Az árnyékos oldalon: látásromlás, nem a monitortól

Egyre több közintézményben nyújtanak segítséget az eligazodáshoz az úgynevezett Braille-, azaz dombornyomott pontírással készült táblák, s van már így íródott Biblia is. Sajnos azonban ezen lehetőségekkel sem tud élni mindenki.

Az éppen holnap 76 esztendős Kálmi Istvánné például 4 évesen veszítette el látását egy betegség, agyhártyagyulladás következtében, ezért aztán eleve nem tanult meg sem írni, sem olvasni – ami viszont nélkülözhetetlen a Braille elsajátításához.

- Az utcán még elközlekedem, de az arcokat már nem látom – magyarázta a néni. – A táblák feliratait sem, de ha látnám, az se sokat segítene. – Sajnos, a vakságom miatt nem tudok írni-olvasni. Most beiratkoztam egy Braille-tanfolyamra, de feladtam, mert a szemem nem bírja – így Kálmi Istvánné.

Nem véletlen az egyes szám: Magdi néni már csak bal szemével lát valamicskét – egyre kevesebbet – a jobb ugyanis üveg. Ennek ellenére bátran nekivág a városnak. Van, hogy gyalogosan, máskor busszal. Olyankor mindig megkérdi a megállóban várakozókat: melyik járat gördül be éppen? Van, aki visszakérdez: hát nem látja?! Talán más lenne a helyzet, ha használná a vakok hagyományos fehér botját. De nem szívesen indul el vele, mert a magasságához képest szerinte túl hosszú, csak akadályozza.

Vele ellentétben a szintén Nagykanizsán, a Berzsenyi utcában lakó Nagy Istvánné él a már-már emblematikusnak számító segédeszköz adta lehetőséggel – akkor is, ha segítővel hagyja el otthonát.

KÖRVONALAK
A 67 esztendős asszony évek óta egyedül tölti napjait lakásában, legfontosabb szórakozása a televíziózás. Igen, nem elírás: rendkívüli módon szereti a filmeket – mint mondta, bár csak színeket és körvonalakat lát, ha hallja a hangot, általában előre tudja, mi lesz a következő filmkockában. S meglepően ügyesen közlekedik a lakásban, az asztalok, székek és helyiségek között – igaz, mondta nevetve, bőven volt ideje megszokni. Konyhaszekrénye munkalapján pedig esztétikus tartóban tucatnyi kés sorakozik.

Kérdésemre, vajon használja-e őket vagy csak a berendezés részét képezik, azt mondta: persze, rendszeresen sürög-forog a konyhában. Olyankor aztán gyakran előfordul, hogy a késsel való foglalatosságot valamelyik ujja vége bánja. Főzni is szokott: „beszélő” mérleg segíti az ízesítők kiporciózásában, melyeket a könnyebb beazonosíthatóság érdekében más-más edényben tárol. De még így is megesik, hogy só helyett cukor kerül a levesbe...

– Rövidlátó voltam, s a terhesség, pontosabban szülés után, 1974-ben teljesen elvesztettem a látásom – idézte fel tragédiáját az amúgy tanító végzettségű asszony. – Egyik pillanatról a másikra – két hónapos lányommal a lottózóban már alig tudtam kitölteni a szelvényt. Mintha valami szürke függöny úszott volna a szemeim elé. Később kiderült, sérült a látóideg és levált a retina.

Nagy Istvánné mindennapjait 6 évig segítette Luxi, a labrador vakvezető kutya. A hűséges eb három éve nincs vele, egy májbetegség miatt kimúlt. Mint mondta, az okos négylábú pontosan tudta, hol, melyik forgalmi helyzetben kell megállnia vagy épp elindulnia, de figyelmeztette a lépcsőkre, gödrökre is. Jobb volt, mint a „kétlábú” segítők – utóbbiaknál ugyanis megesik, hogy későn szólnak.

