2024.05.06. 09:30
Jankowski Ryszard keramikus iparművész kiállítása Zalaegerszegen - fotógaléria
Több mint negyven éve él Magyarországon, Zalabesenyőben a lengyel származású iparművész, Jankowski Ryszard. Utolsó bemutatkozása 1984-ben volt, miután megszerezte kerámiatervező művészdiplomáját, aztán mondhatni beszippantotta a mindennapok mókuskereke, a munka. Néhány évtized után – elsősorban dr. Katona György felkérésére – újra a közönség elé tárja mindazt, amit megmutatni szeretne világából. Az érzelmes geometria című válogatás május 14-ig várja az érdeklődőket Zalaegerszegen, a Gönczi Galériában.
Dr. Katona György, Jankowski Ryszard és Német János az Érzelmes geometria című kiállításon megnyitóján a Gönczi Galériában.
Fotó: Fehér Márk
A cserépkályhától indulva
Az alkotóval mintegy húsz évvel ezelőtt készítettem interjút a Zalaegerszeg újság számára, akkor az országban csupán kettő iparművész élt, aki kályhacsempéket tervezett, az egyik ő volt. Így vallott munkásságáról:
Mindig arra törekedtem, hogy új és új ötleteket valósítsak meg a cserépkályhák készítése során. Ne csak hagyományos hasábok, sík és derékszögű sarokcsempék legyenek. Bővíteni kellett a forma- és színvilágot, hogy lehetőség legyen például legömbölyített formájú kályhák építésére is.
Ez a letisztult és egyszerű formavilág köszön vissza a kiállítótérben látható plasztikákon. Ahogy soha nem készített két egyforma kályhát, úgy a szobrok között sétálva ugyancsak sokszínű világ tárulkozik elénk. S micsoda fordulat, éppen a világjárvány és a „házi őrizet” tette lehetővé a mostani megmutatkozást. A közönség örömére húsz évvel ezelőtti vágya vált valóra:
Rajzolni szeretnék, kisplasztikákat és dísztárgyakat készíteni kerámiából. Maga az alkotás öröme érdekel, nem az eladhatóság.
Fotó: Fehér Márk
Magyaros motívum, hetykén napfürdőző bájos hölgyek, kis kedvencek és háziállatok, no meg a minket körülvevő társadalmi történésekre és egyéni emberi érzelmekre, gondolkodásra való reflexió. Éppen a Süketek csoportja előtt állunk, értem a célzást, a mondanivalót: nem akarjuk meghallani a másikat, elmerülünk saját világunkban, digitális eszközeink mögé bújva.
Félő, hogy elfelejtünk beszélni, elsilányulnak emberi kapcsolataink
– mereng az alkotó.
A vitrinben külön helyet kapnak a világvallások képviselői, ám azok is inkább a hitre, a kultúrák sokszínűségére fókuszálnak, az „egy Istenre, Teremtőre”. A Vietnámi nő, a Kolumbiai kávészedő, a Japán harcos ugyancsak a globális hatásokra asszociál.
A geometrikus formák művésze
- A skiccek, vázlatok már régóta megvannak, de három-négy évvel ezelőtt bontakozhattam ki igazán – mutatott körbe a kiállításon az iparművész. - A kezdetek óta sajátságos stílusra törekedtem, a legegyszerűbb geometria formákból indultam ki, s így keletkeztek ezek a stilizált alakok. Natúr, ritkábban anyagában színezett samottos agyagot használok, s néhol megtöröm, kiegészítem az acél keménységével, ridegségével, ám különleges tónusával a kompozíciót. Mázat sem sokszor használok. Akár a meztelen igazság, így jók a szobrok. Bár a címek segítenek, de úgy vélem, nem kell megmagyarázni, hogy mit ábrázolnak. Nem kívánom az emberek szájába adni, hogy pontosan mit szeretnék kifejezni, legyen meg mindenkinek a saját érzése, gondolata az adott látvány alapján. Nem kell semmit magyarázni, a hatás a fontos – mutatott rá.
Jankowski Ryszard keramikus iparművész 1957-ben született Lengyelországban, több évtizede él Magyarországon és hibátlanul beszéli nyelvünket. A hetvenes évek végén a krakkói és varsói művészeti akadémiák helyett a budapesti Iparművészeti Főiskolára kérte jelentkezését, előtte egy évig járt magyarórákra a Nemzetközi Előkészítő Intézetbe. Még az iskolai évek alatt kezdett el érdeklődni a cserépkályhák iránt. 1981-ben megnyerte az Országos Cserépkályha pályázatot, ami a későbbiekben meghatározta szakmai pályafutását. 1983-ban a Magyar Iparművészeti Főiskola Szilikátipari tanszék kerámia szakán szerzett kerámiatervező művészdiplomát, konzulense Németh János keramikusművész volt.
Iparművészet a fókuszban
A lengyel fiatalember a főiskola után 1983-1997 között tervezőként dolgozott a Zalakerámiánál. Németh János Kossuth-díjas keramikusművész mellett a cég egykori vezérigazgatója, dr. Katona György mérnök-közgazdász ajánlotta a tárlatot az érdeklődők figyelmébe.
- Magyarország sokat nyert azzal, hogy ez a tehetséges művész itt telepedett le, aki nem mellesleg nagyon jó ember. A mostani tárlat nemcsak az ő munkásságát mutatja be, hanem hiányt pótol. A képzőművészet ugyanis jobban előtérben van, több fókuszt kap, ám az iparművészekről sokkal kevesebb szó esik. Örülök, hogy a Gönczi Galériában most a szakma és a művészet együttes világa ily módon mutatkozhat meg – mondta Katona György.
A kiállítótér szemközti falán a lengyel zászló színeire utaló fehér-vörös tulipán, az egyik hazát jelképezi. A másik hazát jelentő piros-fehér-zöld kompozíció készülőben. Két világ közt él az iparművész, lengyel és magyar barátokkal körülvéve, anyanyelvét és a magyart hibátlanul beszélve. Lengyelországba ritkábban jár haza, már nem élnek szülei sem, testvérével telefonon tartja a kapcsolatot. Nincs honvágya és hiányérzete sem, igaz, nemrég vesztett el egy régi barátot, sírján fog pihenni az egyik szobor az örök barátság jeleként. Jankowski Ryszardnak nyugdíjasként több lehetősége van az alkotásra, és ez most a legfontosabb számára. És az érzés, hogy végre egyensúlyt tudott teremteni a munka és a művészet között.
Jankowski Ryszard Érzelmes geometria c. kiállítása Zalaegerszegen
Fotók: Fehér Márk
