Zalaszentmihály régi település, horgásztava fiatal és a fejlesztésén gondolkodnak

A Széchenyi-féle térséget érintő csatornaépítés közben például egy óriás, állítólag 242 centiméteres Góliát, tőzegben konzerválódott csontjait ásták ki – olvasható a falu történetében.  Kelták, avarok, szlávok is lakták e mocsarakkal védett vidéket.

Abban azonban mindenképpen egyet kell érteni Koczpek Csaba polgármesterrel, hogy az egyetlen történelmi emléket, a templomot kivéve, leginkább a tó az igazi látnivalója Zalaszentmihálynak. Ez ad fantáziát a közösségi és az egyéni fejlesztéseknek, sőt a rendezvényeknek is, tudjuk meg a falvak idegenforgalmi lehetőségeit bemutató sorozatunk itteni állomásán.

- Nekem is van már csónakom, s az ötéves fiammal megpróbáljuk az idén a horgászást. Eddig még nem értünk le, de reméljük nemsokára sikerül – mondja Koczpek Csaba, aki szívesen mutatja meg  a tó környékét. Elmondja, hogy az elmúlt években többen építettek színvonalas panziót, amelyek között van egy fából készült ház is. Az önkormányzatnak is van kempingje, igaz, nem úgy működik ahogy szeretnék, pedig nagyon szépek a tujákkal sűrűn határolt sátorhelyek, kocsi beállások. Az üzemeltetés megújításán gondolkoznak, ami része egy tervnek, amit a Zalaszentmihályi Horgászok Egyesületének elnöke, Adorján Jenő oszt meg velünk, miután beavat a tó gazdasági hasznaiba is:

- Az elmúlt évben hatezer napijegyet értékesítettünk. Ez legalább négyezer horgászt jelent, plusz a családtagokat. Sok a visszatérő horgászunk. Egy egerszegi fiatalember például,  amíg harcsára lehet menni, minden éjjel itt van. Fogott már húsz kilón felüli harcsát is. De tudjuk, hogy óriási méretű pontyok is élnek ebben a csendes, a halak számára nagyon ideális vízben. Van több vendégház is a faluban, amelyeket egész évben szép számmal látogatnak – mondja és rátér a jövőbeli terveikre. Az Egyesület pályázni kíván a kormánynak a turizmus területi adottságait segítő programjára. Egy tanösvényt, vagy sétányt szeretnének építeni a tó köré.

- Szerettük volna körbejárhatóvá tenni a tavat, de környezetvédelmi szempontok miatt ez nem lehetséges. A faluval szemben, a tó túlsó oldalát érintetlenül kell hagyni. Ezért a sétány „U” alakban fonná körül a tavat és a volt kisvasút töltésének nyomvonalán vezetne. A hossza úgy három és fél kilométer lenne, zúzalékkal borítva, hogy  kerékpárosok is mehessenek rajta. Ha jól körülnéz, a tavon most is lát kis horgász házikókat, esőbeállókat, ahonnét nyugodtan pecázhatnak a tagjaink és a vendégeink. Nos, több ilyen, stégen megközelíthető házat szeretnénk építeni és négy kilátó toronyban is gondolkozunk, ahonnét a madarakat lehetne megfigyelni. Azt, hogy a tó körül milyen növények láthatók, milyen élőlények fordulnak elő a környéken, táblákon jeleznénk – magyarázza Adorján Jenő.

A közelünkben Éder Ferenc a partra vont csónakját javítja, hogy biztonságos legyen. Megtudjuk tőle, hogy tősgyökeres zalaszentmihályi pecásnak számít. Elmondja, hogy a tóban igen nagy halak is élnek, de van egy ötkilós korlátozás.