Mint mondta, máig érzi a kutyus hiányát, de másikat semmiképp nem akar helyette, annyira megviselte a halála. Néha, amikor eszébe jut, beteszi a videókazettát, amin Luxi ugat – s máris látja maga előtt. Apropó, kísérő: ha valahova menni akar, legalább egy nappal előbb el kell kezdenie „szervezkedni”, mert természetesen, mindenkinek megvan a saját dolga.

Gyakran segít neki a sógornője, Kucskó Mária. S hogy Nagyné szerint mi lenne a legnagyobb segítség látássérült embertársainknak? Ki nem találnák: a munka.
– Nekem már nem, de a fiatalabbaknak fontos lenne, hogy tartozzanak valahova, érezhessék, hogy van hely, ahol még számítanak rájuk – mondta.

Hasonló gondokat érzékel a Lentiben élő Kovács Béla, a Vakok és Gyengénlátók Zala Megyei Egyesülete elnöke is, aki pénteken Zalaszentgróton, a megyei Fehér bot napi rendezvényen beszélt tapasztalatairól.
– Sokszor nem is pénz, hanem jóindulat, jószándék, tenni akarás kell ahhoz, hogy a fogyatékkal élő emberek segítséget kapjanak – hangsúlyozta.

Hozzátette, sajnos a társadalombiztosítás minimális segédeszköz- beszerzést támogat, ezért is határoztak úgy, hogy offenzívát indítanak: a fogyatékos emberek életminőségének javítása érdekében az érintettektől követelni fogják mindazt, amit fontosnak tartanak. Az iskolások körében pedig bemutató órákat indítottak, annak érdekében, hogy a gyerekek megismerjék a látássérült emberek életét és segíteni tudjanak. (Reményeik szerint ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél szélesebb körben elfogadják: a fogyatékkal élő emberek is teljes értékű tagjai a társadalomnak.)

A foglalkoztatási problémákról pedig azt mondta, sajnos, olyan világot élünk, hogy az egészséges emberek is nehezen tudnak elhelyezkedni. Viszont javulóban a helyzet a hitélet terén: merthogy vak embertársaink nincsenek már elzárva a Szentírás tanításaitól – erre szintén pénteken hívta fel a figyelmet Hella Ferenc református lelkipásztor, aki a nagykanizsai, Kálvin téri templomban mutatta be a Biblia Braille-írással készült változatát.

– Gyülekezetünkben számosan akadnak, akik komoly látásproblémával küzdenek – magyarázta a lelkipásztor, aki a magyarországi református egyház vakmiszsziójáról is szólt. – Számukra lehet nagyon fontos, hogy immár hozzáférhető ez a különleges írással készült Biblia – pontosabban annak egyes könyvei, melyek eddig megérkeztek hozzánk.

A mai napot arra szeretnénk felhasználni, hogy felhívjuk a figyelmet látássérült embertársainkra és arra, hogy meg tudjuk könnyíteni az életüket, lelki segítséget is tudunk adni számukra. S hogy milyen veszélyek leselkednek szemünk világára? Nem kell feltétlenül traumára, balesetre gondolni, fatális kimenetelű lehet egy súlyosbodó krónikus betegség is.

SZEMSZÁRAZSÁG
Elsősorban a cukorbetegség, a magas vérnyomás és különböző anyagcserezavarok okozhatnak látásromlást, vagy részleges, ne adj´isten teljes látásvesztést. Mindezt dr. Szalay Edittől, a Kanizsai Dorottya Kórház szemész adjunktusától tudtuk meg.
– A közhiedelemmel ellentétben a monitorok, televíziókészülékek túlzott használatától nem a látás romlik, hanem a szem szárazsága alakul ki. Ezek a panaszok műkönny használatával mérsékelhetők – magyarázta a szakember. S ne feledkezzünk meg napjaink tragikus aktualitásáról sem: a különböző vegyszerek, lúgok – mint például a vörösiszap – és savak is veszélyt jelentenek szemünk világára. 


