Vérlázító tervezet: pénzt vagy éveket?

Az elképzelések szerint a nyugállományban lévők, akik nem dolgoznak és nem is vállalnak munkát, eldönthetik, visszatérnek-e a munka világába, ám a közös megegyezéssel távozottaknál erről külön kell egyeztetni.

Azt viszont szankcionálják, ha valaki nyugdíj mellett bejelentés nélkül munkát vállal. A feketemunkáért büntetnék a munkaadót és a dolgozót is: első esetben a minimálbér egyszeresének, másodszor kétszeresének megfelelő mértékű bírsággal. A második eset után már nem kerülhet vissza aktív állományba akkor se, ha úgy határoz, hivatásosként visszafoglalkoztatását kéri. Aki úgy dönt, nyugállományban marad, és nem megy vissza dolgozni, azt - a rá irányadó nyugdíjkorhatártól - most 65 év felett illeti meg a teljes nyugdíj. A nyugdíjkorhatár eléréséig az általános szabályok szerint a nyugdíjából 16 százalékos adót fizet, de a levonással terhelt nyugdíj összege nem lehet kevesebb a mindenkori minimálbér másfélszeresénél.

A nyugállományban lévő és jelenleg dolgozónak pedig választania kell a nyugdíj és a munka között. Aki a magánszektorban szerez jövedelmet, az nyugdíjával összevontan adózik majd utánuk.

- Ezt az elemet még el tudom fogadni - reagált Jákli Rudolf, aki 26 év szolgálati idővel a háta mögött 44 évesen vonult szolgálati nyugdíjba 2000-ben. Anno hivatásos katonaként kezdte, majd a rendőrségre került a közgazdász végzettségű férfi.

- A rendőrség gazdaságvédelmi osztályán dolgoztam, de az 1999-ben megszűnt, illetve más hatósághoz került. Nem engedtek el áthelyezéssel, ezért nem volt más választásom. Nem a pénz vezérelt, hiszen a törvény szerint 50 éves koromig csak a megállapított nyugdíj felét kaphattam, először 26 ezer forintot. Szerencsére nyugállományúként dolgozhattam az adórendőrségnél, de az is megszűnt 2005-ben, így az utcára kerültem. Újra az aktív szolgálat már szóba se került, el nem tudom képzelni, hogy kerülhetnék most vissza az állományba 55 évesen. Szerintem az egészségi, fizikai követelményeknek se felelnék meg. Most oktatásból jutok jövedelemhez a nyugdíj mellett. Ha valamelyiket elveszítem, nem tudok megélni, családom van, hitelem - magyarázta. - Legrosszabb azonban a bizonytalanság, nem tudjuk mi lesz? Arról nem is beszélve, milyen teljesítmény várható azoktól, akiket visszakényszerítenek a munkába - tette hozzá.

A javaslat szerint felfüggesztik nyugdíjának folyósítását azoknak, akik az állami szektorban tisztviselőként, alkalmazottként dolgoznak.

- Nem szeretnék névvel nyilatkozni, mert nem elég hogy elveszik a nyugdíjamat, de még ki is rúgnak az állásomból, ha elmondom a véleményemet - reagált érdeklődésünkre az az ötvenes évei elején járó munkavállaló, aki egyenruhában töltött több mint 25 év után ment szolgálati nyugdíjba és utána állami hivatalba került. - Nincs kétségem, hogy a kormány végigerőlteti akaratát, függetlenül attól, hogy ezzel hazai és nemzetközi jogszabályokat is sért. Az egyéneknek azonban korlátozottak az érdekérvényesítéshez a lehetőségeik. Pereskedhetnek, de ez évekig fog tartani, márpedig addig is meg kell élni - vetítette előre.

A tervezet szerint, akik hivatásos állományba kerülnek vissza, a korábbi nyugdíjukkal azonos nettó illetményben részesülnek, amely nem lehet kevesebb a mindenkori minimálbér másfélszeresénél.

- Én úgy gondolom, engem ez nem érint, mert nem korkedvezménnyel és nem egészségügyi okokból vonultam szolgálati nyugdíjba. Felmentettek a beosztásomból és nyugállományba helyeztek, nekem akkor 29 év munkaviszonyt ismertek el - foglalta össze az 52 éves Jánoki Lajos, aki szolgálati nyugdíjba vonulása előtt az egerszegi tűzoltóparancsok helyettese volt.

- Szerintem szerzett jogokat sért a tervezett intézkedés, ami jogbizonytalanságot teremt - foglalta össze.

