A mundér becsülete (kommentár)

Merthogy Európában elvileg az illető pártfüggetlenül szolgálta hazáját posztján, ebből következően – ha van még benne ambíció – a folytatáshoz sem férhet kétség ebből a szempontból. De hát mi Magyarországon vagyunk, a volt szocialista tagállamok egyikében, ahol a rendszerváltást megelőző cirka negyvenöt évben a fegyveres testületek tagjai egyértelműen az egypártrendszert védelmezték – és ebből következően a régi nómenklatúra szereplői voltak –, így, ha leszereltek és közéleti szerepet vállaltak, sem igen tudtak, akartak váltani. Így a fegyveres testületek dolgozóira – akik az előző rendszerben is aktívak voltak – elvileg bármikor rásüthető a bélyeg, miszerint a közéleti szerepvállalás során elfogultak lesznek, és az egykori uralkodó párt érdekében fejtik majd ki tevékenységüket. De még ezzel a szándékkal sem lehet baj egy jól működő demokráciában, hiszen nemcsak saját döntésükön múlik, hogy politikai pályára lépnek-e, hanem azon is, hogy lesznek- e szavazók, akik bejuttatják őket a grémiumokba. Vagyis ugyanúgy meg kell majd küzdeniük azért, hogy bejussanak a testületekbe, a parlamentbe, mint bárki másnak. Ráadásul meg kell küzdeniük egy súlyos előítélettel is.