A bajnokság a 21. forduló után ért véget, amikor a 8. helyen állt a Zalakerámia-ZTE KK, s bár az MKOSZ nem hirdetett végeredményt, vegyük úgy, hogy az egerszegiek a 14 csapatos élvonalban ezen a helyen zártak. Könnyebb dolgunk lenne az értékeléssel, ha az együttest végig egyetlen edző irányította volna, ám a ZTE KK kispadján összesen három tréner ült.
Reginald Johnson 20 meccsen 21,1 dobott pontos átlaggal a bajnokság legjobbja volt
Fotó: Archív/KT
A kék-fehéreket 2015 nyara óta irányító Bencze Tamással a január 11-én lejátszott, zalai szempontból 102-113-ra elveszített, Kaposvár elleni találkozó után (15. forduló) bontott szerződést a klub. Az új szakvezetőt viszonylag gyorsan bejelentette a ZTE KK, ám a horvát Ante Nazor a 16. fordulóra kisorsolt Oroszlány elleni meccsen még nem ült le a kispadra, az idegenbeli, 115-104-es siker alkalmával ott Heinrich Róbert másodedző dirigált. Ante Nazor a Sopron ellen mutatkozott be, győztesen, ám neki már csak öt meccs jutott a kényszerű zárásig.
Az edzők mérlege: Bencze Tamás 6 győzelem/9 vereség, Heinrich Róbert 1/0, Ante Nazor 3/2.
Természetesen ezek csak számok, a részletek azért ebben az esetben is fontosak. A 2019/2020-as élvonalbeli bajnokságnak úgy vágott neki a Zalakerámia-ZTE KK, hogy először igazolt 5 légióst már a szezon elejétől. A cél ennek megfelelően merészebb lehetett, de az „alap” a rájátszásba kerülés volt. Az ukrán center Andriy Agafonov az előző szezonról maradt, visszatért az amerikai-Porto Ricó-i irányító Emmanuel Ubilla, és a ZTE KK megszerezte az előző hazai szezon legjobb mutatójával rendelkező mezőnyjátékosát, Reginald Johnsont. Két, addig „ismeretlen” kosaras érkezett, Dirk Williams és a horvát Zarko Djuric személyében. A magyar magot tekintve Szabó Zsolt csapatkapitányra továbbra is meghatározó játékosként számítottak.
A ZTE KK győzelemmel nyitott Kaposváron (az első fordulóra kisorsolt mérkőzését a bajnok Falco otthonában ezt követően rendezték meg), de mint később kiderült, már itt megtört valami. A felkészülési Göcsej Kupán is sérüléssel bajlódott Emmanuel Ubilla, aki a Falco KC és az újonc Oroszlány ellen is pihent. Két vesztes meccs, a jobban fájó az OSE elleni hazai kudarc volt, a közönség egy része „megtalálta” Ubillát, hogy csak szimulál. Az irányító visszatért, Sopronban újra nyert a ZTE KK, és akkor jött egy október végi, meghatározó jelentőségű hétvége.
A ZTE KK két légiósa a klub engedélyével a fővárosba utazott, ám hazafelé tartva Egerszegre Reginald Johnson és Emmanule Ubilla az M7-es autópályán balesetet szenvedett. Ubilla sérülései ha nem is komolyak, de mindenképpen olyanok voltak, hogy több hét pihenő várt volna rá, vele szerződést bontott a klub, Johnson egy meccset kihagyott, majd amíg nem találták meg a távozott irányító utódját, ő lett a játékmester. A csapat teljesítménye pedig hullámzott: nagy vereségei ebben a szezonban sem voltak, de sokszor nyerhető meccseket bukott el (PVSK, Kecskemét), aztán december elejére megérkezett az új irányító, Justin Bibbins.
Azonnal jött egy nagy hazai győzelem, nem is akárkivel szemben, hiszen a Körmend volt a vendég, és úgy tűnt, hogy győztes pályára áll a ZTE KK. Nyert a csapat az Alba Fehérvár és a Jászberény ellen, mégsem működött olyan jól minden, mint a szurkolók azt remélték. A hullámzás, a sokszor láthatóan gyenge védekezés és a koncentráció hiánya jellemző maradt, és az újabb három vereség után jött az edzőváltás. Bencze Tamás már nem tudott „jól meccselni”, a közönség hangosabb fele egyértelműen ellene fordult és kritika érte a játékosokat is. Való igaz, a kispadról nem jött annyi segítség, mint azt remélték, minden az öt-hat alapember teljesítményétől függött.
Ezt követte az Oroszlány elleni idegenbeli siker, amin sok pontot dobott a ZTE KK, de még mindig sokat is kapott, ám legalább nyert.
A horvát Ante Nazor győzelemmel nyitott, majd egy olyan bravúr következett, amiről sokat cikkeztek, hiszen az egerszegiek Szolnokon tudtak nyerni. Pedig a beteg Justin Bibbins nem utazott el az együttessel, Ante Nazor pedig a mérkőzés 12. percében az öltözőbe parancsolta egyik alapemberét, Dirk Williamst, aki fegyelmezetlen volt. Nem sok edző lépte volna meg ezt, ám később nyerő húzásnak bizonyult.
Úgy tűnt, hogy a ZTE KK megtanult végre küzdeni, és a védekezése is kezdett összeállni, átrohant a jó erőkből álló Paks csapatán. Ekkor jött az egy hónapos szünet a válogatott Eb-selejtezői miatt, melyre Szabó Zsoltot is behívták, aki részese lehetett két nagyszerű sikernek, Szlovénia és Ukrajna legyőzésének.
Aztán már csak két meccs maradt a szezonból, a PVSK elleni idegenbeli találkozón győzelmet engedett ki a kezéből a ZTE KK, amely kétszeri hosszabbítás után kapott ki, majd Szegedre utazott és az utolsó előtti Tisza-partiaktól úgy szenvedett vereséget, hogy három negyeden át kézben tartotta a meccset.
Összességében a Zalakerámia-ZTE KK szezonja olyan volt, amit a helyezése mutat. A mezőny rendkívül kiegyensúlyozott volt, a tabella is híven visszaadja ezt, a ZTE KK azonban nem tudott kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani, voltak nagyon jó mérkőzései és győzelmei, ugyanakkor váratlan kudarcai is. Melyeknek persze megvoltak az „okai”, magyarázatot mindig lehetett találni, tegyük hozzá, logikus és észszerű magyarázatokat.
De soha nem ezek számítanak, hanem az eredmények. Azt pedig már nem tudhatjuk meg, mi történt volna a Zalakerámia-ZTE KK csapatával a bajnokság fennmaradó részében. Ez ugyanis már történelem, ahogy bizonyosan történelmi eseményként vonul be a 2019/2020-as csonka bajnokság is az évkönyvekbe.