- Az öt kilósnál nagyobb nemes halakat vissza kell engedni a tóba, erre országos szövetségi ajánlás van. Kivétel ez alól az amur, a busa, a harcsa és a csuka. Én is fogtam például egy 27 kilós amurt, naná, hogy azt nem engedtük vissza. És itt a Potyka Tanya, ahol több fotó is megörökíti a nagy fogásokat, s látható néhány igen nagy haltrófea is – reagál az elnök, aki arról is tájékoztat, hogy már nemzetközi híre is van a rendezvényeinknek. Július utolsó hetében rendezik a nemzetközi horgásztalálkozót, amelynek cseh, szlovák és lengyel vendégei is lesznek, legalább százötven résztvevőt várnak. Kétségtelen, a tó körüli élet a falura is jótékony hatással van.

- Gondolja csak végig!  Zalaszentmihály lakóinak száma nem éri el az ezret, egy ilyen kis faluban biztos, hogy lendítenek a horgászvendégek a négy kocsma és négy bolt forgalmán.

Azért ne ragadjunk le csak a tónál. A templom is megérdemli, hogy megnézzék, annál is inkább, mert az a különlegessége, hogy a tornyát nem a hosszanti tengelyére építették, hanem az oldalhajóhoz ragasztották. Amúgy az első templomot 1334-ben Szent Mihálynak építették. A  mostanit a 15. században emelték, majd 1760-ban építették újjá, ekkor épült a tornya is. A csúcsíves, kávás kőkeretezésű, mérműves (körívekből alkotott, áttört geometrikus díszítmény) gótikus ablakok szintén ritkaságok. A szépen festett belső mennyezeti freskóit is érdemes megcsodálni.

Mielőtt a helytörténeti gyűjteményt megnéznénk, a község történelméből is idézünk néhány érdekességet. Zalaszentmihályt először 1234-ben, sanctus Michaelem iuxta Plyske néven említi egy középkori irat. Aztán hívják1408-ban Piliskezentmihalnak, 1485-ben Peleske Zent Myhalnnak, s 1877-ben lesz Zalaszentmihály.

A korábban virágzó települést a török elleni harcokban, a Kanizsát visszafoglaló hadművelet részeként, a török utánpótlás megsemmisítésének és a védők kiéheztetésének terve kapcsán, a császári csapatok felégették. Kanizsa felszabadítása után a falvak hamarosan kezdtek újra benépesülni. 1848-ban például már 591 lakosa volt a falunak, majd 1910-ben az itt élők túlnyomó többség, 910 ember tudott írni és olvasni. Az 1935-ös adatok szerint a lakosság száma 1554 volt, az 1949-es népszámláláskor pedig 1640.

A helytörténeti kiállítás tárgyai a huszadik századi falusi életet idézik meg. A kiállítás, egy olyan épületben található, amit az óriás platán alatt álló régi óvoda felújításával hoztak létre, a közösségi és a falutörténeti emlékhely kialakítására kapott támogatásból.  Hogy mi minden került elő a falu portáiról? Látható egy lepattogzott zománcú tábla Községi Általános Iskola felirattal, angyalos, 1945 előtti Kossuth címerrel, és mellette függ az első Állami Általános Iskola tábla is, vörös csillagos címerrel. Van itt tűzoltó sisak, néprádió, öreg harmónium, népviseletbe öltöztetett bábú, teknő, szita, sütőlapát, hurkatöltő, húsdaráló, kávédarálók, köcsögök, tálak, öntöttvas kályha és látni egy „miskát”, vagyis csizma lehúzót is, a falakat falvédők borítják. Felfedezünk egy ritka szövegűt is, amire ezt hímezték:” Nincs nagyobb boldogság, mint a szerelemből között házasság”. Ez régen igen ritkaság volt, hiszen jobbára akkoriban a föld házasodott a földdel. A gyűjtőknek köszönhetően több régi fotó is őrzi, hogy milyen volt hajdanán Zalaszentmihály. Furcsa nézni a falu főutcáján poroszkáló néhány lovas kocsit most, amikor bizonyos napszakokban alig lehet átkelni az úton a nagy átmenő autóforgalom miatt.

Viszont kárpótolhat mindezért egy csendes séta a tó partján