Zalalövő búcsújáróhelye – Szent kút, erdei oltár és kálvária

-Hogyne! Jöjjenek csak utánam, én ott lakom az oda vezető út bejáratánál – invitál, majd nem sokára megáll egy új, csinos ház előtt.

-Mi vagyunk az utolsó lakott porta az utcában. Berkéné Czene Aliz – nyújtja a kezét, s mutatkozik be segítőnk. – Ezen az úton menjek tovább az erdőben, s úgy jó kétszáz méter után odaérnek. Érdemes megnézni, nem fognak csalatkozni – mondja még.

Sok mindent tudtunk eddig Zalalövőről, láttuk is az elmúlt években műemlékei egy részét, mint például a római kori régészeti feltárások tárgyi maradványait. A Göcsej szélén, az Őrség bejáratánál fekvő kisváros ugyanis már a római időkben is fontos hely volt, s erre több minden emlékeztet is a településen. Az ókori kereskedelmi és hadi útvonal, a Borostyánút itt keresztezte a Zala folyót és a térségben római erősség is állt. Ezért is kapott több látnivaló római kori elnevezést, mint  például a város kedvelt víztározója a Borostyán-tó is. Az általunk keresett Borosán-völgyet, amit az ősök a növényről nevezték el, eddig nem ismertük.

-Az erdőben, egy kő oltárt, és stáció szobrokat fognak találni. Magam is nagyon szeretem ezt a helyet, mert igen nagy nyugalmat áraszt. És úgy tűnik, mások is kedvelik. A közelmúltban például esküvőt is rendeztek itt, ráadásul nem is helybeliek!  De járnak ide elég gyakran mások is – mondja Aliz.

Hatalmas fák között vezet az út az erdőben. Egyes fákon fehér alapon kék köröket látunk, s ezek a frissnek tűnő jelek éppen oda vezetnek. (Utólag kiderült, 2014-ben  a Borosán-völgyet is bevonva, módosították  a Dél-dunántúli Kéktúra Zala megyei, Nagyfernekág és Zalalövő közötti nyomvonalát. A kék kör jelzéseken lehet eljutni a Borosán-völgybe, a kiváló vizű Szent-kúthoz.)

A látvány valóban lenyűgöző! Egy völgy hajlatában építettek fel egy kő oltárt, Krisztus szoborral  a kupolájában, mellette pedig egy szoborfülkében fehérre és kékre festett Szűz  Mária szobrot helyeztek el. A kegyhely fölé óriás bükkfák borítanak lombsátrat. A délutáni nap sugarai megvilágítják az oltár köveit, s megérkezésünk pillanatában fénnyel emelik ki a Mária szobrot. Az egészben van valami áhítatot árasztó

Az oltár alsó felében egy áttört szívből csordogál a forrás, vagyis a Szent-kút vize. A víz olyan hideg, hogy deres lesz a flakon a lecsapódó párától, íze pedig a szülőföldem egykori forrásainak felejthetetlen zamatát idézi Az oltár lábánál két tábla hirdet tudnivalókat. Az egyiken ez áll: „Készült a II. világháború befejezésnek emlékére 1945. Építették: Horváth József, Schőnig János és sok ifjú segítő társaik” A város történetében feljegyezték, hogy a második világháborúnak kétszáz polgári áldozata volt, közülük 122 zsidó vesztette életét koncentrációs táborban.

A másik táblán az olvasható, hogy  „A borosánvölgyi forrást Istentől ajándékba visszakapott szabadságával élve 1992-ben helyreállította Zalalövő hívő népe”. Az erdei szentély körül jókora ívben, robosztus, stációs szobortartók sorakoznak az évszázados fák alatt. Ezek mindegyikén olvasható a létesítő család, vagy szervezet neve. A 14 stáció közül csak egyről hiányzik már a tábla, a többi, ha kissé mohásan is, de épségben őrzi állítója nevét.

Sajnos az időjárásnak kitett kegytárgyakat megviseli az idő. Olyannyira, hogy 2011-ben is volt egy felújítás, amikor is a búcsújáró hely hagyományait is szerették volna felébreszteni, legalábbis erre szövetkezett akkor a város önkormányzata, a Salla művelődési központ és a nagyfernekági születésű Szabó Géza családja.

Pintér Antal polgármester röviden így foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat, s az utókornak feljegyezendő, megemlíti azok nevét, aki a legtöbbet  tették a kegyhely megőrzéséért:

- Való igaz, Szabó Géza és családja 2011-ben sokat áldozott a kegyhelyre, de nagyon sokan voltak még, akik az elmúlt hetven évben hozzájárultak ahhoz, hogy ez a szép hely, legyőzve az idő viszontagságait, még ma is itt látható legyen. A borosán-völgyi forrás már az 1930-as évek óta fontos közösségformáló helyszínnek számított, akkoriban az itt táborozó cserkészek nyárbúcsúztató zenés- és színi műsorai vonzották ide az embereket. Majd a helyi Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége és Agrárifjúsági Legényegyesület tagjaink a kedvelt találka helyévé vált. 1945-ben a két mozgalomban résztvevő fiatalok elhatározták, hogy Horváth József és Schönig János vezetésével, ezen a helyen létesítenek egy szakrális emlékhelyet, hálából, hogy épségben hazatértek és a társaik emlékére, akik életüket vesztették a háborúban. A kezdeményezést felkarolta az akkori káplán Kapui Károly és megépült a Szent-kút. A munkában nagyon sokan vettek részt, a teljesség igénye nélkül szeretnék néhány személyt kiemelni úgy, ahogy őket akkor ismerték a településen: Bodó Péter, Bodó Mariska, Nyura Gazda Péter, Mácsik Lajos, Mihályka Ferenc, Gonári Gergely, Bukics Gyula és még sorolhatnám a neveket - mondja Pintér Antal, majd hozzáteszi, hogy a Szent-kutat körülvevő tizennégy stáció csak később, 1947-ben készült el közpénzből. Az emlékművek Barabás Lajos kőműves mester udvarában készültek, a domborműveket Budapestről hozták. Évente két búcsút is tartottak itt, egyet Sarlós Boldogasszony napján, egyet pedig a környékbeli cigányság szeptemberben. Elmondja még, hogy az idő multával a forrás olyannyira elapadt, hogy 1991-ben az akkori plébános Gálhidi Sándor kezdeményezte a kút és a keresztút felújítását.

-Kétségtelen, városunk egyik legértékesebb és legszebb látványossága a Borosán-völgy - mondja a polgármester.

A keresztút végigjárása közben felfedezzük az erdő most nyíló csodás virágait, a ciklámeneket. Mélázó nyugalmunk csendjét hangos gyermekbeszéd töri meg.

-Mama, mikor érünk már oda? – kérdezi egy játék autót húzó fiúcska. Szóba elegyedünk. Kiderül, csak a nagymama helybeli, a látogatóba érkezett családtagjaival kerekedtek fel, hogy meglátogassák a Borosán-völgyet. Időnként fontos eljönni ide

Ahogy visszaérünk az autóhoz, Aliz még kiszalad hozzánk:

-Nem csalódtak ugye?

Megnyugtatjuk – másokat is arra biztatunk, hogy jöjjenek el a Borosán-völgybe!