A még aktívaknak a kormány azt ajánlja, hogy a mindenkori nyugdíjkorhatárhoz képest - jelenleg 65 év - öt évvel korábban, azaz 60 évesen vonulhatnak nyugdíjba. Pluszfeltétel, hogy harminc év tényleges - a jogszabályok alapján elismert szolgálati idő figyelembevételével - szolgálati viszonyt kell teljesíteni. A hivatásos életpályamodellben a hosszabb szolgálati idő elismeréséül az 50 év feletti állomány illetményrendszere pedig progresszíven emelkedne. A hivatásos állományú és a parancsnok 25 tényleges szolgálati és betöltött 52. életév együttes meglétekor a tényleges nyugdíjkorhatár eléréséig kérheti könnyített szolgálatban foglalkoztatását. A felső korhatár elérésekor a hivatásos szolgálatot teljesítő választhat, nyugdíjba vonul, vagy tovább foglalkoztatják.

A Pintér-féle javaslat szerint, akik 40-70 százalékos egészségkárosodással kerültek nyugállományba, azok állapotát felülvizsgálják, majd döntenek foglalkoztathatóságukról.

Amennyiben az érintett nyugdíjasoknál az egészségkárosodás mértéke a 40 százalékot nem haladja meg - egészségügyi alkalmassági vizsgálatot követően - visszafoglalkoztatásra kerülnek, vagy esetükben is érvényesül a második kategóriában szereplő önkéntesség. A 70 százalékos határ feletti rokkantak ellátása viszont nem változik.


Lapozzon!

OLDALTÖRÉS: Elfogadhatatlan a terv

Elfogadhatatlan a terv 


Ezt a tervezetet nem tudjuk elfogadni, kezdte érdeklődésünkre Salamon Lajos, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének országos választmányi elnöke, aki részt vett a tárgyalásokon. 

Elfogadhatatlan a terv 


Ezt a tervezetet nem tudjuk elfogadni, kezdte érdeklődésünkre Salamon Lajos, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének országos választmányi elnöke, aki részt vett a tárgyalásokon. 

Elfogadhatatlan a terv 


Ezt a tervezetet nem tudjuk elfogadni, kezdte érdeklődésünkre Salamon Lajos, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének országos választmányi elnöke, aki részt vett a tárgyalásokon. 

 – Nagyon sok minden szóba került a megbeszéléseken, egyebek mellett a rendvédelmi szervezeteken belüli egységes munkaidő bevezetése. Ez azt jeleni, hogy a tűzoltók is 40 órát dolgozzanak hetente, a jelenlegi 48 helyett. Ettől Pintér Sándor eddig nem zárkózott el. A legutóbbi egyeztetésre viszont az került, hogy a miniszter augusztus 31-ig megvizsgálja az egységesítés lehetőségét, ami elfogadhatatlan. Nem látjuk az aktívaknak a kedvezményeket se, mert az nem tekinthető annak, hogy valaki 60 éves korban 30 éves szolgálati idő után mehet el teljes nyugdíjba. A kormány végrehajthatatlan javaslatot terjesztett elő, amelyről tudja, hogy a bíróságokon, nemzetközi fórumokon elbukik. Csakhogy ezek a perek évekig tartanak, addig meg éhen halunk. A tervezetben ugyanis az szerepel, ha valaki nem fogadja el a reaktiválást, a munkát, akkor három hónap alatt, lépésenként elvonnák a nyugdíját és helyette szociális járadékot kapna, ami húszonpárezer forint. Ehhez képest lenne alternatíva, hogy 52 éves korig kell dolgozni és ha megvan a 25 év szolgálati idő, eldöntheti, hogy a nyugdíjasoknak felajánlott két lehetőség közül melyiket válassza. De mit tesznek azzal, aki elérte a szolgálati időt, s még nincs 52 éves, viszont szolgálatra alkalmatlanná válik fizikai, egészségügyi okból, ám még nem rokkant? Erre a minisztert azt mondta, sajnálja, ki kell vezetni a rendszerből, civil munkát kell felajánlani. S ha nincs? Huszonöt év szolgálat után eldobjuk azokat az embereket? – kérdezte.  