Az összeállítást készítették: Horváth-Balogh Attila, Sámel József, Szalabán Attila

OLDALTÖRÉS: Törvényben szabályozzák

Törvényben szabályozzák
● Az esélyegyenlőségi törvény írja elő az akadálymentesítést.
● A vakok és gyengénlátók esetében ez történhet vezető és figyelemfelkeltő burkolatok beépítésével, beltérben és kültérben
● Léteznek Braille-írásos eligazító táblák, kiadványok, sőt, ma már számos gyógyszerkészítmény csomagolásán is találni pontírást
● Hangos előhívó rendszerek, „beszélő” háztartási berendezések ugyancsak segítenek a gyengénlátókon


Szerintem (Horváth-Balogh Attila jegyzete)
Magam is szemüveges vagyok, s emlékszem, kisgyermekként hosszú ideig „tüntettem”, minden idegszálamal hadakoztam az okuláré viselése ellen. Idegen volt, fájtak a füleim tőle – egészen addig ódzkodtam a hordásától, amíg gondot nem okozott, hogy meglássam, a nagy tiszteletű tanár néni mit is írt föl a táblára. Nem volt mit tenni, meg kellett barátkoznom a „közelítő készülékkel”. Ma már fel sem tűnik, hogy a fejemen van – gyakran úgy is alszom el, s a feleségem veszi le rólam. A szemüvegem az életem része lett, mint oly sok embertársamnak.

Törvényben szabályozzák
● Az esélyegyenlőségi törvény írja elő az akadálymentesítést.
● A vakok és gyengénlátók esetében ez történhet vezető és figyelemfelkeltő burkolatok beépítésével, beltérben és kültérben
● Léteznek Braille-írásos eligazító táblák, kiadványok, sőt, ma már számos gyógyszerkészítmény csomagolásán is találni pontírást
● Hangos előhívó rendszerek, „beszélő” háztartási berendezések ugyancsak segítenek a gyengénlátókon


Szerintem (Horváth-Balogh Attila jegyzete)
Magam is szemüveges vagyok, s emlékszem, kisgyermekként hosszú ideig „tüntettem”, minden idegszálamal hadakoztam az okuláré viselése ellen. Idegen volt, fájtak a füleim tőle – egészen addig ódzkodtam a hordásától, amíg gondot nem okozott, hogy meglássam, a nagy tiszteletű tanár néni mit is írt föl a táblára. Nem volt mit tenni, meg kellett barátkoznom a „közelítő készülékkel”. Ma már fel sem tűnik, hogy a fejemen van – gyakran úgy is alszom el, s a feleségem veszi le rólam. A szemüvegem az életem része lett, mint oly sok embertársamnak.

Törvényben szabályozzák
● Az esélyegyenlőségi törvény írja elő az akadálymentesítést.
● A vakok és gyengénlátók esetében ez történhet vezető és figyelemfelkeltő burkolatok beépítésével, beltérben és kültérben
● Léteznek Braille-írásos eligazító táblák, kiadványok, sőt, ma már számos gyógyszerkészítmény csomagolásán is találni pontírást
● Hangos előhívó rendszerek, „beszélő” háztartási berendezések ugyancsak segítenek a gyengénlátókon


Szerintem (Horváth-Balogh Attila jegyzete)
Magam is szemüveges vagyok, s emlékszem, kisgyermekként hosszú ideig „tüntettem”, minden idegszálamal hadakoztam az okuláré viselése ellen. Idegen volt, fájtak a füleim tőle – egészen addig ódzkodtam a hordásától, amíg gondot nem okozott, hogy meglássam, a nagy tiszteletű tanár néni mit is írt föl a táblára. Nem volt mit tenni, meg kellett barátkoznom a „közelítő készülékkel”. Ma már fel sem tűnik, hogy a fejemen van – gyakran úgy is alszom el, s a feleségem veszi le rólam. A szemüvegem az életem része lett, mint oly sok embertársamnak.