lábánál állva szinte mindenkit erős fejfájás kínzott.

A legjobban az Erőss Zsoltról filmet készítő Tóth Zsolt operatőrt viselték meg a körülmények, így mivel súlyos oxigénhiánnyal küzdött Kelemen Ferenccel együtt elindult haza. Horváth Tibor szervezete viszont nem tiltakozott, s elindulhattak a 6400 méteren fekvő táborba. Az út során a monton gyaloglást nehezen bírta a műlábbal mászó, Erőss Zsolt, míg a csapatnak az óriási sziklákkal és a jeges gleccserekkel gyűlt meg a bajuk. Tomboltak a mínuszok, szakadt a hó, amikor a csapat megpillantotta az expedíciók sátrait. A zászlók alapján több, mint harmincat számoltak össze.

- Mintha színes cukrokkal terítették volna be a sziklákat - így Tibor. - Elképesztő látvány volt, ám sokáig nem gyönyörködhettünk,  hisz nekünk is fel kellett verni a sátrunkat.

A maroknyi csapat még elérte a 7100 méteres magasságot, de a havazás és a viharos erejű szél keresztülhúzta a számításukat, ezért le kellett mondaniuk a csúcstámadásról.
- Erőss Zsolt az utolsó pillanatig reménykedett, de amikor egy serpa csapatot letarolt a lavina, úgy döntött nem kockáztat, s lejön - mondta Horváth Tibor. - A lavina ilyenkor mindent visz, senkit sem kímél. Borzasztó látvány, hiszen ilyenkor a hó alól fagyott emberek holttestei vagy csak a végtagjaik kerülnek elő.

Zuhany egy hónap alatt kétszer

A surdi Horváth Tibort a tisztálkodás hiánya viselte meg a legjobban. Bár a többiektől eltérően ő egy hónap alatt kétszer(!) is zuhanyzott. Utóbbi szó erősnek tűnhet, hiszen a jeget forrósította fel, s egy zuhanysátorban magára öntötte. Alsóneműt viszont ez idő alatt nem cserélt, sőt a borotválkozást is kihagyta. Az étkezéssel is meggyűlt a baja, s mivel nem volt súlyfeleslege az izmából veszített.