Már készülnek a jubileumi évre - Jövőre könyv és új nagylemez

A jövőre már húszéves jubileumát ünneplő zenekar dobosa nemcsak a koncertek intenzitása kapcsán nyilatkozta ezt lapunknak, de arra is célzott, hogy egyre keresik a lehetőségét annak, hogy speciális ötletekkel lepjék meg a rajongóikat. Néhány napja például újra megjelentették Nem hall, nem lát, nem beszél című első nagylemezüket, s ehhez egy nagyszabású bemutató koncertet szerveztek, ahol az album dalait két kivétellel élőben is előadták.

– Igen sok oka volt annak, hogy ezt a lemezt újra elővettük – magyarázta Kiss Endi. – Először is az, hogy rengeteg barátunk és ismerősünk kérte rajtunk számon, folyamatosan rágva a fülünket, hogy a gyűjteményükből egyedül a Nem hall, nem lát, nem beszél hiányzik. Mindez nem is csoda, hiszen az album 19 éve, csak kis példányszámban került kiadásra. Somogyi Péterrel ketten hoztunk létre egy saját kiadót Bogarts Records néven, és így teremtettük elő kölcsönökből a stúdiómunkákhoz és a gyártáshoz szükséges összegeket. Akkoriban viszont az a zenekar, amelynek a lemezeit nem egy major, vagyis a multinacionális nagy kiadók valamelyike jelentette meg, mintha nem is létezett volna. Nem játszották a dalaikat a rádiók, a tévébe bekerülni pedig esélyük sem volt. Mi is így kezdtük, a nagy kiadók egyáltalán nem voltak kíváncsiak ránk, a lemezünket ezért kellett saját magunknak megjelentetnünk, de ez egyben azt is jelentette, hogy nagyon mélyről, szinte a semmiből küzdöttük fel magunkat.

Endi hozzátette, az első lemezük már olyan ritkaságnak számít, hogy neki sincs belőle saját példánya. Így a fiatalabb rajongóknak esélyük sem volt arra, hogy beszerezzék. Pedig a Hooligans első két nagylemeze – a másodikat Mesét, álmot, mámort címmel 1998-ban adták ki – sokak számára máig hivatkozási pont.

– Gyakran érik is a zenekart támadások, hogy az első két lemezünk volt csupán jó, s hogy utána elkezdtünk másfajta zenét játszani – folytatta a dobos. – Ezt sosem tagadtuk, a kezdeti időszakban egy olyan funk-rock zenekar volt a Hooligans, mely számára az Extreme volt a minta. Ha így nézzük, akkor jogosak is lehetnének ezek a kritikák, de azt sem szabad feledni, hogy annak idején jó, ha húsz ember járt a koncertjeinkre. Így aztán felvetődik a kérdés, vajon hol is voltak annak idején azok, akik most folyamatosan arra a bizonyos első két nagylemezre hivatkoznak?

Kiss Endi azt mondja: számára szintén az első két nagylemezük az etalon, de büszke a többire is, és mindegyik elkészítésébe hatalmas energiát fektettek. Ugyanez mondható el arról a négy dalról is, amelyek a Nem hall, nem lát, nem beszél dupla album újrakiadásának második CD-jén találhatóak. Bár vadonatúj szerzemények ezek, mégis szorosan kapcsolódnak a korai dalaikhoz.

– Nyilván nem mondhatjuk azt, hogy most is ugyanolyan stílusú dalaink születtek, mint 1996-ban, hiszen eltelt azóta 19 év, de a feeling mégis hasonló. Olyan inspirációkat adtunk egymásnak, mint a Nem hall, nem lát, nem beszél idején, nagyon együtt volt a zenekar a dalok próbái közben – mondta az új számok kapcsán a dobos, majd további terveikről is beszélt.