OLDALTÖRÉS: Szerintem - Arany Gábor jegyzete

SZERINTEM – Arany Gábor jegyzete 


Nem vitatható: vérlázító, hogy fiatal, életerős emberek tisztes nyugdíjért hagyják ott hivatásukat, mert így járnak jobban. Vérlázító az is, ahogy a kormány ennek most nekiment. Ráadásul azt a Pintér Sándort küldték tárgyalni az egyenruhásokhoz, aki maga is szolgálati nyugdíjba vonult 47 évesen, 1996-ban, hogy negyedszázad állami állás után röviddel milliárdos vállalkozóként bukkanjon fel a Fidesz oldalán. Az biztos, magyar rendőrség és a többi egyenruhás szervezet szétzilálásának sokat látott szemtanúja ő, hisz´ karrierjét 1972-ben kezdte. Ahogy neki, másnak sem volt szava, amikor a rendszerváltáskor annyi más szakma nyugdíjfeltételeit szigorították, de az egyenruhásokét nem. Nem szólt, mert tudta, a politika legegyszerűbben úgy szabadulhat meg sok „régi embertől” , ha szolgálati nyugdíjba küldik őket. Pedig lehetett tudni, ez nem finanszírozható, mert az egész nyugdíjrendszer összedől. Ezért született 1997-ben az a reform, ami a magánpénztárakat is megteremtette, és aminek vagyonát most a kormány lenyúlta. De ez a pénz sem lesz elég, ezért hamarosan nemcsak az egyenruhások ellen fognak hangulatot kelteni a politikusok, akik hallgatnak felelősségükről, hogy milyen pazarlóan bántak az emberi értékekkel az elmúlt két évtizedben. 

SZERINTEM – Arany Gábor jegyzete 


Nem vitatható: vérlázító, hogy fiatal, életerős emberek tisztes nyugdíjért hagyják ott hivatásukat, mert így járnak jobban. Vérlázító az is, ahogy a kormány ennek most nekiment. Ráadásul azt a Pintér Sándort küldték tárgyalni az egyenruhásokhoz, aki maga is szolgálati nyugdíjba vonult 47 évesen, 1996-ban, hogy negyedszázad állami állás után röviddel milliárdos vállalkozóként bukkanjon fel a Fidesz oldalán. Az biztos, magyar rendőrség és a többi egyenruhás szervezet szétzilálásának sokat látott szemtanúja ő, hisz´ karrierjét 1972-ben kezdte. Ahogy neki, másnak sem volt szava, amikor a rendszerváltáskor annyi más szakma nyugdíjfeltételeit szigorították, de az egyenruhásokét nem. Nem szólt, mert tudta, a politika legegyszerűbben úgy szabadulhat meg sok „régi embertől” , ha szolgálati nyugdíjba küldik őket. Pedig lehetett tudni, ez nem finanszírozható, mert az egész nyugdíjrendszer összedől. Ezért született 1997-ben az a reform, ami a magánpénztárakat is megteremtette, és aminek vagyonát most a kormány lenyúlta. De ez a pénz sem lesz elég, ezért hamarosan nemcsak az egyenruhások ellen fognak hangulatot kelteni a politikusok, akik hallgatnak felelősségükről, hogy milyen pazarlóan bántak az emberi értékekkel az elmúlt két évtizedben. 

SZERINTEM – Arany Gábor jegyzete 


Nem vitatható: vérlázító, hogy fiatal, életerős emberek tisztes nyugdíjért hagyják ott hivatásukat, mert így járnak jobban. Vérlázító az is, ahogy a kormány ennek most nekiment. Ráadásul azt a Pintér Sándort küldték tárgyalni az egyenruhásokhoz, aki maga is szolgálati nyugdíjba vonult 47 évesen, 1996-ban, hogy negyedszázad állami állás után röviddel milliárdos vállalkozóként bukkanjon fel a Fidesz oldalán. Az biztos, magyar rendőrség és a többi egyenruhás szervezet szétzilálásának sokat látott szemtanúja ő, hisz´ karrierjét 1972-ben kezdte. Ahogy neki, másnak sem volt szava, amikor a rendszerváltáskor annyi más szakma nyugdíjfeltételeit szigorították, de az egyenruhásokét nem. Nem szólt, mert tudta, a politika legegyszerűbben úgy szabadulhat meg sok „régi embertől” , ha szolgálati nyugdíjba küldik őket. Pedig lehetett tudni, ez nem finanszírozható, mert az egész nyugdíjrendszer összedől. Ezért született 1997-ben az a reform, ami a magánpénztárakat is megteremtette, és aminek vagyonát most a kormány lenyúlta. De ez a pénz sem lesz elég, ezért hamarosan nemcsak az egyenruhások ellen fognak hangulatot kelteni a politikusok, akik hallgatnak felelősségükről, hogy milyen pazarlóan bántak az emberi értékekkel az elmúlt két évtizedben.